Talán legtöbbünk egyetért abban, hogy a füzérradványi Károlyi-kastély parkja igazán szemet gyönyörködtető. Az ember bármerre tekint, különlegesebbnél különlegesebb élőlényeket csodálhat. Faóriások és matuzsálemek, színpompás madarak és tarkán virágzó lágyszárúak, vadászrepülő pilóta üzemmódba kapcsolt szitakötők. Hosszú listát lehetne írni a park igéző élővilágáról, de én jelen bejegyzésben két, nem mindennapi élőlényről szeretnék írni, mert a kert tudományos szemszögből tekintve is páratlan lehetőségeket nyújt.
Fotó: Dobronoki Dalma
A park gazdag faunáját bővíti a havasi cincér (Rosalia alpina). Ez az információ azért is különleges, mert tudomásunk szerint 2020 előtt még nem volt adat havasi cincérre vonatkozóan a Károlyi-kastély parkjának állatvilágát tekintve.
A 2019-ben az év rovarának választott bogár csekély valószínűséggel téveszthető össze más, Magyarországon fellelhető élőlénnyel. A kifejlett egyed (imágó) testhossza 2-4 cm, és a cincérekre jellemző módon a hímek csápja csaknem kétszer hosszabb a test hosszánál. Fekete kitinpáncélját sűrűn álló, rövid, többnyire kékes-szürke szőrök borítják, ezek adják az állat jellegzetes kék színét. A szárnyfedőkön és az előháton a szőrök fekete foltokba tömörülnek, melyek az egyes példányok egyedi mintázatát eredményezik. A szárnyfedőkön a havasi cincérre jellemző ún. harántöv található. Nem egyszer ugyanazon élőhelyen lelhető fel a hasonló megjelenésű, de robusztusabb és röpképtelen gyászcincérrel (Morimus funereus). A gyászcincér szárnyfedőjén lévő bársonyfekete foltok száma azonban csak négy, melyek nem olvadnak össze harántövvé, továbbá a csápokon és az előháton sincsenek fekete foltok.
Fotó: Szoboszlay Marcell
Latin nevében a faji jelzővel (alpina) ellentétben a havasi cincérnek nincs sok köze az alpesi havasokhoz, sokkal inkább a bükkösökhöz, hiszen a faj legfontosabb tápnövénye a bükk. A nőstény egyed előszeretettel választja a bükkfát megtermékenyített petéinek lerakására. A kikelő lárvák a bükk törzsében rágnak, melynek a törzs felszínén nincs nyoma.
Magyarországi elterjedését tekintve állandó faj az Északi-középhegységben, a Dunántúli-középhegységben és a Mecsekben. Érdekes módon az Alpokalja területéről még nem jelezték. Hegyessy Gábor biológus többek között a faj Zempléni-hegységi elterjedését kutatja. Az 1. ábra a faj Zempléni-hegységben való előfordulását mutatja be. A havasi cincér füzérradványi első rögzített előfordulása azért is unikális, mert kívül esik a faj eddigi Zempléni-hegységi előfordulásától.
- ábra. A havasi cincér Zempléni-hegységi elterjedési térképe. Készítette: Hegyessy Gábor.
A havasi cincér mellett azonban a fürkésző szemek más, látványos cincérfélékkel is találkozhatnak a radványi parkerdőben, ilyen például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo).
Aki életében először lát ilyen állatot, egészen biztos rácsodálkozik termetére és csápjai hosszúságára. A hazánkban védett nagy hőscincér testhossza akár a 6 cm-t is elérheti. Alapszínük sötétbarna, és hasonlóan a havasi cincérhez a hímek csápja akár a test hosszának duplája is lehet. Hozzá hasonló faj a kis hőscincér (Cerambyx scopolii), azonban annak fényes fekete testének hossza csupán 2-3 cm.
A nagy hőscincér nőstényei az öreg tölgy állományt részesíti előnyben, itt, már részben elhalt tölgyfák kérge alatt, a farészbe húzódva kezdik meg bogáréletüket a kikelő lárvák. Fejlődésük során a megtermékenyített petékből kikelő lárvák akár 1 métert is rághatnak.
Fotó: Hegyessy Gábor
Elterjedési területét tekintve eredetileg az egész európai kontinens területén jelen volt, sajnos azonban napjainkra Közép-Európa nagy részén kipusztult. Állományát a tarvágások veszélyeztetik.
Sokat lehetne még írni akár a havasi, akár a nagy hőscincérről, de szavak helyett most inkább a képek beszélnek.
