Két tányér és egy korsó
Gyűjteményünkben található több sárospataki kerámia tárgy. Ezek közül 2 tányért és egy kis korsót igyekeztem tüzetesebben megvizsgálni. A három tárgy közül kettőn Sárospatak felirat olvasható, így a készítés helyét nem nehéz meghatározni. A fazekas, vagy a tarkázó személye már nem ilyen egyértelmű. Sajnos a kerámia edényeken ritkán található alkotói jelzés, fenékbélyeg. Ezek közül is csak az egyiken van egy valószínűleg a korábbi tulajdonos, gyűjtő által a fenekére ceruzával ráírt Sárospatak felirat és egy a masszába benyomott SZ B jelzés. Lássuk az edények formáját. Ez a jelzett egy mélytányér, ún. alacsony sincű forma, jellemző terméke a pataki fazekasoknak, később is sok ilyen tányér készült.
A másik egy a mai leveses tányérokhoz hasonló, szélesebb peremű sinces tányér. Ez korábban ritkábban használt tányér forma volt. A korsó egyfülű, csörgős, csöcsös korsó, nem igazán jellemző a sárospataki fazekasokra, hogy sok ilyet készítettek volna. Nézzük a díszítést. Mindhárom tárgynak az alapszíne fekete, ami a fehér alapszín mellett – talán részben az ungvári kerámia hatására – a pataki kerámiára jellemzővé vált. A díszítésre használt színek – a veres, zöld, fakó, fehér – is jellemzőek, bár a korsón kék és sárga is előfordul, ez utóbbiak itt ritkábban használt színek. Mindhárom darabon látható a fehér írókázott minta, és az ecsettel felvitt színes díszítés.
Az első tányér közepén egy gyöngyvirág látható, amely a pataki fazekas termékeken nem a leggyakrabban ábrázolt virág volt, s azokon az edényeken, amelyeket én eddig láttam, inkább koszorú szerűen vagy virágcsokorban elhelyezve jelentek meg, nem így önálló díszként. A tányéron látható egy „pikkelyhez” hasonló szerkesztésű díszítés, ez köti össze a másik tányérral, amelynek a peremet szintén ez a motívum uralja. E tányér közepén egy fehér szirmú virág látható, engem ez a havasi gyopárra emlékeztet, ez sem a leggyakoribb motívuma a pataki kerámiaművességnek. A korsón egy gerberára emlékeztető virágot láthatunk, ami szintén nem egy gyakran használt motívum. Ezen és a laposabb tányéron egy-egy Sárospatak felirat tanúskodik arról, hogy a tárgyak nem használati edénynek, hanem emléktárgynak, dísztárgynak készültek.
Igaz, nincs grafológiai gyakorlatom, de a két Sárospatak feliratot megvizsgálva találunk egyezéseket. Az S kialakítása, az r formázása, vagy az o s betűk összekötése arra enged következtetni, hogy egy kéz munkájáról van szó. A Rákóczi Múzeum egyik időszaki kiállításán látott, a Szkircsák család által 1938-ban készített, datált, és Sárospatak felirattal ellátott tányérral összehasonlítottam a vizsgált tárgyakat. Az S betű kialakítása, valamint az os betűk összekötése nagyon hasonlít a mi tárgyainkon látottakhoz. Az már csak érdekesség, hogy a Rákóczi Múzeum tányérjának virágkompozíciójában megjelenik a gyöngyvirág is. Ennek kapcsán megállapíthatjuk, hogy nagy valószínűséggel ugyanaz a tarkázó díszítette a kiállításon látott tányért, mint a mi kerámiáinkat. Az írásom elején említettem az egyik tárgyon a masszába nyomott SZ B jelzést. Ez arra utal, hogy azt Szkircsák Bertalan készítette. Mivel a tágyakat már a díszítésük alapján összekötöttük, talán nem merészség kijelenteni, hogy edényeink Szkircsák Bertalan keze alól kerültek ki, s ezeket nagy valószínűséggel felesége tarkázta.
Szkircsák Bertalan 1890-ben került Patakra, Ungvárról, ahol elsajátította a fazekas mesterség alapjait. Itt először Kiss István, majd Czibere János fazekas mesterek segédje volt. 1896-tól 1949-ben bekövetkezett haláláig önálló műhelyt üzemeltetett, ahol a segédek mellett felsége és gyermekei is vele dolgoztak. Halála után a felesége vitte tovább a műhelyt, s 1953-ban elnyerte a Népművészet Mestere címet. Mivel a mi három tárgyunk is Szkircsák Bertalanhoz és családjához köthető, így a készítés idejét a 20. század első felében határozhatjuk meg.
Forrás:
Martinák Márta: A pataki kerámia hagyományai. In: Zempléni Múzsa, 2006/1.
http://nepmuveszetmesterei.hu/ (Szkircsák Bertalanné)
Fotó: Szoboszlay Marcell
