Nyomozás a múzeumban XI.

Miért görbe a mohácsi korsó füle?

Gyűjteményünkben van 2 db mohácsi fekete kerámia korsó, az egyik 26 cm, a másik 14 cm magas. Mindkettőnek van egy görbület a fülében. Felmerült bennem a kérdés, miért görbe a korsó füle, ez általános jegye-e a mohácsi fekete kerámia korsóknak, vagy csak egy időszakra, esetleg egy készítőre jellemző sajátosság? Fellapoztam a szakirodalmat, hátha találok benne erre vonatkozó adatot.

Azt is megkérdezhettük volna, mitől fekete a fekete kerámia, erre könnyebb válaszolni. Maga a fekete kerámia készítése évezredekre nyúlik vissza, régészeti leletek tanúskodnak erről észak- és közép Európán kívül Indiában, Mexikóban, Peruban, Egyiptomban. A raktárunkban is több ilyen tárgy fellelhető a régészeti anyagok között, talán a legrégebbi egy bronzkori cserépedény. A honfoglalás óta hazánkban is ismert eljárást több alföldi – például Meztúr, Tiszafüred, Hódmezővásárhely -, valamint dunántúli – Tata, Komárom – fazekas központban alkalmazták. Fekete kerámiájáról leghíresebb településeink Nádudvar, Mohács és Csíkdánfalva. A mitől fekete a fekete kerámia kérdésre a válasz: az úgynevezett reduktív vagy redukciós égetéstől. Az égetés második felében, amikor a tárgyak már izzanak, a kemence valamennyi nyílását lezárják, így a füst, a korom reakcióba lép az agyaggal és átjárja azt, ez adja meg a fekete színt. Az edényeket égetés előtt díszítették, Mohácson bekarcolt mintákkal – fésűs hullámvonalakkal – és egy cifra nevezetű, fogaskerékhez hasonlító eszközzel, míg Nádudvaron és más fazekas központokban is egy kaviccsal dörzsölték a mintát az edényre, ez égetés után kirajzolódott a felületen. Sok minden kiderült a fekete kerámiáról, csak az nem, mitől görbe a mohácsi korsó füle.

Nézzük, hogy is készül az agyagból a korongon a mohácsi korsó. Először elkészítik a korsó felső részét képező fedőt, a szájával együtt, s külön formázzák meg az edény testét. Hamuba hengergetett agyag golyókat is tesznek bele, a mi két korsónk is csörög, ha megrázzuk. A száj formája egyébként jellegzetes, más formájú a mohácsi, a siklósi, a gömöri, korondi vagy a nádudvari korsó szájkialakítása. A két korsónk szájformája hasonló, de a nagyobbnak belül van szűrője is. Egyébként tudjuk mire használták a nagy és a kis korsót? A nagyobb általában vizes korsó volt, ebben hordták például az aratóknak a frissítőt, míg a kicsi vagy szentelt vizes korsó volt, amiben a búcsújáró helyekről, vagy csodatévő forrásokból hazahozták a vizet, esetleg gyermekjátéknak készítették a korsósok. Visszatérve a formázásra, a korsó alsó és felső részét összeillesztették, majd az edényt egy napig száradni hagyták. Ezt követően tették rá a fület. Na azt is megtudtuk, hogy nem egyszerre készült el az egész edény, de mitől görbe a mohácsi korsó füle?

Olvastam egy olyan véleményt, hogy talán a száradás, vagy az égetés közben deformálódott a fül. Én azért nem hiszek ez esetben a véletlenben, mert ezek a kiváló korsós mesterek bizonyára, ahogy a korsó többi részét, úgy a fület is tökéletesen meg tudták formázni, s bizonyára tudták volna, ha a fül deformálódik égetéskor. A másik érvem, hogy a raktári polcon található mintegy 50 darab, különböző helyről származó korsóból miért csak a két mohácsi korsónk füle deformálódott volna az égetés során? Miért nem látható ilyen görbület a többi korsó fülén? Sokkal biztosabb az, hogy a korsósok direkt formázták ilyenre a fület, talán azért, hogy jobban beleilleszkedjen az ember kezébe.

A további nyomozás során kerestem párhuzamokat, fotókon gyűjteményekben, hátha találok még a miénkhez hasonló „görbe fülű” mohácsi edényeket. A szentendrei Skanzenben van egy pár darab kiállítva, de azok füle egyenes. A mohácsi kerámia történetéről írott, 1965-ben kiadott tanulmány gazdagon illusztrált fotókkal. Reméltem, hogy ezek között találok korsót, görbe füllel. Van egy fotó, a korsók szárításáról, sorban vannak rajta, egyenes fülekkel felfelé. Az edények bemutatásakor is számos korsó fotója látható, de egyiken sem figyelhető mega fül görbülete. Sem ebben, sem a fazekas és korsós mesterségről pár évvel korábban írott néprajzi tanulmány szövegében nem található semmi a fül görbületéről. Ezek után kezdtem elbizonytalanodni, lehet csak a mi korsóink füle görbe?

Mivel elakadtam, a nyomozáshoz kénytelen voltam külsős segítséget is igénybe venni. A mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum munkatársát, Bosnyák Éva Mirjánát kerestem meg, a már említett tanulmányokat is ő ajánlotta. Elmondása szerint a múzeum gazdag fekete kerámia korsó gyűjteményében van néhány darab, amelyen megfigyelhető a fül jobbra, vagy balra dőlése. Ezek a 20. század eleji, vagy még korábbi korsókon láthatóak, de a készítők, vagy a készítés időpontja pontosan nem ismert. Mivel ebben az időben még tényleges használatra és nem dísztárgynak készültek a korsók, így ez alátámasztja azt a megállapítást, hogy valószínűleg jobban illett a kézbe a görbülettel készült fülű korsó.

Összegezve nyomozásunk eredményét elmondható, hogy nem minden mohácsi korsó füle görbe, ez nem volt általános jegye ezeknek az edényeknek. A mi két korsónk – a mohácsi múzeumban található párhuzamok alapján – valószínűleg 20. század eleji, vagy még korábbi darab, s a praktikum indokolta, hogy görbe füllel készültek.

Források:
Sarosácz György
1965 A mohácsi kerámia és története. In: Dunántúli dolgozatok 6., Pécs
Szepes Lajos
1959 A mohácsi fazekas és korsós mesterség. In: Néprajzi közlemények IV. évf. 4. sz.

Fotó:
Szoboszlay Marcell