Vizes élőhelyek világnapja

A pácini Karcsa-csatorna részlete /Hegyessy Gábor/

Hunyjuk le a szemünket és képzeljünk magunk elé egy vizes élőhelyet! … Segít ebben Fekete István a Nádas című csodálatos költeménye.

 Aludtál-e már nádtető alatt?
 Láttad-e ott, hogy kel fel a nap?
 Hallgattad-e szélben, hogy zsong a nád,
 ha megérinti a virradat?
  
 Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit!
 Se nádirigót, se kócsagot,
 se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
 se víz mélyén rengő csillagot…
  
 Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
 Füstje simogatta arcodat,
 ha felkel a hold, és a lidércfény
 táncol a tündöklő ég alatt.
  
 Láttál-e ezer szárcsafiókát?
 Úszó fészket a nagy vízen?
 S hallgattad-e ködös hajnalokon
 a vándormadár, hogy mit izen?…
  
 És nádi széna volt-e párnád?
 Millió béka a muzsikád?
 Imbolygó bagoly kedves barátod?
 Nyárson sült keszeg a vacsorád?
  
 Fürödtél-e már csendben és fényben,
 este, ha lobban a néma tűz,
 s a nádas felett átszáll az álom,
 s rád sóhajt lágyan a puha fűz?…
  
 Álmod ha őrzi millió nádszál,
 és takarja feletted az eget,
 neked adja a csillagos békét,
 és megcsókolja a szívedet. 

Ha most sorban minden kedves olvasónkat megkérdezném, hogy mit látott a kérés utáni pillanatokban, igen széles skálán mozogna a változatosság. Biztosan van, aki egy erdei patakra gondolt, van, aki tengerre, vagy egy holtágra, más tavat látott, sőt, akár egy erdei út menti pocsolyát. Én mostanában a saját kerti tavunkra gondolok, ahol halak, békák és szitakötők laknak. Mondhatom, mindenkinek igaza van. Ilyen jellegű élőhelynek tekinthető minden olyan természetes víz, és az azt körülvevő vízparti környezete, ahol olyan életközösségeket találunk, melyekkel víz hiányában sehol máshol nem találkozunk. Legalábbis ezt szoktam tudatosítani a múzeumpedagógiai foglalkozások, terepi programok alkalmával. Egy egyszerű kis pocsolya a nyár folyamán 3-4 unka fantasztikus élettere, ahol boldogan élik napjaikat. Ezekre is oda kell figyelnünk, ne gázoljunk végig rajta. Igazából a vizes élőhely, mint élőhely-típus ettől sokkal nagyobb ökoszisztémát takar.

A pácini Karcsa-csatorna /Hegyessy Gábor/

Hivatalosan egy egyezmény pontosítja a vizes élőhelyek megfogalmazását, valamint azok védelmét. Ez az úgynevezett Ramsari Egyezmény: amely “Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyére”.

Fotó: Soltész Róbert

A vizes élőhelyekre vonatkozó védelmet az indiai Ramsar városában írta alá 18 alapító tagország 1971. február 2-án, és 1975-ben lépett érvénybe. Hazánk 1979-ben csatlakozott ehhez az egyik legrégebbinek mondható természetvédelmi nemzetközi megállapodáshoz. Napjainkra már több mint 170 ország a tagja. Hazánkban 29 hazai vizes élőhelyes terület tartozik ilyen védelem alá, ezek a ramsari területek. Hozzánk területileg legközelebb eső ramsari terület a Bodrogzug, mely különleges látványt nyújt minden évszakban, de különösen, mikor nagy részét víz borítja, vagy őszi köd gomolyog fölötte. Az élővilág változatossága, gazdagsága különösen ámulatba ejti a közelében elhaladókat. Mára már kibővült ez az egyezmény, és a vizes területek általános védelmét hirdeti.

Fiatal tőkésrécék a Bózsva patak vizében keresgélnek táplálék után /Géczi István/

Hogyan is kapcsolódik a Kazinczy Ferenc Múzeum a vizes élőhelyekhez, illetve azok világnapjához? Az Erdőjárók kalauza című állandó természettudományi kiállítás négy terme közül az egyik ezt az élőhely-típust mutatja be. Szól a környék folyószabályozásairól, melyeknek köszönhetően holtágakat alakítottak ki. Ez a tény olyan élőlények számára kedvezett, amelyeknek nem megfelelő a folyóvíz. Továbbá érzékeltetjük ebben a térben azt is, hogy mennyire gazdag és változatos az ide kötődő élőlények világa, annak ellenére, hogy ezt nem mindig vesszük észre, hiszen a nem áttetsző természetes vizek felszíne alá nem látunk, és a nádas szegélyek is eltakarják előlünk a vízparti nyüzsgést.

Gyékényes, sásos szegély a Smaragdvölgy egyik taván /Gécziné Nagy Mária/

Ha csendben és figyelmesen járunk a természet útjain, akkor számos csodát láthatunk. Ez igazából nem is helyes megfogalmazás, mivel ezek nem csodák, hiszen a Bózsva patak mentén a jégmadár teljesen természetesen vadászik apró halakra. A hód is teszi a mindennapi tevékenységét ugyanitt. A szürke gém is méltóságteljesen rója napi táplálékszerző sétáját a sekély patakmederben. A szemlélődők számára válik csodává, ha képesek meglátni ezeket. Ettől sokkal egyszerűbb az apró élőlények megfigyelése, mert itt „csak” türelemre, és mindössze kíváncsiságra van szükség.

Azon túl, hogy egyezmény védi a vizes élőhelyek élővilágát, ami nemzetközi, jogszabályi, gazdálkodási védelmet jelent ezen területek számára, mi, egyének is nagyon sokban hozzájárulhatunk a vizek védelméhez. Ne az írott szabályokra várjunk, ha fontos számunkra környezetünk, vizeink egészsége, tisztasága, gazdagsága! Nem csak arra kell gondolni, hogy én odafigyelek, nem dobok szemetet a patakba. Ha környezetkímélő mosogató- és mosószert használunk, már sokat teszünk azért, hogy a vizeink tiszták maradjanak. A természetben végbemenő körforgásokat, folyamatokat nem mindig érzékeljük, de minden mozzanatunk kihat rá, és ezáltal vissza ránk is. Gondoljunk erre ezen a napon, és minden olyan alkalommal, amikor valamilyen természetes víz mellett haladunk el!

Kapcsolódó bejegyzések

Szólj hozzá