Az Uránia Országos Nővédő Egyesület csészéje
Nemrégiben kezembe került a raktárban egy feliratos porcelán csésze, amelyen aranyszínű keretben, kék ruhás, ölében kisdedet tartó Mária, mellette pedig gyermekek láthatóak. Egyik oldalon felirata „Uránia Országos Nővédő Egyesület”, a kép másik oldalán: „Az 1914-15 évi Világháború által sújtottak javára”. A felirat arról tanúskodik, hogy 1915-ben készült és valamiféle gyűjtéshez, karitatív akcióhoz kapcsolható a csésze. Mi is volt az Uránia Egyesület, s miért készítettek a nevével ellátott csészét?
Az első világháború időszakában a nemes hölgyek vezető szerepet vállaltak a gyermekvédelem, nővédelem, a sebesült ellátás és árvagondozás területén. Több szervezet foglalkozott jótékony tevékenységgel, s ezek szinte mindegyike valamely főúri család nőtagjához kapcsolható. Auguszta Mária Lujza főhercegnő – József Ágost osztrák főherceg és magyar királyi herceg felesége – volt a motorja, fővédnöke az Auguszta-alapnak, amely segélybélyegeket bocsátott ki, valamint meghirdette az aranyat vasért mozgalmat. Felhívásukra a családok, magánszemélyek aranygyűrűket, karpereceket, aranyórákat ajánlottak fel, ezekért cserébe vasból készült, „Pro Patria” feliratú ékszereket kaptak, s amelyek bevételéből számos segélyprogramot finanszírozott az alap. Gróf Károlyi László feleségének, gróf Apponyi Franciskának fóti jószolgálata anya –és csecsemővédő tanácsadó irodát és intézményt működtetett. Ebben az időben számos segélyprogrammal jelentkezett a Magyar Úrinők Egyesülete, a Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egyesület, a Magyar Nők Korona Alapja, vagy a Stefánia –szövetség, amelynek 1915.06.13-i alakuló ülésétől számítják a magyar védőnői szolgálat létrejöttét. Ezeknek a karitatív szervezeteknek a sorában találjuk az Uránia Országos Nővédő Egyesületet is. 1914-ben gróf Andrássy Klárának a Pesti Hírlapban megjelent felhívására több szervezet csatlakozott a Zsófia főhercegnő fővédnökségével, a Vigadó dísztermében megvalósuló „Gyermekszívek Karácsonya”elnevezésű eseményhez, amelyen a hadbavonultak gyermekei számára gyűjtöttek karácsonyi ajándékot. Az Uránia Egyesület jelentős pénzadománnyal, játék és könyv gyűjtéssel járult hozzá az akció sikeréhez. Nyomozzunk tovább, mikor jött létre és mivel is foglalkozott az egyesület!
1914 szeptembere előtt nem találkozunk ezzel a névvel. Van egy nagyon hasonló nevű szervezet, az Uránia Nevelőnővédő Országos Egyesület, amelynek elnöke gróf Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra, ügyvezető elnöke Bán Dezsőné – neves fővárosi építész felesége – volt, központi irodájukat Budapesten a Szervita téren tartották fenn. A társalkodónők, nevelőnők, tanítónők szociális helyzetének javítását tűzték ki célnak, otthonokat hoztak létre, közvetítettek a munkaadók és munkavállalók között, csecsemőgondozó és gyermekgondozó tanfolyamokat indítottak, s bekapcsolódtak a nők választójogaiért harcoló politikai mozgalmakba is. 1914 szeptemberében változott az egyesület neve Uránia Országos Nővédő egyesületre, ezzel együtt kibővült, és némileg a világháború okozta társadalmi problémákhoz igazodott tevékenysége, a polgári középosztály elszegényedőinek, a fronton harcoló katonák gyermekeinek és családtagjainak, valamint a sebesülteknek a támogatása lett az új irány. Fehérneműt és ágyneműt gyártattak a kórházaknak és a Vöröskeresztnek, a hadiözvegyek és árvák számára kedvezményes és ingyenes étkezdét üzemeltettek, özvegy- és árvaotthont hoztak létre, száraztésztát, befőttet, lekvárt készítettek, ezekkel is erősítették azt a törekvést, hogy a középosztálybeli nők munkához, jövedelemhez jussanak. A saját foglalkoztatás mellett felkutatták azokat, akik női munkaerőt alkalmaztak, s segítették információkkal az álláskeresőket. Az egyesület hirdette meg a rézmozsarat vasmozsárért akciót. Ennek során a hadiipar számára fontos rezet – mozsarakat, mérlegsúlyokat, gyertyatartókat, rézedényeket – gyűjtöttek, helyettük vasból készült, de használható eszközöket, zománcos edényeket adtak. A cseremozsarakon látható volt a „Pro Victoria” vagy „A győzelemért 1914-15” felirat. A rézedényeket gyűjtőpontokon adhatták le az adományozók, de gyűjtő kocsikat is bevetett az egyesület a cél érdekében, s a szállítást segítette a Magyar Királyi Államvasutak is.
