Ezüstérmes rovar – ezüstös ősrovar

A 2020-as „Év rovara” – A Magyar Rovartani Társaság internetes meghirdetésű versenyében, a három korhadékfogyasztó állat közül – a második helyen az ezüstös ősrovar (Lepisma saccharina) végzett. Az első helyet a tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis) szerezte meg, a bronzérmes pedig a selymes döglégy (Lucilia sericata) lett.

Az ezüstös ősrovar (Lepisma saccharina) egyik sátoraljaújhelyi példánya.

Ezüstös ősrovar (Lepisma saccharina) a mikroszkóp alatt.

Az ezüstös ősrovar, ez a valóban ősi, eredendően szárnyatlan rovarfaj sokak számára ismerős: elsősorban lakásaink mosdóiban, konyháiban látható. Leginkább éjjel jön elő, mivel a fényt kerüli. A lakások, amelyek nagyjából állandó hőmérsékletűek, a tél fagyos időjárásától mentik meg ezeket a rendkívül hosszú életű rovarokat. A rovaroknál szokatlan, akár 8 éves élettartama alatt rovarunk folyamatosan nő (25—66 alkalommal vedlik – a fejlettebb rovarok lárvái csak 3-szor), igaz az 1 cm-es testhosszt is alig haladja meg. Testét könnyen letörő fényes, ezüstszürke pikkelyek borítják, emiatt népies neve: ezüsthalacska (angol neve: silverfish). Táplálékát tudományos neve (saccharina) alapján egyértelműen a cukornak gondolnánk, és komoly készletkártevőt sejtenénk mögötte. Bizonyára előfordult az emberközeli életmódjából következően szemünk előtt zajló élete miatt, hogy látták, amint cukortartók, kiszóródott kristálycukor között táplálkozik pl. a konyhában. A mosdókban, wc-ben való gyakoribb megjelenése mégis arra enged következtetni, hogy valami olyasmi kell neki, ami a nedvesebb környezetben áll a rendelkezésére. Ilyenek a mikroszkopikus penészek, amik minden szerves anyagon meg tudnak élni, növekednek. Ezek az enyvszerű anyagok vannak a tapétaragasztóban, diszperziós falfestésekben, a csempék fugázó anyagában. Minden morzsa, ami a padlóra hull, és nedvesség éri, hamar penészedésnek indulhat. Ilyesmikkel táplálkozhat ez az ősi állat. Ősinek számít abban a tekintetben is, hogy hasonló testfelépítésű rokonai már a dinoszauruszok megjelenése előtt (több mint 360 millió évvel ezelőtt, a devon időszakban jöttek létre, a szárazföldek első állati meghódítói között lehettek) is éltek a Földön. 

A napjainkban élő rokonság főleg trópusi tájakon él, a közép- vagy észak-európai, alkalmasint kozmopolita fajok viszont egy szintén kozmopolita (trópusi eredetű), faj, a hideget csak fűtött lakásban bíró ember környezetéhez alkalmazkodtak. 

Az ezüstös ősrovar potrohának utolsó szelvénye jellegzetesen hosszú, háromszög alakú.

Ugyancsak elterjedt hazánkban egy, az ezüstös ősrovarhoz hasonló méretű és életmódú faj, a szellemhalacska (Ctenolepisma calva). Ez a rovar világosabb szürke, karcsúbb, portohvégi nyúlványai hosszabbak az ezüstös ősrovarhoz viszonyítva. Szemei nagyobbak, fejtetőjén pedig felálló pikkelyszőröket visel, emiatt (nagyító alatt) borzasnak látszik. Sri Lankáról (Ceylon) írták le, majd Kubában és Portugáliában (Lisszabon) is megtalálták Csak néhány éve (2017) fedezték fel németországi (Chemnitz) előfordulásait. Bizonyára a termények kereskedelmi szállításával jutott át az óceánon. Ebben a genuszban sok hasonló, alig ismert faj van, így az is elképzelhető, hogy más rokonról van szó.

A szellemhalacska (Ctenolepisma calva) egyik 2020-ban előkerült sátoraljaújhelyi példánya különböző mikroszkópi megvilágításban

Hasonlóan gyakori, de már több évtizede elterjedt hazánkban a sávos ősrovar (Ctenolepisma lineata) Ez másfél cm-nél is nagyobbra nőhet, azaz feltűnően nagyobb az ezüstös ősrovarnál. Laposabb, testnyúlványai: csápjai és potrohának három végnyúlványa ugyancsak hosszúak. Ez is főként a lakásokban él, ám a szárazabb helyeken, a szobákban vagy irodákban is előfordul. Úgy tűnik, hogy nem csak a lakás belsejében, hanem az épületek külső falain, melléképületeken is látható. Napozni nem szeret, de az árnyékos falfelületeken, nyílászárók környékén is előfordul. Főleg éjjel mozog. Az állat nem egyszínű, hanem szürkés és sötétbarna, fehéres és feketés pikkelyek borítják, ezáltal jól megkülönböztethető egyszínű szürkés rokonaitól. Sokáig azt gondoltuk, hogy ez az állat a kemencehalacska (Thermobia domestica) nevezetű pikkelyes ősrovar, amely melegkedvelő kozmopolita, és szintén mintás pikkelyzetű. 

