Erdőbényei emlékpoharak
Múzeumunkba nemrégiben bekerült egy Erdőbényei Fürdő feliratú lapos, ún. gyógyszeres üvegpohár, amelyen egy színes kép is található, rajta egy épület homlokzata. Ismerős volt a kép, a polcon kis keresés után meg is találtam egy korábban hozzánk került poharat, amelyen nagyon hasonló elhelyezéssel, ugyanaz az épület látható, Erdőbényei Emlék felirattal. Ha az üvegtárgyakon nincs fenékbélyeg, vagy gyártói jelzés, és nem nagyon jellegzetes a díszítése, akkor a gyártás helyét nehéz meghatározni. Esetünkben sincs ez másképp, hiszen semmilyen jelzés nincs a poharakon.
Erdőbényei emlékpoharak (Fotó: Szoboszlay Marcell)
A 19. század első felében kezdett divatba jönni, második felében erősödött, s a 20. század elején öltött tömeges méreteket a kirándulóhelyek, fürdőhelyek felkeresése. Az emberekben kialakult egy igény az utazásra, az idegenforgalom jelentősen növekedett, ez köszönhető a közlekedés – többek között a vasút – fejlődésének, és a megerősödő polgárságnak. Míg korábban csak a tehetősebbek – nemesek, gyárosok, nagykereskedők – engedhették meg maguknak a nyaralást, kirándulást, ebben az időben már a polgári lakosság is felfedezte magának a Balatont, az egyéb kiránduló- és fürdőhelyeket. Ez egyenesen hozta magával az igényt arra, hogy valamiféle emléktárgyat vihessenek magukkal a kirándulásról az emberek. Az emléktárgyak gyártása, árusítása új megélhetési forrás volt, a mai napig is virágzik ez az ipar. Egyik ága ennek a vallási központokhoz, búcsújáró helyekhez kapcsolódott, számos kerámia és porcelán tárgy van múzeumunkban is Máriagyüdről, Besnyőről, Máriaremetéről. Szintén akadnak kirándulóhelyekhez kapcsolódó csészék, poharak, kistányérok a raktári polcokon. A gyári emléktárgyak sokszor úgy készültek, hogy a festetlen csészéket, poharakat nagy számban megvásárolták, s erre kerültek rá különböző technikákkal a matricák, épületekről, szobrokról, városképekről, feliratokkal, esetleg utólagos aranyozással, némi kézi festéssel. Valószínűleg így készültek erdőbényei poharaink is. Hogy ilyen ajándéktárgyak készültek, az azt feltételezi, hogy kedvelt hely lehetett az erdőbényei fürdő, bár manapság a neves fürdőközpontok között e települést nem tartják számon, sokkal inkább híres a bortermelésről, szüreti hagyományairól, vagy éppen a kádármesterségről.
Fürdő Erdőbényén (KFM – archívum)
A képeslapok is arról tanúskodnak, hogy egykor jelentős fürdőélet volt Bényén. Nem sokat kellett keresgélni, hogy kiderüljön, Fehér József, múzeumunk korábbi igazgatója feldolgozta a fürdő történetét. Eszerint az első említést Szirmay Antalnak köszönhetjük, 1803-ban kiadott „Notitia topographica Zempléniensis” című művében. Ekkor a 19. század második feléig a Szirmay család birtokolta ezt a területet. Tudományos igényű írás először Mindszenti Dánieltől jelent meg, aki 1831-ben felsorolta térségünk fürdőhelyeit, közöttük az „Erdő-Bényei fördőt”, amely „kölönösen a tagok öszve-zsugorodásában segédszert nyújt orvosi vizével”. 1848-ban Török József, „A két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei” című munkájában a timsós, vasgálicos vizekhez sorolja a bényeit, megemlíti, hogy azt 1820-ban fedezték fel az uraság által elrendelt irtás alkalmával – ez egyébként ellent mond Szirmay korábbi említésének-, de akkor kiderült, hogy azt már „emlékezetet túlhaladó időktől fogva használják a nyomorék koldusok”. Ekkor a forrást az uraság kitisztíttatta, először kisebb, majd a növekvő látogatószám miatt nagyobb épületeket emeltek mellette. Ezt a gyógyvizet akkor többek között csúz, köszvény, ízületi bántalmak, fekélyek gyógyítására javasolták. Chyzer Kornél, Zemplén megyei főorvos 1877-ben egy kis füzetben összegezte