Matolai Etele, Zemplén vármegye alispánja 1903-ban vetette papírra ezeket a gondolatokat Sátoraljaújhely akkora már csaknem nyomtalanul eltűnt vára kapcsán, s fején találta a szöget. A vár 2007-ben megkezdett, s azóta is folyamatosan zajló régészeti feltárása mögött eleinte az egyetlen kézzel fogható magyarázat a múlt iránti kíváncsiság volt. A feltárások első éveiben még nem tudhattuk, hogy a várnak mennyi és minemű maradványa rejtőzik a bozóttal és fákkal benőtt törmelék alatt. Nem tudtuk azt sem, hogy a vár egykori lakói mit hagytak számunkra maguk után. Egy szó, mint száz: volt kockázata a dolognak. Mára kiderült, hogy a várból meglehetősen sok eredeti részlet őrződött meg, miként az is, hogy a Várhegy elképesztő gazdagságban rejt érdekesebbnél érdekesebb tárgyakat, vagy ahogyan mi mondjuk: leleteket. A korábban teljeséggel ismeretlen középkori vár élni kezdett: a leletek szép lassan elmesélik önmaguk történetét: érdekes, vagy teljesen hétköznapi történeteket, figyelmeztetve arra, hogy milyen keveset tudtunk eddig róluk.

Ebben a kis kiállításban ünneplőbe öltöztettük az eddig előkerült restaurált, megtisztított tárgyak egy részét, amelyekre most fény hullik. A tárgyak mesélni kezdenek – érdekes, vagy teljesen hétköznapi történeteket – Sátoraljaújhely régen elfeledett várából. Bízunk abban, hogy mindez a Tisztelt Látogató legnagyobb örömére történik, aki aztán kedvet kap ahhoz, hogy felkeresse a Várhegyet és az élmények hatására közelebb kerül múltunk értékeihez, történelmünkhöz, újhelyiként pedig büszkébb lesz szűkebb pátriájára.