A sávos ősrovar (Ctenolepisma lineata) 2020 decemberében Széphalomból előkerült példánya természetes fényben és mikroszkópi megvilágításban.

Ez kimondottan kazánok, kemencék közeléből került elő. Ám egy német szakkönyv és mikroszkópi vizsgálatok által sikerült tisztázni a két rovar különbségét. A sávos ősrovar potrohán négy sertecsomó-sor húzódik végig: szelvényenként 4-4, a kemencehalacska esetében ezekből csak szelvényenként 2 van. A csápok a kemencehalacska esetében jóval hosszabbak a testnél, a sávos ősrovarnál csak kb. testhossznyiak. A pikkelyek alkotta rajzolat is más: a kemencehalacskánál harántos övek mintáját rajzolja, a sávos ősrovarnál viszont hosszanti, sávos hatást eredményező világos és sötét pikkelyfoltokat láthatunk. Érdekes módon a német határozóban a Ctenolepisma lineata faj elterjedésében szerepelt „Ungarn” (Palissa 1965), nálunk azonban nincs benne az ismert rovarok listáiban.

A sávos ősrovar (Ctenolepisma lineata) fejének és potrohvégének nagyított képe.

A rokonság negyedik faja valószínűleg őshonos nálunk, mivel kisebb hangyákkal él együtt. Ez az aranyos ősrovar (Atelura formicaria), amely kisebb a házi rokonainál. A szemtelennek is mondható rovar (nincsen mikroszkópban látható összetett szeme) a fényt érzékeli és kerüli. Ha felemelünk egy földbe ágyazott, hangyafészket rejtő követ, korhadó, hangyajáratos fadarabot vagy a talajon korhadó lekaszált, már penészes fűcsomót, akkor csak pár pillanatig nézhetjük, amint villámgyorsan keres újabb rést, ahová bebújhat. Ez a faj myrmekofil – hangyakedvelő, azokkal együtt élő állat, így szinte mindenütt, erdőkben, réteken és a lakások körüli kertben is otthonra talál. Ezt a fajt sárgás fényű pikkelyek borítják, potrohvégi nyúlványai rövidek, az utolsó potrohlemez kettős csúcsu.

Az aranyos ősrovar (Atelura formicaria) sátoraljaújhelyi példányáról a fénykerülése miatt nehezen készült mikroszkópi felvétel.

Azt tudjuk már, hogy nagyon sok hangyafaj termeszt mikroszkopikus gombákat, s könnyen lehet, hogy a hangyavendég aranyos ősrovar is ezeket fogyasztja.

Az ezüstös ősrovarról szóló szövegben összegyűjtött ismereteket Puskás Gellért (Magyar Természettudományi Múzeum, Kisebb Rovarrendek Gyűjteménye) tette közzé, ezeket saját, több évtizedes zempléni tapasztalatokkal egészítettem ki. 

A szövegben szereplő példányokat szinte mind Sátoraljaújhely belterületén, a saját házamban és kertemben találtam és fényképeztem le. A sávos ősrovar egyik példányát Dobronoki Dalma Széphalomban találta, fényképezte és segített annak azonosításában. A makroszkopikus felvételek elkészítésében a Kazinczy Ferenc Múzeum új, Motic SMZ 171-es mikroszkópja és a hozzá csatlakoztatott számítógépes fényképezőgép volt segítségemre, hogy az élő állatokat megörökíthessem. 

Irodalom:

Palissa, A. (1965): Apterigota – Urinsekten. In Brohmer, P. – Ehrmann, P. – Ulmer, G. (ed.): Die Tierwelt Mitteleuropas, IV., Leipzig. 407 pp.
Puskás G. (2019): In: https://mttmuzeum.blog.hu/2019/11/05/mi_legyen_az_ev_rovara_2020-ban.
Rekettye E. (2017): In:  http://elteonline.hu/tudomany/2017/04/08/tropusi-pikkelykefajt-talaltak-chemnitzben/

Kapcsolódó bejegyzések

Hozzászólások (1)

Ragyogó fotók, érdekes írás. Kedves Édesapja volt a Környezetismeret tanárom az 5. sz. általános iskolában.

Üdv: Gábor

Szólj hozzá

Adatvédelmi beállítások
Amikor meglátogatja weboldalunkat, az Ön böngészőjén keresztül információkat tárolhat bizonyos szolgáltatásokból, általában cookie-k formájában. Itt módosíthatja adatvédelmi beállításait. Felhívjuk figyelmét, hogy bizonyos típusú cookie-k letiltása hatással lehet a webhelyünkön és az általunk kínált szolgáltatásokra gyakorolt ​​élményére.