A jászkeszeg

A Magyar Haltani Társaság 2010-től minden éven meghirdetett „Év hala” közönségszavazásán 2021-ben a megtisztelő címet a jászkeszeg (Leuciscus idus) nyerte el a beérkezett szavazatok 49%-ának megszerzésével. Maga mögé utasította a megmérettetés másik két képviselőjét, az angolnát (Anguilla anguilla) és fürge csellét (Phoxinus phoxinus).

A Magyarországon őshonos jászkeszeg leginkább hazánk közepes és nagy vízfolyásainak síkvidéki szakaszait kedveli. Magányosan járja (ússza :-)) a nem túl gyors, de mélyebb vizeket, azonban ősszel nagy csapatokban gyűlik össze a folyómeder telelésre alkalmas mélyebb részein. Az így összegyűlt jászkeszegeket a halászok húzóhálóval akár tömegesen is foghatják.

A jászkeszeg magyarországi elterjedése. (Harka és Sallai (2007) nyomán).

Ismertetőjegyei tekintetében elmondható, hogy háta mérsékelten magas, teste oldalról lapított, hát- és hasvonala hasonló mértékben ívelt. 8-9 osztott sugárból álló hátúszója valamennyivel hátrébb kezdődik, mint a hasúszók. Viszonylag kisméretű szájnyílása csúcsban nyíló. A száj szöglete nem éri el a szem elejének vonalát. Erősen ülő apró pikkelyeinek száma a hal oldalvonala mentén 55-60. Az idősebb jászkeszegek alsó úszói sötétvörösek. Testméretét tekintve a nagyobb egyedek 30-40 cm hosszúak, de előfordulnak akár fél méteres példányok is. A hazai horgászrekord 3,86 kg (1995).

A jászkeszeg (Harka és Sallai (2007) nyomán).

Megjelenését tekintve összetéveszthető a bodorkával, de annak szemgyűrűje narancsos színű, és az oldalvonalán számolható pikkelyek száma is kevesebb (40-46). A jászkeszeghez hasonló faj még a leánykoncér, de annak szája félig alsó állású, valamint oldalvonala mentén is csak 44-49 pikkely számolható. A vörösszárnyú keszeg szája felső állású, és az oldalvonalán is jóval kevesebb a pikkelyek száma (38-42). Szintén a hasonló megjelenésű fajok közé sorolhatjuk a nyúldomolykót, annak szája viszont félig felső állású, a balin és a domolykó szája pedig nagyobb, és a szájszöglet mindkét faj esetében eléri a szem vonalát.

Az jászkeszeg mindenevő. Amíg az ivadékok planktonnal táplálkoznak, addig az idősebb példányok leginkább gerinctelen állatokat fogyasztanak, de nem vetik meg az apróbb halakat, növényi részeket és a szerves törmeléket sem.

Az ikrás (nőstény) 4-5, a tejes (hím) 3-4 évesen válik ivaréretté. Ivási időszaka késő tavasszal történik, amikor is az ikrás akár 50-150000 darab ikrát rak a nem túl mély (50-70 cm) ún. szélvizekben a homokos vagy sóderes mederfenékre vagy növényzetre. A 4-8 mm hosszúságú lárvák 8-10 nap után kelnek ki a megtermékenyített ikrákból. A jászkeszeg ívási időszakára való tekintettel a faj április 15-től május 31-ig nem fogható.

A jászkeszeget világos pikkelyei miatt Hermann Ottó ónos jásznak is nevezte. Annak ellenére, hogy a jászkeszeg húsa kissé szálkás, sütve és főzve is éppúgy ízletes.

Felhasznált irodalom:

Harka Ákos – Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája (2004)

Magyar Haltani Társaság online felülete

Tisza-tavi Sporhorgász Kft online felülete

Kapcsolódó bejegyzések

Szólj hozzá