BOGARAS DOLGOK
Akkor én most bogaras lettem? – teszem fel magamnak a kérdést, majd nyomban fel is sejlik emlékeimben az első nap, amikor először néztem farkasszemet a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum (KFM) bogárgyűjteményével. Az egyetemen bogarakkal csak annyit foglalkoztam, amennyit kellett, amennyi a tantervben elő volt írva, se nem többet, se nem kevesebbet. A múzeumi bogarazáshoz – ahogyan magamban nevezem – pedig végkép nem volt közöm.
Pont ezek miatt azóta is gyermeki kíváncsisággal, hatalmas lelkesedéssel csüngök Hegyessy Gábor biológus szavain, aki nap nap után villantja fel nekem bogaras elhivatottságának varázsvilágát. De csak ha felvillantaná… A szakmai egyeztetések, napi feladatok átbeszélése céljából rendszeresen megfordulok Gábor irodájában. Minden egyes alkalommal ámuldozva figyelem az asztalát, amely telis-tele van különlegesebbnél különlegesebb bogárkákkal. Ahogy morfológiájuk sokféleségét csodálom, úgy ömlenek belőlem a kérdések, és Gábor türelmes tanítóként válaszol, magyaráz. Sőt mi több, válaszai zárásaként a polcához ugrik, és lekap onnan egy, a témához kapcsolódó szakirodalmat, melyet kölcsönad nekem, hogy olvasgassam, tanulmányozzam.
Ahogy morfológiájuk sokféleségét csodálom, úgy ömlenek belőlem a kérdések…
Mindig fülig érő szájjal, könyvkupacokkal a kezemben térek vissza munkámhoz, és egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy komolyabban megismerkedek ezen sokszínű parányok meseországával. Tanulni való pedig akad bőven! Szerencsémre múzeumunk természettudományi gyűjteményében fellelhető bogarak (Coleoptera) széles palettája nagyszerű és elszalaszthatatlan lehetőséget biztosít arra, hogy még a leghasonlóbb külső bélyegekkel rendelkező ízeltlábúakat is a lehető legalaposabban tudjam összehasonlítani egymással.
Gyakran ülök Gábor asztala mellett, miközben különböző élőhelyekről gyűjtött mintákat válogat, és nézem milyen játszi könnyedséggel határozza meg fajra pontosan a laikus szem számára sokszor alig észrevehető apró jószágokat. Nem szólok, csak figyelek. Jó látni szemében a csillogást, arcán a lelkesedést, hogy ő tényleg imádja, amit csinál. Nem egyszer fejembe ötlik a gondolat, hogy a múzeum mellett elsétálók közül gondolná-e bárki, hogy a KFM falain belül két ember egy műanyag tálka felé görnyedve néhány milliméter hosszúságú állatkákat nézeget. De ez is a múzeumunk részét képezi, ez is mi vagyunk. Az idő múlásával pedig egyre jobban érzem, hogy mily’ mértékben ejtenek rabul az apró pikkelyek, szőrszálak, domborulatok egy-egy apró élőlény szárnyfedőjén, vagy mily’ izgalommal tekintek Gábor válogatásra szánt mintáira, hogy vajon milyen szépség fog onnan előkerülni.
A KFM biológiai részlegének varázsereje engem is elbűvölt, bátran állíthatom: Bogaras lettem. Szükséges azonban kiemelni, hogy a bogárkollekción felül is milyen gazdag természetrajzi gyűjteménnyel rendelkezik a sátoraljaújhelyi KFM. A számszerűsítés kedvéért: múzeumunk biológiai gyűjteménye több, mint 180000 gomba, növény és állat preparátumát őrzi. A téma iránt érdeklődő látogatók számára pedig az Erdőjárók Kalauza kiállításunk enged pompás betekintést Zemplén természeti értékeibe. Meleg szívvel ajánlom figyelmébe a kiállítást minden kedves látogatónknak, ígérem, nem fognak csalódni.
