Likőrös üvegek
Múzeumunk üveg gyűjteményének egy részét a 20. század eleji feliratos üvegek alkotják. Ezt a technikát – amikor az üveg öntése során kerül rá a minta – már a 19. században is alkalmazták, ez nem az üvegfúvó mesterek által, a manufaktúrákban kézzel formázott – sokszor művészi – üveg előállítás, hanem a sorozatgyártás sajátossága. Ennek eredménye, hogy a feliratok, vagy azok egy része kidomborodik az üveg felületéből, vagy csak a cég nevét, vagy emblémáját, esetleg más információkat jelenítenek így meg. Többségében ezeken az üvegeken valamikor címkék is voltak, amelyekről minden információ leolvasható – nem kellene nyomozni, így ez az írás sem jött volna létre -, de a gyűjteményünkben található üvegek nagy részéről még az idekerülésük előtt eltűnt a címke. Több olyan, különböző formájú üvegünk van, amelyiken a BRAUN felirat olvasható. Eléggé közismert, hogy a barna szó német megfelelője ez, de vezetéknévként is használatos. Feltételezésem szerint egy német család cégéről lehet szó, igaz, Magyarországon is elterjedt a Braun mint család név, például az én egyik dédnagyanyám is Braun Erzsébet volt.
Manapság megkönnyíti a dolgunkat az internet, nem is kellett sokáig nyomozni, hogy kiderüljön, ezekben az üvegekben likőrt forgalmaztak, s rosszul gondoltam, nem egy német cég, hanem az első magyar likőrgyártó, a Braun Likőrgyár.
A Barun Likőrgyárat 1839-ben alapította Braun Lajos – egy évvel azelőtt, mint Zwack József a ma is ismert márka alapítója a saját üzemét – Pesten, az Üllői út 60. szám alatt. Az italmérés királyi monopólium volt, haszonbérlettel – ún. regálébérlettel – akadt lehetősége a szeszgyártásra és forgalmazásra, a leginkább pálinkafőzésből vagy borkereskedelemből kinövő vállalkozásoknak. Borecetet, pezsgőt, és likőröket állítottak elő a mintegy 50 főt foglalkoztató cégnél, termékeik népszerűek voltak, s számos díjat elnyertek hazai és külföldi kiállításokon is. A Braun Likőr mellett később a termékpalettán megtalálható volt a konyak és a rum is. A céget fiai örökölték, ekkor Braun Testvérek néven, később Braun Testvérek Rt. néven gyártották termékeiket, s a századfordulóra mintegy megkétszereződött a foglalkoztatott munkások száma. Az ő fejlesztésük volt később a Braun Brandy és a Braun Cherry Brandy. Az üzem a II. világháborút is túlélte, 1948-ban államosították. A cég leghíresebb terméke egy máig ismert likőr lett, amelynek kék alapon arany dombornyomásos emblémájára 1904. november 10-én védjegyoltalmat jegyeztek be. Az emblémán egy szarvasfej látható, agancsai között egy kereszttel. Igen, ez a Hubertus Likőr.
Maga ez embléma a németalföldi Szent Hubertus legendájából származik. A legenda szerint a kicsapongó életet élő Hubertusz nagypénteki vadászata közben látta meg a szarvast, amelynek agancsai között kereszt ragyogott. Közben egy égi hang arra figyelmeztette, hogy ha folytatja ezt az életmódot, akkor pokolra jut. Hubertus Szent Lambert útmutatásai szerint változtatott az életén, remete életet élt, majd később Liege-be került – a mai Belgiumban található – ahol székesegyházat alapított, s ő lett a város első püspöke. Szent Hubertus többek között a vadászok, erdészek védőszentje.
Köztudott, hogy egy német cég is használja logóként a szarvasfejet, agancsai között a kereszttel. Wilheilm Mast, a Mast-Jagermaister céget ugyan 1876-ban alapította, de a ma közismert Jagermaister likőrt csak 1935-ben dobták piacra. Tehát a likőrök cimkéjén elsőként a Braun testvérek használták a Szent Hubertus legendából ismert szarvas emblémáját.
Térjünk vissza a Hubira. Az eredeti Hubertus Likőr finomszeszből és gyógynövénykivonatokból állt, tölgyfahordós érleléssel készült, természetesen titkos recept alapján. Ez a termék túlélte a Braun testvérek gyárát, hiszen abban a termelés az államosítást követően az ötvenes években leállt. Az 1956-os harcokban a gyár épületei is elpusztultak, ma egy lakótelep áll a helyén. A gyártást a Magyar Likőripari Vállalat vette át, majd 1984-től a Budapesti Likőripari Vállalat állította elő a Hubertust. 1991 után a gyártási jogokat a Zwack Rt. szerezte meg, és St. Hubertus néven maradt fenn a márka. Később két változatát is kifejlesztették, először a kisebb, 33%-os alkoholtartalmú és 33 gyógynövény kivonatát tartalmazó St. Hubertus 33, majd az erdei bogyó kivonatokkal fanyarabb ízvilágot hozó St. Hubertus Erdei került piacra.
Ennyi minden van egyetlen dombornyomott név mögött, s itt Sátoraljaújhelyben, egy múzeumban így mesélnek nekünk a mintegy 100 éves üvegek.
Forrás:
Wikipédia
Magyar márkák története: Braun likőr- Hubertus / hvg.hu
Fotó: Fortepan, Szoboszlay Marcell