Hímzett vásznak
Múzeumunk gyűjteményében vannak hegyközi, főleg keresztszemes hímzéssel készült kosárkendők, gyúrósurcok, vőfély kendők, kisebb-nagyobb terítők. Ezek között találunk két tele hímzett vásznat, s egy-két kisebb vászondarabot, amelynek funkciója nem sorolható be az előbbiek egyikébe sem. Azt nyomozzuk, mik ezek, honnan származnak?
Mit is láthatunk ezeken a vásznakon? Látszólagos összevisszaság van, hiszen különböző méretű, típusú, s az egyiken többféle színnel hímzett, de főleg sorokba rendezett betűket, számokat, sormintákat találunk. Mivel a betűk ÁBC sorrendben jelennek meg, a számok növekvő sorrendben, lehetett-e ez valami oktatás, tanítás eszköze? Igen, csak nem a betűvetést és olvasást, számolást tanították vele. Ezek a vásznak úgynevezett mintakendők, amelyen a hímzéstechnikát, a hímzéseken előforduló számok, betűk, sorminták kialakítását tanulták, gyakorolták a lányok.
Különböző betűtípusokat, sormintákat tartalmazó hímzett vásznak már a 18. század előtt megjelentek, de ebben az időszakban kezdett egységesedni a ma ismert forma. Ennek lényege az volt, hogy a különböző minták egy-egy sorban, vagy félsorban megjelentek, ezzel a hímzéstechnikának a tanulása, a hímzés gyakorlása, a minta megtanulása, és magának a mintának a továbbélése is biztosítva volt. Hazánkban a hímzésminta-kendő kevésbé elterjedt, mint német területeken, vagy Angliában, azzal ellentétben, hogy egyébként a hímzés maga, a magyarság népművészetében különösen jelentős. A 19. század vége felé az iskolai oktatásban is megjelent, hiszen a lányoknak kézimunka keretében hímzést is tanítottak, ekkor több mintakendő született. Előfordult, hogy a minták között a készítő nevét, a készítés helyét és idejét is ráhímezték a kendőkre.
A múzeum gyűjteményében lévő két vászon is ehhez az időszakhoz kapcsolódik. A pirossal hímzett darabon – ami korábban került hozzánk – a K. E. monogram, valamint SA. UJHELY. 1906. JUN 21 felirat olvasható. A másik mintakendőn – amihez Rák György adományaként jutottunk -, a Gelencsér Mariska 1887. feliratot találjuk. A hímzett dátumokat általában kritikával kezelem, mert előfordul, hogy egy műtárgyat korábbinak szeretnének feltűntetni, ezért direkt írnak, vésnek, akár hímeznek korábbi dátumot rá. Érdemes megvizsgálni ilyenkor a tárgy állapotát, a felhasznált anyagokat, hogy tükrözik-e valóban a kor megjelölést. Esetünkben azt gondolom, hogy a készítés éve kerülhetett a két mintakendőre.
A Gelencsér Mariska által készített hímzésen feltűnt, hogy a szőlős mintát már láttam valahol. A raktár textiles szekrényében nem kellett sokat keresni, hogy két olyan vőfélykendőt és egy terítőt is találjak, amin rendkívül hasonló a mintázat. A terítőnek az érdekessége, hogy az nem hímzett, hanem szövött. A hímzésmintákkal sokszor a szövőszéken elkészíthető mintákat igyekeztek lemásolni, utánozni. Ez az egyezés itt annyira meggyőző, hogy nem lehetett véletlen, egy a térségünkben népszerű, elterjedt mintáról van szó.
Darmos István
Forrás:
Verebélyi Kincső: Jegyzetek a hímzésminta-kendők történetéhez. In: A Nógrád megyei múzeumok évkönyve 2001. 183-189. o.
Magyar Néprajzi Lexikon, hímzés szócikk
Fotó:
Szoboszlay Marcell
