Egy év a természet ritmusában – október
Sokak számára az október a színek hónapja. Az erdők sárgába, narancssárgába és vörösbe öltöznek, a lehulló levelek vastag szőnyegként borítják be az ösvényeket. A természet látszólag lassan nyugalomba tér, a talpunk alatt, az avarban azonban ilyenkor is rendkívül fontos folyamatok zajlanak.
Ősz derekán
A lehullott levelek első pillantásra értéktelennek tűnhetnek, hiszen feladatukat már teljesítették. A tavasztól őszig tartó időszakban a fotoszintézis révén napfény segítségével szervetlen anyagokból szerves vegyületeket állítottak elő, amelyek a növény növekedésének alapját jelentik, és egyúttal a földi táplálékhálózatok működését is megalapozzák. A földre hullva azonban korántsem válnak haszontalanná. Sokkal inkább egy új körforgás kezdetét jelentik.
Ha egy marék avart óvatosan félrehajtunk, szinte egy egész világ tárul elénk. Apró ugróvillások, atkák, száz- és ezerlábúak, giliszták, csigák és számtalan más élőlény népesíti be ezt a néhány centiméter vastag réteget. Többségüket ritkán vesszük észre, pedig jelenlétük nélkül az erdő néhány év alatt méteres vastagságú levéltakaró alá temetkezne.
Az avar lebontása azonban nem ezekkel az állatokkal kezdődik. A legfontosabb munkát olyan élőlények végzik, amelyeket szabad szemmel alig vagy egyáltalán nem láthatunk. Már röviddel a levelek lehullása után gombák és baktériumok milliárdjai telepednek meg az elhalt leveleken, gallyakon és egyéb növényi maradványokon. Enzimeik segítségével fokozatosan lebontják az olyan ellenálló anyagokat is, mint a cellulóz vagy a lignin. Az apró talajlakó állatok eközben felaprózzák az avart, így egyre nagyobb felületet biztosítanak a mikroorganizmusok számára.
Lebontó szervezeteknek az erdei avar lebontásában, ezáltal körforgásában is kiemelkedő szerepe van
Ez a munka hónapokon, sőt éveken át tart. Az egykori falevélből lassan humusz lesz: sötét színű, morzsalékos, tápanyagban gazdag talaj, amely képes megkötni a vizet, és biztosítja a következő növénygeneráció fejlődéséhez szükséges ásványi anyagokat. Minden tavasszal kihajtó levélben ott van egy kicsiny darab a korábbi évek avarából is.
Az avar nem csupán táplálék és nyersanyag. Menedéket is nyújt. Sünök, békák, gyíkok és számos rovarfaj talál benne búvóhelyet a hideg hónapokra. Sok gerinctelen állat tojásai vagy bábjai szintén ebben a védett rétegben vészelik át a telet. Számos lepke bábja, futóbogarak, katicabogarak és pókok is az avar biztonságában várják a tavaszt. Egy avarkupac tehát valójában élőhelyek sokaságát rejti.
Ezért sem szerencsés az összes lehullott levelet összegyűjteni a kertekből. A fák és bokrok alatt meghagyott avarréteg védi a talajt a kiszáradástól, mérsékli a hőingadozást, és otthont biztosít számtalan hasznos élőlénynek. A természetben nincs hulladék: ami egyik élőlény számára már feleslegessé vált, az egy másik számára az élet feltétele.
Az októberi erdőben a talaj felszínén és mélyén élő milliárdnyi szervezet szinte megállás nélkül dolgozik. Csendes, láthatatlan munkájuk eredményeként a lehullott levelekből újra termőtalaj lesz, amelyből tavasszal ismét élet sarjad.
Amikor legközelebb száraz avar zizeg a talpunk alatt, érdemes egy pillanatra megállni. A levelek alatt nem a természet elmúlása rejtőzik, hanem a természet egyik legfontosabb műhelye, ahol a tavasszal lehullott élet újra a jövő alapjává válik. Az erdő ilyenkor sem alszik – csak csendben dolgozik.
