Március 22. a VÍZ világnapja

Mi a legfontosabb az ember életében? Most sokan sokfélét sorolhatnak magukban. Viszont, ha nincs a sor elején a VÍZ, akkor a felsorolásunk mit sem ér! Gondoljunk bele: az emberek a szomorúságukat is vízzel fejezik ki, hiszen a könnyünk sós víz!

A teljesség igénye nélkül:

  • Víz nélkül nem lenne élet a Földön! A Föld felszínének a 70-75 %-át víz borítja, ennek csak a 2,5 %-a iható víz.
  • A víz életben tart minket. Egy átlagos felnőtt testének 65-72 %-a víz! Ezért naponta legalább 2-3 litert el kell fogyasztanunk ahhoz, hogy egészségesen működjön a szervezetünk. Étel nélkül tovább bírja egy felnőtt ember, de víz, folyadék hiányában 2-3 nap után életét veszti.
  • Megisszuk, tisztálkodunk benne, főzünk, öntözünk vele.
  • A víz számos állat és növény otthona.
  • Az ember is eredendően jól érzi magát benne, hiszen születése előtt a magzatvízben „úszik”.
  • A víz többféle halmazállapotban jelen van az életünkben, úgy, mint: folyékony, szilárd és gáz halmazállapotokban.
  • A víz látványa megnyugtatja az embert.
  • Felnőttként sportolhatunk benne, télen korcsolyázhatunk rajta.
  • A víz kitűnően vezeti a hangot, átengedi a fényt.
  • A víz szabályozza a Föld hőmérsékletét.
  • A szárazföld bármely pontjának, főként a hegycsúcsoknak a magasságát a tenger szintjéhez viszonyítva mérik.

Sorolhatnánk a vízzel kapcsolatos tényeket, találkozásainkat, élményeinket, de úgy gondolom, a fentiek elég meggyőzőek voltak ahhoz, hogy az emberi élet számára a legfontosabbak felsorolását vele illik kezdenünk!

Mindezek miatt teljesen természetes, ha világnapja van a víznek, melyet március 22-én ünnepelünk. Ezen a napon átgondolhatjuk a vízhez fűződő kapcsolatunkat, valamint azt, hogy ha ennyi mindent kapunk mi, emberek a víztől, mi mennyit adunk cserébe „neki”? Vigyázunk rá? Pazaroljuk? Szennyezzük?

1992-ben a Rio de Janeiro-i környezetvédelmi világkonferencián kezdeményezték a víz világnapjának megünneplését. A cél az volt, hogy ilyen módon hívják fel a figyelmet a víz fontos szerepére, megóvására, a Föld vízkészletének védelmére. 1993-ban szerveztek először rendezvényeket ezzel a központi témával.

Hogyan tudjuk óvni a Föld vízkészletét? Ez gondolkodóba ejthet bennünket! Ehhez tudnunk kell, hogy például Magyarország ivóvízellátásának több mint 95 %-át a felszín alatti vizek teszik ki, és nagyjából ez az arány érvényes az egész Földre. Az általunk használt vegyszerek beszivárognak a talajba, ahonnan bekerülnek a felszín alatti édesvizekbe (merthogy sós víz is létezik), forrásvizekbe, kútvizekbe, amit aztán elfogyasztunk. Itt két fontos dolog is szóba került. Az egyik a víz édessége és sóssága. Az emberek és állatok az édesvizet fogyasztják, a tengerek pedig sósvizek. A másik: ahhoz, hogy megértsük a víz működését, viselkedését, ismernünk kell a körforgását. Nagyon leegyszerűsítve: gondoljunk egy csepp vízre! Az leesik a felhőből a talajra. Ott beszivárog, bejut egy felszín alatti érhálózatba, majd felszínre bukkan egy forrásban, amelynek a vize egy tóba jut. A nap sugarai párologtatják a tó felszínét, így a cseppecskénk vízgőz formájában feljut a légkörbe, egy felhőbe, ahonnan ismét lecseppenhet az orrunk hegyére. Egy-egy vízcsepp összekapcsolódása történhet a tengerben, fagyottan hó formájában, a vizespoharunkban. Ezek útjával mind eljátszhatunk gondolatban. A természetes szennyezőanyagoktól meg tud szabadulni a vízcseppünk, ha például homokos talajon szűrődik át. A kémiai anyagoktól viszont már sokkal nehezebb neki, vagy lehetetlen, és visszakapjuk a káros anyagainkat mondjuk savas eső formájában. Tehát az mindig igaz, hogy amit teszünk az életünk során, valamilyen módon visszahat ránk. Ezért is fontos, hogy kiemelten odafigyeljünk a vizeink tisztaságára!

Vízzel nemcsak a természetben, hanem könyvekben, sőt közmondásokban is találkozhatunk.

Lassú víz partot mos.                 
Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Szegény ember vízzel főz.
Bedobják a mélyvízbe.                   
Felkavarja az állóvizet.                         
Él, mint hal a vízben.
A vér nem válik vízzé!

Könyv alakban is szeretném a kedves olvasó számára ajánlani a vizet! Gévai Csilla Nagyon ZÖLD könyve után 2020-ban megjelent a Nagyon KÉK könyv, melynek alcíme: Mindent a vízről. Kortalan kiadvány, gyermekek és felnőttek számára egyaránt fontos és érdekes információkat tartalmaz. Részletesen bemutatja a víz tulajdonságait, felhasználhatóságát, nélkülözhetetlenségét. A fejezeteket hullámoknak hívja a szerző, itt igyekezzünk NE a koronavírus hullámaira gondolni. (Én sajnos rögtön erre asszociáltam.) A könyv Harmadik hullámának témái amúgy: „A víz vajon mi?” és „Icebook-profil”. Ezekből is látni, mennyire 21. századi a fogalmazása. Olyan érdekességeket tudhatunk meg belőle, mint például Magyarország területén 3805 tó található.

Másik különleges kötet, amely megragadta a figyelmemet a témában, az Maja Lunde Kékség című regénye. Az elmúlt évben olvastam tőle a Méhek történetét, amely három idősíkban mutatja be azt a fontos munkát, amit a méhek végeznek, valamint azt is, hogy az ember hogyan hat a méhekre, pozitívan és negatívan egyaránt. A legújabb könyve két idősíkban, a jelenben és a jövőben, a vízről, mint központi témáról szól. A jelenben, ahol még bőségesek a vízkészleteink, és a jövőben, ahol már a szárazság elől kell menekülnie az embereknek olyan vidékeket keresve, ahol elegendő víz jut számukra. A könyv olvasása során talán rádöbbenünk, hogy a jelenben mit kellene változtatnunk ahhoz, hogy ne ez a jövő várjon ránk.

 
 Tamkó Sirató Károly: Dal a tóról

 Ez a tó, ha enyim lenne
 minden nap fürödnék benne.
  
 A Forró Nyár Ünnepére
 leúsznék a fenekére.
  
 Cirógatnám sok szép halát,
 bíztatnám a békák karát.
  
 Cimboráznék a csiborral
 kínálgatnám mézzel, borral.
  
 Fésülném a habok fodrát
 ugratnám a vízibolhát.
  
 Hínár-karosszékben ülvén
 rák ollóját köszörülném.
  
 A sás között, ahogy lóg ott,
 bámulnám a vízipókot.
  
 Ha ez a tó enyim lenne
 nap, hold szebben menne benne!
  
 Kék hajnalon, opál estén
 a titkait mind kilesném
  
 Dédelgetném én naphosszat:
 - boldog lenne minden moszat! 

Kapcsolódó bejegyzések

Szólj hozzá