Zuzmózunk

Szóalkotásban is remekelünk, amikor a múzeumunk zuzmókollekcióját feldolgozó és újrarendszerező Dobronoki Dalma egyik feladata kerül szóba. A fiatal biológus hónapok óta „zuzmózik”. Ennek a szónak átfogó jelentése van számunkra itt a Kazinczy Ferenc Múzeumban. Arról informál, hogy Dalma a Fóriss Ferenc hagyatékának 9500 darabos kollekcióját megvizsgálja, tipizálja, rendszerbe helyezi, fotózza, gyűjteménynaplózza, valamint még előadást tart és riportot is ad róla. A felelősségteljes szakmai revízión túl segíti ennek a változatos megjelenésű élőlénynek a népszerűsítését.

fotó: Szoboszlay Marcell

Ahhoz, hogy mi, múzeumbarátok megértsük miért is olyan izgalmas a zuzmók világa és különleges ez a gyűjtemény, jó, ha segítségünkre van egy biológus és egy muzeológus. És még jobb a „2 in 1” változat, ha a kettő egy személyben elérhető. Ilyen jolly joker Dobronoki Dalma, aki ezeken felül még pedagógusi diplomával is bír. Bár a Debreceni Egyetem doktorandusz hallgatójaként és okleveles hidrobiológusként egy cianotoxin kutatásával foglalkozik – ebből írja a doktori disszertációját is –, és az eddigi munkái laboratóriumhoz kötik, mégis kifejezetten élvezi a múzeumi szakma változatos világát.

De hadd kanyarodjak vissza Fóris Ferenchez, a miskolci középiskolai tanárhoz, aki 31.968 darabos gyűjteményével beírta magát a lichenológusok nagykönyvébe! Munkáját a Magyar Természettudományi Társulat is elismerte: rendes tagjává választotta 1917-ben. Az oklevél eredeti példányát a zuzmológus útinaplójával együtt a Kazinczy Ferenc Múzeum őrzi. A fiatalon, 25 évesen kiérdemelt szakmai elismerés ellenére Fóriss a pedagógus pályát választotta, de 1977-ben bekövetkezett haláláig szenvedélyesen gyűjtött. Gyűjteménye alapját az az 1500 növényből álló herbárium adta, amire már másodéves főiskolás korában felfigyeltek a természettudósok.

fotó: Szoboszlay Marcell

Fóris Ferenc megélte tudományágának azt a jelentős fordulópontját, amikor a növények helyett elkezdték a szimbionta élőlények közé sorolni a zuzmókat. A kinézetükkel még ma is sok laikust megtévesztenek, de bizonyított tény, hogy a változatos megjelenésük ellenére mindegyiküket egy alga vagy cianobaktérium és egy gombafaj szimbiózisa hozza létre. E két élőlény együttéléséből alakulnak ki, és megélnek bármilyen látszólag élettelen felszínen: háztetőn, kerítésen, sziklán. Élettani folyamataik során úgymond előkészítik a terepet, az élőhelyet a többi élőlény számára.

Fóriss 60 éven át rendkívül sok anyagot gyűjtött be. A múzeumunkba került 30 doboznyi példány között találni olyanokat, amelyekre Mikóházán, Pálházán, Bózsván, Füzéren vagy a Bodrogköz területén talált. De a kollekció darabjai jól mutatják, hogy a lichenológus bejárta az egész országot. Kereste a különlegességeket, éppen ezért szívesen tartotta a kapcsolatot más hazai és külföldi gyűjtőkkel. A tőlük szerzett cseredarabokkal együtt valóságos „zuzmáriummá” fejlesztette kollekcióját. A teljes gyűjteménynek a töredéke került a Herman Ottó Múzeumtól a miénkbe, míg a legnagyobb része, a 18.000 kapszulából álló, a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában található.

fotó: Szoboszlay Marcell

Egy dobozban elvileg egy genuszba tartozó fajok vannak, de előfordul, hogy össze vannak keveredve. Dalmának egyesével kell átnéznie őket, így lelt rá egy 155 éves példányra. Ezt még 28 évvel Fóriss születése előtt gyűjtötte be egy külföldi gyűjtő, és csere vagy ajándékozás útján kerülhetett a gyűjteménybe. A tasakformára összehajtogatott papírkapszulába rejtőző, matuzsálem korú szárított zuzmó valószínűleg csak tetszhalott a többi példányhoz hasonlóan. Tág tűrőképességüknek köszönhetően vélhetően felébrednének „csipkerózsika álmukból”, ha egy kis vízhez jutnának.

Bár szerintem a múzeumi préselt, száraz példányok között is van szemet gyönyörködtető, sokak számára megjelenésük mégis jelentéktelennek tűnik. Amikor beírtam a Google képkeresőjébe, hogy „lichen”, akkor az élőlénynek valami elképesztő változatos formájú és színű kavalkádja tárult elém a monitoron. A zuzmók 13 500 fajjal járulnak hozzá a Föld élővilágának sokféleségéhez, és Magyarországon – újabb vizsgálatok szerint – közel 800 zuzmófaj él. Pionír élőlényként jelentős szerepet töltenek be a természetben, és sokrétű felhasználásukra számos példa van. A lichenológusok más tudományterületek képviselőivel együtt újabb és újabb lehetőséget találnak hasznosításukra. A zuzmók amellett, hogy a légszennyezettség legjobb természetes indikátorai, felhasználják őket a festék- és illatszergyártásban, valamint a gyógyszeriparban.

fotó: Szoboszlay Marcell

Bevallom, hogy amikor először kért meg Ringer István, hogy beszélgessek az új muzeológus-biológus kolléganővel a zuzmógyűjteményünkről, majd írjak egy cikket a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület internetes folyóirata számára, finoman szólva is megszeppentem. De ma már tudom, hogy ez a téma nem száraz, csak a gyűjtemény préselt darabjai azok, és Dalma egy végtelenül művelt és világra nyitott színes egyéniség, akinek sikerült elérni nálam, hogy a zuzmókra kíváncsisággal telve nézzek, és megértsem a hazai lichenológia 3-4 ma is aktív képviselőjének szenvedélyét. Kinyitotta azt az ajtót, amiről sosem gondoltam volna, hogy mögé akarok látni. Lám, mire képes egy muzeológus és egy múzeum!

Kapcsolódó bejegyzések

Szólj hozzá