![IMG_0118[1]](http://kazinczyferencmuzeum.hu/wp-content/uploads/2026/01/IMG_01181-thegem-blog-default-large.jpg)
Április a természet éves ritmusában az a hónap, amikor a változás már nem csupán jelekben és előkészületekben mutatkozik meg, hanem láthatóvá és kézzelfoghatóvá válik. Míg január a nyugalomról, február a felkészülésről, március pedig a megindulásról szólt, addig április az első valódi kibontakozás időszaka. A természet ekkor már nem visszafogott: színei, hangjai és mozgása egyre intenzívebbé válik.
KaMu
A Kazinczy Ferenc Múzeum Blogja.
Az István-kúti Nyírjes egyik legnagyobb értéke a rendkívüli fajgazdagsága, amely a változatos mikroélőhelyeknek köszönhető. A nyírliget laza lombkoronája sok fényt enged át, így a zárt erdőkkel szemben itt gazdag gyepszint alakulhatott ki. A különböző talajviszonyok, a vízellátottság és a mikroklíma finom eltérései miatt egymás mellett jelennek meg szárazabb és nedvesebb, tápanyagszegényebb és gazdagabb foltok is.
A Zempléni-hegység – más néven Tokaj–Eperjesi-hegység – hazánk legészakkeletibb tájai közé tartozik, ahol a Kárpátok közelsége nemcsak a domborzatban, hanem az élővilág összetételében is megmutatkozik. A hegység belső, vulkanikus eredetű területei között található az István-kúti Nyírjes, amely a Zempléni Tájvédelmi Körzet egyik különleges, már 1953 óta fokozottan védett része.
Március a természet éves ritmusának egyik legfontosabb fordulópontja. Míg január a nyugalomról, február a felkészülésről szólt, addig március az első valódi mozdulatok hónapja. A tél visszatérhet még, de már nem uralkodik: a változás iránya egyértelműen a tavasz felé mutat.
Február különös hónap a természet ritmusában. Még tél van, a hideg sokszor kitartóbb, mint januárban, a táj gyakran szürkébbnek, mozdulatlanabbnak tűnik. Ugyanakkor ez az időszak már nem a teljes nyugalomról szól. Február a felkészülés hónapja, amikor az élővilág láthatatlanul hangolódik át a tavasz felé.
Januárban a természet látszólag megáll. A lombhullató fák csupaszon állnak, a tájat dér vagy hó borítja, az élővilág mintha visszahúzódna. Könnyű ilyenkor azt hinni, hogy a tél az üresség időszaka. Valójában azonban éppen ellenkezőleg: a hideg egy lappangó, de aktív alakítóerő, amely látható és láthatatlan módon formálja az élő környezetet.
Múzeumunk gyűjteményében vannak hegyközi, főleg keresztszemes hímzéssel készült kosárkendők, gyúrósurcok, vőfély kendők, kisebb-nagyobb terítők.
Gyűjteményünkben található több sárospataki kerámia tárgy. Ezek közül 2 tányért és egy kis korsót igyekeztem tüzetesebben megvizsgálni. A három tárgy közül kettőn Sárospatak felirat olvasható, így a készítés helyét nem nehéz meghatározni.
Múzeumunk gyűjteményében vannak hímzett terítők, kosárkendők, s van számos keretezett festmény is. Nemrégiben fedeztem fel, hogy van olyan hímzésünk a raktárban, amit egykor keretbe foglaltak.
Tavasz van, késő délután. Itt állok a parton, s nézem a lilásan játszó víztükröt: a lemenő Nap utolsó sugarai által megvilágított felhők tükröződnek rajta. A levegőt harapni lehet. Finom harmat telepedett már a növényekre. Valahol rigó kiált, a fekete. Jelöli a revírt, nemsokára párba áll. A távoli falu irányából kuvik hangja hallatszik. Hirtelen felrebben egy tőkésréce pár, zavart okozva a finoman ringatózó tó felszínében. A másodpercek telnek, s a madarak által keltett hullámok lassan elülnek. De lám, most a tó medrének közepén kezd fodrozódni a víz. Halak jönnek fel a felszínre, pontyok, keszegek. Táplálékért, vagy csak beleszippantani a közelgő este aromájába. Körülöttem, velem együtt minden él, mozog: teszi a dolgát ebben a földi paradicsomban.