Mivel a háború folytatásával egyre nőtt a rászorulók száma, így az egyesület igyekezett növelni bevételeit: ezt képeslap és háborús térkép kiadással, jótékonysági hangversenyek szervezésével – a Budapesti Hírlap is tudósított a Bazilikában tartott hangversenyről -, valamint porcelán tárgyak készíttetésével és eladásával sikerült megoldani. Derítsük ki, mit is lehet tudni az Uránia porcelánjairól!
A porcelánokat – mélytányérokat, lapostányérokat, csészéket, teáscsészéket, vázákat – 1915 nyarán kezdték forgalmazni, kettős céllal: egyrészt ezek árusításával munkához és jövedelemhez juttatták nehéz helyzetbe került nőtársaikat, másrészt a megtermelt bevételt a segélyezésre és jótékonysági tevékenységre fordították. Kétféle mintával hozták forgalomba tárgyaikat, az egyik a múzeumunk csészéjén is látható kép és felirat, más edényeken két kártyalapból álló, koronás címeres, szintén 1914-15-ös évszámmal ellátott díszítést helyeztek el. A minta az edényekre a tömeggyártásban alkalmazott, úgynevezett levonóképes eljárással került fel, kézi festést nem találunk a csészénken. Az edények alján – szintén matricával sokszorosítva – az egyesület „pecsétje” és Bán Dezsőné aláírása látható. Tárgyaikat országosan forgalmazták, népszerűségükhöz a korabeli sajtó – például a Pesti Hírlap, amely többször írt a „háborús porcellánedényekről” – tudósításai is hozzájárultak. Mivel gyártói jelzés nincs a múzeumunkban őrzött csészén, így nem tudjuk hol gyártották. A Zsolnay gyár történetében azt olvashatjuk, hogy az első világháború alatt dísztárgyakat nem, csak ipari porcelánt gyártottak. A világháborús – többnyire Ferenc József és II. Vilmos császár arcképével ellátott – porcelánok egy része Ausztriában, Altrohlau-ban készült, készítettek emléktárgyakat Hollóházán is, de mindkét gyár alkalmazott fenékbélyeget. A háborús kerámia emléktárgyak nagyobb része jelöletlen tucatáru, ebbe tartozik a mi csészénk is. Arról sincs információ, milyen példányszámban adták ki a tárgyakat, az biztos, hogy mint háborús emléket, sok családban őrizgették ezeket, számos darab túlélt több mint száz évet, s ma közgyűjteményekben, kiállításokon is megtalálhatóak.
Az egyesület a háborút követően tovább működött, a hadiárvák segélyezésével, gyermek- és csecsemővédelemmel s egyéb szociális tevékenységgel foglalkozott. Ha valaki tud érdemi információt arról, hol gyártatta az Uránia Országos Nővédő Egyesület a porcelánjait, akkor ossza meg velünk, ezzel is segíti nyomozásunkat a múzeumban.
Forrás:
Pesti Hírlap 1915. július 23, valamint 1915. augusztus 6.
Budapesti Hírlap 1914. december 11.
Népszava 1915. június 09.
Molnár Zoltán: Karitatív tevékenység a Nagy Háború idején Magyarországon, valamint Nagy-Britanniában és Franciaországban. In: Hadtudományi szemle 14. évfolyam, 2021.
Závodi Szilvia: Az Uránia Országos Nővédő Egyesület és tárgyi emlékei. In: Történeti muzeológiai szemle 14. 2015.
Fotó: Szoboszlay Marcell
