Az élet eredete, életünk egyik legnagyobb kincse

Eddigi életem során számos helyen megfordultam az országban, de sehol nem találtam olyan finomnak az ivóvizet, mint itthon. Talán kissé elfogultnak tűnhetek, de persze az is lehet, hogy a legtöbbünknek az a víz a legfinomabb, amelyen felnőtt. A személyes bevezető után, azonban itt az idő, hogy áttérjek arra a témára, amiről jelen blogbejegyzésben írni szeretnék: a vízre.

A víz témakört több nézőpontból is meg lehet közelíteni, de a végső konklúzió ugyanaz: Víz nélkül az élet elképzelhetetlen lenne, semmi mással nem helyettesíthető. A legősibb élettér, melyben kialakult az élet. Számos, több százezer fajnak ad otthont, egészen a mikroszkopikus parányoktól a Föld legnagyobb emlőseiig, a bálnákig.

A Földön a felszíni vizeink jelentős része úgynevezett sós víz, mint az óceánok, tengerek, szikes tavak vize. Ezen víztípusok közös jellemzője a magas sókoncentráció. A tengerek és óceánok sókoncentrációja átlagosan 35‰, ami azt jelenti, hogy egy liter tengervíz 35 gramm sót tartalmaz. Ezzel szemben az édesvizek sókoncentrációja csupán 0,003‰, tehát egy liter édesvíz 0,003 gramm sót tartalmaz. Azokon a területeken, ahol az édesvizek és sós vizek keverednek – torkolati zóna –, ott úgynevezett brakkvizek alakulnak ki. A brakkvizek sókoncentrációja ingadozó, emiatt a bennük található élet kevésbé diverz, hiszen a környezet sókoncentrációjának változékonyságát kevés élőlény tudja tolerálni.

Fotó: Dobronoki Dalma

Felszíni vizeink két nagy csoportját az álló- és folyóvizek alkotják, melyeken belül további altípusokat tudunk megkülönböztetni. Az egyes víztértípusok különböző tulajdonságok alapján jellemezhetők. Ilyen paraméter lehet többek között a mélység, a mederanyag összetétele, az átlátszóság, a hőmérséklet vagy például az oxigénkoncentráció. Ezek a tényezők mind-mind determinálják, hogy adott víztérben milyen típusú élőlények fordul(hat)nak elő. Egy áramláskedvelő faj nem fogja magát jól érezni egy állóvízben, éppúgy nem, mint ahogy állóvízi körülményekhez adaptálódott élőlény sem fogja magát jól érezni egy gyorsan áramló vízfolyásban. Azonban függetlenül attól, hogy egy élőlény milyen típusú víztestben érzi jól magát, hol ideálisak számára a létfeltételek, egy biztos: számukra a vízi környezet nélkül az élet elképzelhetetlen lenne. Az evolúciós folyamatok során testük, fiziológiás folyamataik ehhez az élettérhez alkalmazkodtak. Gondoljunk csak a halak áramvonalas testére, vagy például a halak mellett a vízben élő rákok, puhatestűek kopoltyúira.

Fotó: Dobronoki Dalma

A vizek vonatkozásában külön ki szeretném emelni az ott élő elsődleges termelők, így a különböző alga-, cianobaktérium-, és növényfajok elsődleges termelésben betöltött szerepét. Az elsődleges termelők azok az élőlények, amelyek saját szerves anyagaikat szervetlenből építik fel, ők képezik a táplálékhálózatok alapjait. A legegyszerűbben talán úgy fogalmazhatnék, hogy ezek az élőlények a fotoszintetizálók. A bioszféra egészében a fotoszintézisnek, vagyis a napfény energiájának a megkötésének elementáris szerepe van. A folyamat során a CO2 fixációja, szerves anyagba történő beépülése történik meg, molekuláris oxigén felszabadulása mellett. Ez az oxigén a víz molekula (H2O) folyamat közbeni hasadásából, fotolíziséből ered. Sok szakember van azon az állásponton, hogy az óceánok, tengerek vizeiben zajló elsődleges termelés mértéke megközelíti, vagy akár meg is haladhatja a bolygó tüdejének tartott esőerdők általi termelés mértékét. Ebből látható, hogy a víznek azonban nemcsak mint életet nyújtó élettérnek van kiemelkedő szerepe, hanem a sejtek belsejében zajló biokémiai folyamatokban is meghatározó rendeltetés jut. A Föld minden élőlényének sejtjeiben a víz szerepet játszik az ott zajló molekuláris szintű folyamatokban. Egy felnőtt ember testének több mint 60%-a víz. Közrejátszik az optimális vérkeringés, vérösszetétel fenntartásában, valamint vérnyomás-szabályozó. Szerepe van a testhőmérséklet szabályozásában, a kiválasztási és emésztési folyamatokban. Már 2%-os vízhiány komoly egészségügyi problémákat is okozhat. Ezek miatt nagyon fontos, hogy figyeljünk a megfelelő folyadék-utánpótlásra. Egy felnőtt ember napi átlagos folyadékszükséglete 2-2,5 liter.

Fotó: Dobronoki Dalma

Magyarország az ivóvíz nyerésre szánt vizeinek minősége szempontjából szerencsés helyzetben van. Hazánknak négyféle ivóvíz bázis különböztethető meg: mélységi, parti szűrésű, karsztvíz, és felszíni bázisból nyert víz. Annak ellenére, hogy egy átlagos magyar fogyasztó számára úgy tűnhet, vízkészleteink végtelenek, ez közel sem fedi a valóságot. A Föld fogyasztásra alkalmas édesvízkészlete, csupán 3%-a a bolygón fellelhető vizeknek, továbbá ebből a 3%-ból csupán 1% az, ami hozzáférhető. Globálisan tekintve sajnos azonban ennek az 1% édesvíznek is a jelentős része súlyos környezeti, leginkább antropogén eredetű szennyezésnek van kitéve, mely által emberi fogyasztásra alkalmatlanná válhatnak. Vízkészleteink végesek, kimerülőben vannak. A tudósokat komoly probléma elé állítja annak megválaszolása, meddig elegek készleteink, és mi lesz utána.

Számos dolgot lehetne még írni a vízről. Bele lehetne menni sokkal jobban a különböző biológiai folyamatokban betöltött szerepébe, de az talán egy másik blogbejegyzés témája lesz. Mindenesetre ebből a rövid összefoglalásból is látható, hogy víz nélkül elképzelhetetlen lenne az élet a Földön. Sokszor nem is gondolunk bele, mennyire szerencsések vagyunk, hogy friss, egészséges víz folyik csapjainkból, hogy nem okoz gondot a mindennapi tisztálkodás, és csak akkor érezzük meg a víz valódi értékét, ha valamilyen rendszerhiba miatt órákra, vagy akár napokra kénytelen vagyunk vezetékes víz nélkül maradni. Vigyázzunk vizeinkre, óvjuk környezetünket, hiszen, az általános érvényű mondás, miszerint a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”, a víz vonatkozásában is fennáll. Zárásként pedig az alábbi gondolatot szeretném idézni:

Amikor a kút kiszárad, megismerjük a víz igazi értékét.

Benjamin Franklin

Kapcsolódó bejegyzések

Szólj hozzá