Erdőjárók kalauza – a természetben, képekben

Fotó: Gécziné Nagy Mária

A duzzadó rügyek, egy-egy előmerészkedő rovar, a madarak megváltozott éneke mind azt jelzi, hogy beköszöntött a tavasz. Ha nyitottak vagyunk az apró szépségek felismerésére, akkor különleges élmény ilyenkor az erdőben sétálni. Nem nagy csodákra, látványosságra kell számítani, bár néha azért egy felriasztott őzet is megpillanthatunk. Az ébredező természet nyugodt szemlélése által feltöltődünk, megnyugszunk, kitisztulnak a gondolataink. Az avar alól előbukkanó hajtások a május színes, illatos ígéretét hozzák hírül. Már a levegő tisztasága is hatalmas pozitívum. Ha nem is érezzük, hogy erdei avar illatú frissességgel telik meg a tüdőnk, a bokrok ágain fejlődő zuzmók mutatják ezt nekünk. Hiszen a zuzmók csak a kimondottan tiszta levegőn élnek meg. Hogy milyen élőlények a zuzmók? Azt majd a kiállításunkban megtudhatja! Néhány képet mutatok róluk, melyeket a legutóbbi kirándulásomon készítettem.

Fotók: Gécziné Nagy Mária

Ezen a kiránduláson annyi élénkzöld színű mohát láttam, amennyit még talán soha ezelőtt. Bevonta a fák tövét, a régi kőbánya felszínen hagyott szikláit, köveit. Ahogy nézelődtem, az volt az érzésem, hogy kis erdei manók bújnak elő a mohás kövek közül.

Fotó: Gécziné Nagy Mária

Azt gondolnánk, hogy gomba ilyenkor nem terem, pedig igen! Bár sok faj esetében csak az elmúlt évi termőtestet láthatjuk a fákon, de friss ideiek is megjelentek már. A piros színű csészegomba érdekessége, hogy tényleg olyan mind egy kis csészécske, erdei pohárkaként is használhatjuk, ha nem vittünk az innivalónkhoz. Gyönyörű élénkpiros színével hamar magához vonzza a tekintetünket. 

Fotók: Gécziné Nagy Mária

Kedvelt páfrányfajom a közönséges édesgyökerű-páfrány. Viszonylag ritkán bukkanok rá, vagy csak rossz helyen jártam eddig. Legutóbb szép számban láthattam a köves, félárnyákos, szurdokos területen. Kistermetű páfrányféle, a gyöktörzse cukrot tartalmaz. Néhány évvel ezelőtt megkóstoltam, azóta tudom, hogy kicsit a kávéba használatos cukorpótlóra, szaharinra emlékeztet az íze, de kétségtelenül édeskés.

Fotó: Gécziné Nagy Mária

A virágos tavaszi növények közül már jó néhányat megcsodálhattam a terepen. A salátaboglárka, martilapu, sárga tyúktaréj teljes pompájukban sárgállanak úton-útfélen. Persze, mindegyiknek megvan a maga talaj- és hőmérséklet-igénye, nem egy helyen, egyszerre láthatjuk őket. 

Fotók: Gécziné Nagy Mária

A tüdőfű, a keltike és az ibolya tekintetében nem tudok pontos fajokról beszélni, de lila színeik így is szemet gyönyörködtetőek. A tüdőfű különlegessége, hogy az éppen nyíló bimbó még rózsaszín, és ahogyan az elvirágzás felé halad a virágtölcsér, úgy változik lilára a színe. A hegyi kökörcsin szintén lila virágú, de sokkal ritkábban láthatjuk, mint a korábban említett növényeket. Fokozottan védett tövei a környékünk füves domboldalain érzik jól magukat. 

Fotók: Gécziné Nagy Mária

Ha már színek szerint haladtam, akkor a fehéret se felejtsem ki: a lila színű ibolyák tömege mellett a legutóbbi kirándulásomon néhány fehér színűt is megpillantottam. Mindezeket úgy vehetjük szemügyre, hogy a fák még lombtalanok fölöttük, egyedül a húsos som, mint magasra növő cserje bontja sárga virágait. Ha valaki somlekvárt szeretne majd készíteni, ilyenkor fürkéssze messziről a hegyoldalt, ahol sárgán virágzó foltokat lát, majd oda mehet nyár végén, ősszel gyűjteni a gyümölcsét.  

Fotó: Gécziné Nagy Mária

Ha már a somnál tartunk, egyik kedvelt Kányádi Sándor versem a Somvirággal, kakukkfűvel, melyet kirándulásokon szoktunk énekelni:

Somvirág, somvirág,
aranysárga a világ.
Kakukkfű, kakukkszó,
kirándulni volna jó:
fűzfasípot faragni,
fűzfalóval lovazni,
árkon-bokron átal,
háton hátizsákkal,
menni, mendegélni,
este hazatérni:
fűzfalovam kocogva,
fűzfasípom tutogva,
somvirággal, kakukkfűvel,
kakukkszóval, tele szívvel.

Ezért szeretem a természetet, mert annyi apró csodát tár elém, észrevétlenül telik az idő, én pedig virágtól virágig hajlok. Egy déli fekvésű tölgyes tavalyi száraz avarját átnőtte a megszámlálhatatlanul nagy számú lila virágú keltike. Mikor ezt megpillantottam, már hallottam is a különböző poszméhek, dongók döngicsélését, ahogyan ők is örvendezve repkedtek egyik virágról a másikra. És ha ez nem lett volna elég, egy napsütötte mezei úton megpillantottam az év első nünükéjét, amely egyértelműen a tavaszt jelzi. A nagy potroha miatt, amely valószínűleg petékkel van tele (tehát nőstényről van szó), népiesen Isten tehénkéjének is szokták nevezni.

Fotók: Gécziné Nagy Mária és Géczi István

Ezen a képen is jól látszik, hogy az új élet ismét teret hódít magának:

Fotó: Gécziné Nagy Mária

Arra buzdítom a kedves Olvasót, tegyen sétát odakinn, hasonlóan sok szépséget fog észlelni. Ami még értéket ad a sétán látottakhoz, ha nevén tudjuk nevezni az élőlényeket. Ehhez számos határozókönyv és internetes oldal nyújt segítséget, így a következő sétán már bővebb ismeretekkel láthatunk neki a szemlélődésnek. 

A múzeumi viszont látásig nyugalmas és tartalmas sétákat kívánok!