Feliratos kiskorsó 1937-ből
Dr. Pál Józsefné hagyatékából a múzeumunkba került jelentős népi kerámia gyűjteményben található egy kisméretű korsó, 1937-es évszámmal. A korsókat a paraszti hagyományban víz – vagy más ital –szállítására használták, például a gyermekek hordták benne aratáskor a friss vizet, ez a kis korsó viszont mérete miatt nem erre szolgálhatott. Ilyen méretben általában szenteltvizes korsókat készítettek. Az évszám mellett egy település neve is olvasható a korsón Mária Gyüd formában.Településnévvel sokszor olyan kerámia-, vagy porcelánedényeket jelöltek, amit az odalátogatók emléktárgyként hazavihettek. Hol is van ez a település, és mit kell tudni róla?
Máriagyűd – 1934 előtt Gyűd – fontos búcsújáró hely a dél-Dunántúlon. A Siklós közvetlen közelében található – ma már e városhoz csatolt – kistelepülés vallástörténetében a Máriát ábrázoló kegyszobrok és a Mária jelenések kaptak fontos szerepet. A legenda szerint Szent István korában szláv eredetű Mária szobor fölé építettek kápolnát bencés szerzetesek, ehhez a szoborhoz is már kapcsolódik egy csoda, hiszen eltűnése után egy forrásnál találtak rá, amely forrás vizének csodatévő erőt tulajdonítottak. A szobor későbbi sorsáról nem tudunk. A siklósi ferences rendházfőnök 1698-ban Kaproncáról hozott egy Mária szobrot Gyűdre, amit a szabadságharc alatt – az elpusztítás elől -többször el kellett menekíteni, végül az eszéki ferences templomba került, ott van ma is. 1713-ban a pécsi megyéspüspök adományozta azt a szobrot, ami most is a gyűdi templom főoltárán látható
A 17. század utolsó negyedében kezdődtek a Mária jelenések – első alkalommal 1687-ben fényözönben jelent meg a templom ablakban Szűz Mária egy Tamás nevű gazdának – ezeket az egyházi iratokban rögzítették. 1706-tól újabb jelenéseket jegyeztek fel, így a Mária kultusz a Rákóczi szabadságharc idején is élő volt a településen. Az ide zarándokolók, és Máriához imádkozók csodás gyógyulásainak hírére egyre nőtt a kegyhely jelentősége, így rendkívül látogatott volt az 1737-38-as pestisjárvány idején is. A 18. század több mint 300 dokumentált csodás gyógyulásának köszönhetően az 1800-as évek elején VII. Pius pápa búcsúkiváltsággal látta el a templomot, majd a pécsi megyéspüspök hivatalosan kegyhellyé nyilvánította Gyűdöt. A kegyhely azóta is zarándokok ezreit vonzza, népszerűsége töretlen. Évente öt nagybúcsút és számos kisebb búcsút tartanak, a fő
búcsúnapok Nagyboldogasszony, Sarlós Boldogasszony, Kisboldogasszony napjához kapcsolódnak.
Forrás: https://villany.hu/szabadido/mariagyudi-kegytemplom/
Ahogy a kegytemplom történetét olvastam, szöget ütött a fejembe két mondat, ami a mi szempontunkból érdekes lehet: „ A kegytemplomtól keletre található a Szentkút. Ennek vizét a gyűdi korsókban vitték haza az idelátogató zarándokok.” Ez összecseng azzal, amit a blog elején feltételeztünk, hogy a valláshoz kapcsolódó cserépedényről van szó, esetünkben olyan gyűdi korsóról, amelyet a Szentkút vizébe merítettek.
Hol készülhetett ez a korsó? Máriagyűd szomszédságában van Siklós a terület egyik fazekas központja. Nézzük mega a siklósi edények jellegzetességeit. Általában fekete – de előfordul fehér -alapszín, fehér vonalas mintázat, virágdíszítés, a has alatt körbefutó sűrű vonalazás, a barna, vörös,sárga színek használata a díszítésben. Van egy jellegzetes függőleges irányú hullámvonalazás, amivel a minták közötti üres felületeket töltötték ki. A mi korsónkon is mindezeket láthatjuk, a hullámvonalak barnás-vörös színűek. Még egy szembetűnő egyezés van. Ha megnézünk egy siklósi nagy korsót, annak ugyanolyan a száj kialakítása, mint a mi kis korsónké.
Az alföldi, erdélyi vagy a gömöri korsóknak – még ha a mérete, formája és a fül kialakítása hasonlít is – a szája másféle. Ezek alapján biztosak lehetünk benne, hogy siklóson készült a korsónk. Nyomozásunk eredményeképp megállapíthatjuk, hogy 1937-ben Siklóson készült a kiskorsó, amiben minden bizonnyal egy Máriagyűdöt meglátogató zarándok vitte haza a Szentkút vizét, s lett aztán a házának dísztárgya.
Forrás
mariagyud.hu
wikipedia
Fotó: Szoboszlay Marcell
