Bagolyalakúak
Az előző részben bemutatásra került a vágómadár-alakúak csoport három képviselője: a karvaly, a darázsölyv és a szirti sas. A Ragadozó madarak c. blogbejegyzés második részében a baglyok kerülnek a középpontba. Megismerkedünk hazánk egyik legkisebb termetű bagolyfajával, a kuvikkal (Athene noctua), amely gyakran üldögél lakóházaink kéményein is, de szót ejtünk a jellegzetes hangjáról könnyen felismerhető macskabagolyról (Strix aluco) és Magyarország legnagyobb baglyáról, az uhuról (Bubo bubo) is.
kuvik
A kuvik kis testű, zömök bagolyfaj. Testhossza 23-27,5 cm, szárnyfesztávolsága 50-57 cm. Feje nagy, kerekded és széles. A hazai madárfauna állandó tagja. Röpte íves, a harkályfélékhez hasonlóan hullámzó. Településeinken is gyakran megfigyelhető, miközben kéményekről vagy villanyoszlopokról pásztázza környezetét. Főleg szürkület után vadászik, de sok esetben nappal is megfigyelhető táplálékszerzés közben.
A kuvik (Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Görögh Zoltán)
A kuvik latin nevének első tagja, az Athene, a görög mitológiai Athénének, a bölcsesség és tudás istennőjének állít emléket. A latin noctua szó jelentése pedig ‘bagoly, kuvik’. Magyar elnevezése, a kuvik, hangutánzó szó, a madár jellegzetes kui-vitt, ki-vitt hangadása alapján.
A faj hazánk állandó madara, territorális viselkedésű. Sík és dombvidékeken egyaránt találkozhatunk vele, azonban kerüli hegységeink nagyobb kiterjedésű, zárt erdőségeit. Élőhelyválasztásánál fontos szempont, hogy a terület alacsony vegetációval rendelkezzen, ugyanis magas növényzetben nem képes zsákmányolni.
A tojásokat különböző üregekbe rakja, fészket nem épít. Egy potenciális fészekhelyül szolgáló üreg esetében előny, ha az sötét, nyílása megfelelően biztosítja a be- és kijárást, valamint nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhető a ragadozóknak. Az esetek többségében odvas fák természetesen keletkezett üregeit foglalja el, de előfordul az is, hogy más madarak által korábban kivájt üregekre esik a választása. Ezek mellett megtelepszik a zavarásmentes padlásokon, istállókban, öreg épületek tetőszerkezetében is. A szó szoros értelmében vett fészket nem épít, de a tojó kitakarítja a költésre szánt üreget. A fészekalj 2-8 tojásból áll. A tojó egyedül költ, miközben a hím eteti. A kotlás időtartama 23-28 nap. A kikelt kis kuvikok végső “fészek elhagyása” 2-3 hónapos korukra datálható.
Táplálkozását tekintve generalista. Ez azt jelenti, hogy nem éppen válogatós, számos élőlényt képes elfogni és elfogyasztani. Eszik gerincteleneket, kis méretű emlősöket, énekesmadarakat, hüllőket és esetenként halakat is.
A kuvik Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
macskabagoly
A macskabagoly közepes termetű, zömök madár, szárnyai szélesek, lekerekítettek, feje nagy és gömbölyded, tollfülei nincsenek. Testhossza 37-43 cm, szárnyfesztávolsága 81-96 cm. A hazánkban fészkelő bagolyfajok közül csak az uráli bagoly (Strix uralensis) és az uhu nagyobb nála. Szemei előrenéznek, szivárványhártyája sötétbarna, barnásfekete. Fejét 180 fokban képes elforgatni.
A macskabagoly (Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Göcző Gabriella)
Latin nevének első tagja, a Strixről érdemes tudni, hogy a strix latin szó jelentése bagoly, olyan bagoly, amely csecsemők vérét szívja. Ez utóbbi természetesen csak hiedelem. A latin szó egyébként görög strix, strigx ‘bagoly, éji lidérc’ jelentésű szavakból került át, amelyek egyébként a hangutánzó strizo, trizo, ‘huhogó, rikoltozó’ jelentésű szavakból származik. A macskabagoly latin nevének második tagja, az aluco pedig a faj olasz nevéből (alucho, allocho) származtatható, mely olasz név a latin ulucos szóból származik, amely az ulolo, ululare ‘huhog, ordít, sikong’ jelentésű hangutánzó igékre vezethető vissza.
