Tagadni sem tudnám alulműveltségemet a labdarúgás terén. Hiányosságom négy évtizedes érdektelenségből fakad. Éppen ezért komoly dilemmát okozott, hogy szánjak-e időt a KFM új időszaki tárlatának, a Hátsó füvesnek a megnyitójára. De, gondoltam, nem lehetek ennyire diszkriminatív a focival, mint kiállítási témával! Elmentem. Szerencsémre. Engem ennyire, ilyen komoly téma (mert bizony az!) még nem nevettetett meg. Ennek a kiállításnak is szerelmese lettem.
2021 október
Amikor először láttam kisgyerekként a debreceni Déri Múzeumban az Ecce homo-t, bizony elhittem Munkácsy Mihálynak, hogy ott volt, amikor Pilátus kivezette a tömeg eléa megkorbácsolt Jézust bíborpalástba öltöztetve, fején töviskoronával. A mai napig nem tudom elképzelni máshogy a jelenetet, úgy belém ivódott az arcokra kiülő, hátborzongatóan hiteles düh, a gesztusokban rejlő elfordulás és Mária Magdolna szívet tépő kétségbeesése. Akkor, ott, a magam alig több mint egy méterével a 4 méter magas és 6 és fél méter széles festett vászon előtt állva, úgy éreztem, hogy ilyen szívbe markolóan hiteles alkotásra csak Isten segítségével képes valaki. Meg sem kérdőjeleződött bennem, hogy Munkácsy nem élte át a pillanat fájdalmát, amikor Jézus nyugodt arccal, emelt fejjel, egyenes tartással állta az őt elítélő, becsmérlő tömeg hálátlan szóáradatát.