az akkori ismereteket a fürdőről. A Sárospatakon kiadott „Az Erdő-Bényei fürdő ismertetése” című, „Útmutatás orvosok és betegek számára” alcímű munkában a helyrajzi viszonyokról, a fürdő idényről, árakról, a forrásról, a víz tulajdonságairól, ásványi összetételéről, hatásáról, a különböző gyógymódokról is ír alapos részletességgel. Kiderül a füzetből, hogy 1877 június 14-én a Zemplén-megyei Orvos-gyógyszerészegyletnek itt tartották a közgyűlését, valamint hogy ekkor több épület között egy 24 szobás fürdőház, számos kisebb épület, összesen 60 szoba várta az idelátogatókat, 19 fürdőszobával, 26 – kisebb részben porcelán, nagyobb részben fa – káddal, és étterem is volt. Ezt az építkezést a 19. század közepén Szirmay Ödönnek tulajdonítják. Számos más forrás is említi a fürdőt, Gross Lipót 1858-ban írt róla, Kun Zoltán 1900-ban, Erdős József 1911-ben, ezek a források is bizonyítják, hogy jelentős fürdőhelynek számított Erdőbénye. A Szirmayak után rövid időre Ferenczy Elek majd báró Waldbott Frigyes tulajdonába került a birtok. Ez utóbbi szintén jelentős fejlesztésekbe kezdett. 1898-ban építtette kőből az oszlopos, emeletes, 55.5 méter hosszú, 14.5 méter széles főépületet, a korábbi fa házak helyére. A fürdő a századfordulótól a II. világháborúig élte újabb fénykorát, ebben az időszakban 95 szoba, két vendéglő, 24 gyógyászati helyiség, réz és fa kádfürdőkkel, gőzfürdővel, iszapfürdőkkel, lábfürdőkkel állt a vendégek rendelkezésére. A fürdőkultúrához hozzátartozott az is, hogy állandó zenekari térzene, olvasóterem, játszószoba, tekepálya, céllövölde szolgálta a vendégek szórakozását, az étterem bálok, zenés mulatságok helyszíne volt. Egy 1937-es kiadványban tulajdonosként már Dr. Asztalos Kálmán és Társai vannak feltűntetve, akik először bérelték, majd 1930-ban megvásárolták a fürdőt. Ekkor medencefürdőt és szénsavas fürdőt is említenek a korábban leírtakon túl. 1945 után az államosítást ez az intézmény sem kerülte el, leromlottak épületei, történetében hányatott évtizedek következtek. Többek között hadiárvák, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetem diákjainak üdülőhelye, a Megyei Tanács mezőgazdasági tanfolyamainak helyszíne, a Polgári Védelem Országos Parancsnokságának helyőrsége volt. 1988-ban rendeződött újra a sorsa, ekkor kapta meg a Magyar Honvédség, s napjainkig Honvéd Üdülőként működik. Miközben ezeket az adatokat olvastam, tudatosult bennem, hogy én is jártam már ott, rendezvényeken, lakodalomban. Bejutni nehéz, előzetesen engedélyt kell kérni, hiszen honvédségi objektum, viszont rendezett, van egy úszómedencéje is, s ott áll a poharakon látható épület, a víz korábbi nagyságrendű gyógyászati felhasználásnak azonban mára híre-hamva sincs.
Korabeli fénykép „Erdöbénye gyógyfürdő. Fehér ház és Kálmán lak.” felirattal (KFM archívum)
Nyomozásunk során a poharak gyártási helyét nem tudtuk kideríteni. Mivel a képeken látható épület 1898-ban épült, s ekkortól 1945-ig jelentős idegenforgalmi szerepe volt, így nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy poharaink ebből a korból valók. Mindemellett ennek az írásnak nem célja, hogy összefoglalja az erdőbényei fürdő történetét, sokkal inkább, hogy felkeltse az Önök érdeklődését a téma iránt. Aki többet szeretne megtudni erről a mára kissé elfeledett fürdőhelyről, annak ajánlom Fehér József, Chyzer Kornél, és más említett szerzők munkáit.
Erdőbényei képeslap (KFM archívum)
Forrás:
Chyzer Kornél: Az Erdő-Bényei fürdő ismertetése. Sárospatak, 1877.
Fehér József: Erdőbénye –Fürdő. Kézirat a Kazinczy Múzeum adattárában. Év nélkül.
Dr. Frank Miklós (szerk.): Magyarország fürdőinek, ásványvizeinek, üdülőhelyeinek ismertetése. Budapest, 1937.
