Hegyen-völgyön
Fejezetek a magyar természetjárás történetéből

Kurátor:

A

Hegyen völgyön című tárlat fejezetekre bontva mutatja be a magyar természetjárás néha göröngyös, hepe-hupás történetét.
A mintegy 150 évet átívelő dokumentáció és tárgyi anyag bemutatja, hogyan lett a természetjárás úri hóbortból tömegek által kedvelt, olcsó kikapcsolódás. A tárlat Erzsébet királynő túrabotjával indít, és fotókkal, tárgyakkal szemlélteti, hogy a magas hegyek vonzereje még a korabeli körülmények között is erős volt: a Magyar Kárpát Egylet tagjaként hosszúszoknyás hölgyek, kalapos urak hódították meg a csúcsokat. Majd kisebb időugrással a következő tárló már a szervezett turizmus kialakulását taglalja tárgyakkal és történelmi adatokkal. Arra az időszakra emlékszik vissza, amikor a polgárosodó Magyarország turistái is alkalmazkodni kényszerültek a trianoni békediktátum döntéséhez, és annak ellenére is megtalálták örömüket a belföldi természetjárásban, hogy a magas hegyek már országhatáron kívül estek. Ehhez az időszakhoz kötődik a Kéktúra útvonalának 1938-as kijelölése.
Évforduló az idei év: 80 esztendeje taposta turistacsapat először a Magyarország északi tájain végighaladó, folyamatos, jelzett útvonalat. Éppen ezért a kiállítás fókuszát is „a Kék” adja. Ezt az utat járta be Burger Barna, amikor a Kékvándor fotográfiáit készítette, majd a látogatók, akik ezt a több mint 30 képet a kiállításban végignézték. Erre haladt Rockenbauer Pál a „Másfélmillió lépés Magyarországon” című ismeretterjesztő tévésorozat forgatásakor, valamint neki és csapatának köszönhetően több millió ember a képernyők előtt. Így igaz is lehet az a múzeumi legenda, hogy a „Hegyen völgyön” című tárlat júniusi megnyitóján csendes kánonban szólalt meg a műsor főcímdalaként használt moldvai csángó népdal (Indulj el egy úton), amikor a látogatók a tévésorozat forgatókönyvét felfedezték.

Szathmáry-Király Ágnes