Beporzók napja

2018-ban Györfy Borbála és Vásárhelyi Tamás kezdeményezésére létrejött egy új jeles nap, mely ahhoz képest, hogy ennyire fiatal, története igencsak a régmúltra nyúlik vissza. A Beporzók napján, sőt idén a beporzók tematikus hetén a virágokat és a rovarokat ismerjük meg, éltetjük, ünnepeljük. Miért is olyan fontos az, hogy a természet ezen szereplőire is felhívjuk a figyelmet? Sokak gondolatában a házi méhek és a méz jelenik meg ilyenkor, ami jó, de közel sem elég! Méz nélkül nem lenne olyan finom a reggeli teánk, de valljuk be őszintén, túl tudnánk élni a hiányát. A beporzásról alapvető táplálékainknak kellene eszünkbe jutnia. A beporzás, mint tevékenység elengedhetetlen, ha változatos növényi táplálékokra vágyunk. Most a megrögzött húsfogyasztók megkönnyebbült sóhaját vélem hallani. Ki kell, hogy ábrándítsam őket, hiszen a „finom” állatainkat növényekkel tápláljuk, ugye? Számokra lefordítva hozzávetőlegesen a haszonnövényeink kétharmadát, a növényi táplálékaink egyharmadát a beporzó állatoknak köszönhetjük. A Föld egészét tekintve beszélhetnénk beporzó madarakról és emlősökről is, de hazánkban meg kell elégednünk a rovarvilággal e tekintetben. A sokféle növény beporzására sokféle rovar specializálódott. Gondoljunk csak arra, hogy a rovaroknak is meg van a kedvenc növényük, nem csak úgy véletlenszerűen buknak rá a virágokra. Sőt egy-egy mély tölcsérű virágot csak egy hosszú pödörnyelvű rovar képes beporozni. Miközben a nektárt szívogatják, a testüket borító szőröcskékre tapadnak a virágpor-szemcsék, ezeket hozzák-viszik a virágkelyhek között, nem is sejtve, hogy milyen hatalmas munkát végeznek ezzel.

Védett kardoslepke levendulán (Fotó: Soltész Róbert)

Az első mondat, a történeti régmúlt említése függőben maradt. Nos, a beporzó rovarok története már 99 millió éves! Maguk a rovarok már a dinoszauruszok előtt létrejöttek, és túl is élték őket. Ezt bizonyítják a 300 millió éves, Karbon időszaki fosszíliákban megmaradt szárnyas szitakötők lenyomatai. Már a középső és a késő Krétakorban uralkodóvá váltak a Földön a virágos növények. Ez a tény magával hozta a beporzást végző bogár-, darázs-, méh-, lepke- és légyfajok kialakulásának természetszerű szükségességét is. Az ebből az időszakból származó borostyánkövekben megmaradt rovarok és virágpor bizonyítja mindezt. Felmerülhet a kérdés, hogy ha ilyen szívósak, és még mindig élnek, a hatalmas dínókkal ellentétben, akkor miért kell odafigyelnünk rájuk, miért kell védenünk őket, elzümmögnek, döngicsélnek körülöttünk a pásztázó tekintetünk nélkül is. Csakhogy soha nem használtak az idők során annyi vegyszert, mint az utóbbi évtizedekben. Sokkal több volt az érintetlen, vadvirágos terület, ahol nyugodtan élhettek. Gondoljuk végig, milyen sokféle vegyszert, tisztítószert, mosószert, illatszert használunk a portánkon! Gondoljunk a klímaváltozásra! Akik nem szeretik ezt a szót, vagy nem hisznek benne, akkor gondoljanak arra, hogy milyen volt például az idei telünk! A rovarok is megzavarodtak kissé a folytonos hőmérséklet-ingadozástól. Német kutatók vizsgálata alapján megjelent 2017-ben egy kutatási eredmény, mely szerint az azt megelőző 27 év alatt bizonyos németországi védett területeken a nappal repülő rovarok száma mintegy 75 %-kal megfogyatkozott. Ez egy elszomorító tény. Ha kevesebb a beporzó, kevesebb a beporzott növény, kevesebb zöldség, gyümölcs áll rendelkezésünkre. Az élőhelyek megfogyatkozása, a rovarölő vegyszerek használata mind csökkenti a hasznos rovarok számát. Maja Lunde: A méhek története című regényében három korszak tárul elénk. A múlt, a jelen és a jövő. Ebből a jövőkép az, ami aggasztó lehet számunkra, és ez nem az a bizonyos 100-200 év múlva bekövetkező jövő, hanem a néhány éven belül bekövetkező, ha nem figyelünk oda! Ázsiában már van egy olyan tartomány, ahol annyira megfogyatkozott a beporzó rovarok állománya, hogy emberek végzik ezt a munkát a gyümölcsösökben. Létrára, fára mászva, ecsettel a kézben, aprólékos és fáradságos munkával porozzák be a virágokat. Ez várhat az egész Földre, ha nem látjuk át a rovarok és a növények között végbemenő kölcsönhatást. Napjainkban, jobb esetben méhészeket kérnek fel egy-egy ültetvény beporzására. Amikor virágzanak a fák, odaszállítják egy-két hétre a méhkaptárakat, így mindenki jól jár.

VIDEÓ (Soltész Róbert)

Mit tehetünk a beporzó rovarok érdekében? Az első és legfontosabb, hogy nem bosszankodunk, ha egy rovar döngicsél körülöttünk. Nem ütjük le, ha a lakásunkba téved, hanem óvatosan kitereljük. A kertünkbe olyan növényeket, virágokat is ültetünk, amelyeken kedvükre gyűjtögethetnek a különböző méhfélék. A forró nyári napokon számukra is kellemesen hűsítő, ha egy kis friss vízzel teli edényt helyezünk el az udvarunkon. A rovarhotel már egészen a csúcsa a rovar-szeretetünknek! Ez olyan szálláshely biztosítása, ahol elbújhatnak a hideg elől, rovarbölcsőket alakíthatnak ki, itt fejlődhet az új nemzedék.

Mindezzel azt segítjük elő, hogy sokan és sokfélék éljenek körülöttünk. Ez nem feltétlenül nekik jó, mert ők valószínűleg az emberiséget is túlélik majd, és újból megerősödnek, elszaporodnak. A beporzó rovarokra való odafigyelés számunkra, emberek számára fontos és elengedhetetlen. Az ő védelmükkel tulajdonképpen az emberek egészséges környezetét védjük!

A beporzó rovarok sokféleségéről, fajokról a múzeumunk facebook oldalán tudhat meg többet a beporzók hetében (március 8-12.) Dobronoki Dalma biológus írásaiból, a virágzó gyümölcsfák és rovarok kapcsolatáról pedig március 10-étől Hegyessy Gábor biológustól olvashat információkat, érdekességeket a múzeum honlapján.

Addig is gyönyörködjön egy ecsettel teremtett ideális képben, melyet Kövér Angelika készített, aki a Sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Gimnázium tanulója, rajztanára Zámné Sivák Andrea.

Letölthető színező:

Géczi Katalin

Kapcsolódó bejegyzések

Szólj hozzá