2023. szeptember 20-22.
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
Kőrösvidéki Múzeum, Nagyvárad
Kőrös-Maros Nemzeti Park
A találkozó muzeológus szemmel – Dobronoki Dalma
Szeptember 20-án, szerdán, viszonylag korán, reggel 6 órakor indultunk Gécziné Nagy Mária kolléganőmmel a Természettudományos Muzeológusok 40. Országos Találkozójára, melynek ezúttal a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum volt a házigazdája. Az indulás előtti estén kissé izgultam az előttem álló vezetéstől, de szerencsére minden körülmény adott volt egy kellemes, körülbelül 4 órás autóúthoz.
A három naposra szervezett találkozón jelen volt számos természettudományos muzeológiával foglalkozó szakember az ország különböző pontjairól, többek között a Természettudományi Múzeum korábbi főigazgatói, Dr. Korsós Zoltán és Dr. Matskási István, a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum igazgatója, Dr. Kutasi Csaba, a szombathelyi Savaria Múzeumból Dr. Vig Károly tudományos igazgatóhelyettes, vagy például a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum igazgatója, Dr. Ábrahám Levente.
A jelenlegi találkozó szakmai előadásainak középpontjába a múzeumok kiadványozásának múltja, jelene és jövő került. A téma adottsága miatt előadásomban a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum kiadványozásáról beszéltem. Bemutattam az intézmény múltját, megalakulási körülményeit, nehézségeit és sikereit, és mindazon folyamatokat, amelyek a múltban jellemezték és napjainkban jellemzik múzeumunk kiadványozási lehetőségeit.
A békéscsabai találkozó (Fotó: Gécziné Nagy Mária)
Az előadásokat a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban található kiállítások megtekintése követte. A nap végén Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén, Biharugra település mellett elhelyezkedő Bihari Madárvártára érkeztünk, ahol a szállásunk volt. Innen indultunk másnap a nagyváradi Kőrösvidéki Múzeumba, ahol a kiállítások megtekintése és raktárlátogatás volt a program. Délután a betfiai zsomboly megtekintése volt a cél. Ez egy olyan Natura 2000-es védett terület, ahonnan pleisztocén korú (2,5 – 0,12 millió éve) állatmaradványok kerültek elő.
Péntek délelőtt Bíró István, a Kőrös-Maros Nemzeti Park tájegységi csoportvezetőjének vezetésével nyerhettünk betekintést a Begécsi-tavak különleges madárvilágába. Ezt követően a Vátyoni-erdő telepített öreg kocsányos tölgyesét látogattuk meg. Itt jegyezném meg érdekességképpen, hogy a Kőrös-Maros Nemzeti Park terület a teljes erdőborítottság mintegy 3%. A nap utolsó állomásaként egy szikes terület élővilágával ismerkedhetünk.
A Begécsi-tavak madárvilágának egy része (Fotó: Dobronoki Dalma)
Összességében elmondható, hogy egy tartalmas három napot töltöttünk együtt. Miközben beszélgettünk, „szakmáztunk”, betekintést nyerhettünk más, természettudományokkal (is) foglalkozó múzeumok mindennapjaiba. A program gazdagsága miatt – még esténként is érdekes beszámolókat hallgathattunk meg – igen hamar elrepült ez az idő. Köszönjük a szervők alaposságát, és a Petőfi Irodalmi Múzeum támogatását, hogy idén is részt vehettünk a Természettudományos Muzeológusok Országos Találkozóján.
A találkozó múzeumpedagógus szemmel – Gécziné Nagy Mária
Az idei háromnapos találkozó a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban kezdődött. Az odaút első gyönyörű látnivalója egy reggeli szivárványrészlet volt az égen. A szakmai tanácskozás, előadássor témája a múzeumok kiadványozási lehetősége volt. Érdekes volt hallgatni, hol milyen forrásból, milyen kiadványokat tudnak megjelentetni, ezeknek milyen évtizedekre visszanyúló történetük van. Múzeumpedagógusként ezeken a programokon hallható információkat összegyűjtögetve hitelesebben végezhetem az ismeretátadó munkámat. A múzeum bemutatása, a környék természeti értékeinek ismertetése szintén sok érdekességet tartogatott számomra. Az előadások végén Biharugrára autóztunk, a Bihari Madárvárta adott szállást a természettudós csapatnak. Az odavezető úton mezei nyulak, madarak sokaságát figyelhettük meg. Teljes csend szarvasbőgéssel megszakítva, valamint a fényszennyezéstől mentes égbolton hihetetlenül sok csillag fogadott bennünket. Vacsora után a hagyományokhoz híven előadás következett, bár ez ilyenkor már mindig könnyedebb hangvételű élménybeszámoló.
Másnap reggel szintén szarvasbőgésre ébredve a reggeli kávémat egy madárlesről napfelkeltét nézve fogyasztottam el. Nagyváradra utaztunk, ahol a múzeum kiállításait tekintettük meg. Ezután a Betfia településen található ásatási területen néztünk szét, ahol a természet és történelem szépsége is megmutatkozott. Védett növényeket, denevérkolóniának otthont adó barlanglejáratot, régi korok csontlelőhelyeit szemléltük meg. Este ismét érdekes előadásokon vettünk részt.
A Betfiai zsomboly (Fotó: Dobronoki Dalma)
Másnap a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó védett területeket látogattunk meg, ahol az élőhelyek változatossága különleges élővilágnak ad otthont. A halastavakon pihenő madárcsapatokat lestünk meg. Számomra a feketególyák csoportja volt a legérdekesebb. Az erdei élőhelyen az Apó nevű idős tölgyfa tövében ismertette vezetőnk a hely történetét, élővilágának változatosságát. Ezt követte a szikes alföldi puszta, ahol sóvirágok, sziki őszirózsák nyíltak, közöttük a védett sisakos sáskát fotóztuk. Reméljük, 2024-ben Kaposváron ismét találkozhatunk!