Magyar nevét jellegzetes, macskaszerű fejéről kapta, de kialakulásában szerepet kaphatott jellegzetes macskanyávogásra emlékeztető hangadása is.
A macskabagoly az erdős és ligetes területek állandó faja. Jelen van domb- és hegyvidékeken, valamint a síkságokon is, mezőgazdasági területeket határoló facsoportokban, ártéri puha- és keményfás ligeterdőkben. Településeinkre is beköltözik. A költőhely kiválasztásánál a kuvikhoz hasonlóan előnyben részesíti az idős fák természetesen kialakult vagy más állatok által kivájt üregeit, de mint az előző faj, nem ritka, hogy emberi építményekben is költ. Fészket nem épít.
Fészekalja 1-7 darab tojásból áll, a lerakott tojások száma – hasonlóan, mint a legtöbb madárfaj esetében – összefüggést mutat az elérhető táplálék mennyiségével. A kotlási folyamatban a tojó vesz részt, de a hím folyamatosan eteti. A tojások körülbelül 30 nap után kelnek ki, a fiókák pedig 3 hónapos korukra elérik a teljes önállóságot.
A macskabagoly leggyakrabban a teljes sötétség beállta után indul vadászni. Táplálékát nagy részben kis testű emlősök alkotják, de nem egyszer vadászik kisebb és közepes méretű madarakra is, de emellett előszeretettel fogyaszt gilisztákat, csigákat, nagyobb rovarokat, kétéltűeket, hüllőket, olykor halakat is.
A faj Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
uhu
Robusztus alkatú madár, a hazai bagolyfauna legnagyobb képviselője. Testhossza 59-73 cm, szárnyfesztávolsága 138-170 cm. Feje nagy, tollfülei hosszúak. Ha az állat nyugodt, tollfüleit lelapítja, huhogás közben és zavarás esetén kissé felmereszti, röptében nem látszanak. Szemei nagyok, narancsvörösek. Röpte erőteljes. Ádáz megjelenése ellenére óvatos madár, nappal rejtőzködik.
Az uhu (Forrás: vecteezy.com, Milan Zygmunt)
A latin bubo ‘fülesbagoly, uhu’ eredete nem ismert, vélhetően egy hangutánzó szó, amely a faj jellegzetes buu-hou nászhangja alapján alakulhatott ki.
Hazánkban főleg a hegyvidékeken elterjedt, nagyobb egyedszámmal az Északi-középhegységben képviselteti magát.
Ivarérettségét 3-4 éves korában éri el. A fészkelőhely kiválasztásánál nem válogatós, de előnyben részesíti sziklafalak, kőbányák párkányait Nem egy esetben más madárfajok által épített fészket foglal el. Az uhupár a fészkelőhelyen egész évben jelen van, attól maximum csak néhány száz méterre távolodnak el. A fészekalj általában 2-3 tojásból áll. A kotlást a tojó végzi, mely időtartama 31-36 nap. A fiókák körülbelül fél éves korukig igénylik a szülői gondoskodást.
Az uhu éjjeli ragadozó madár. Zsákmányát nyílt területekről szerzi. Emlősök tekintetében főleg kisebb emlősöket fogyaszt, de képes elfogni a borz (Meles meles) vagy a vörös róka (Vulpes vulpes) kölykeit is. A madarakaból a nagyobb termetű ragadozó madarakat is képes elfogni, mint például az egerészölyvet (Buteo buteo), de az uráli bagoly (Strix uralensis) is gyakori zsákmánya. Ha a szükség vagy a lehetőség úgy hozza, nagyobb méretű ízeltlábúakat is elfogyaszt.
Az uhu Magyaroszágon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500.000 Ft.
Jelen blogbejegyzésben három, hazánkban is fészkelő bagolyfaj került bemutatásra. Megismertük az egészen kis termetű, településeinken is gyakorta mutatkozó és költő kuvikot, a jellegzetes hangú macskabaglyot és Magyarország legnagyobb termetű, rejtőzködő életmódot folytató faját, az uhut. Mindhárom állatfaj a hazai fauna értékes képviselője. Jelenlétük egyaránt hozzájárul az ökoszisztéma komplexitásához, a táplálékláncban és a populációszabályozásban betöltött szerepük pedig megkérdőjelezhetetlen.
Felhasznált irodalom:
Haraszthy L. & Bagyura J. (szerk.) (2022): Magyarország ragadozó madarai és baglyai. 2. kötet. Sólyomalakúak és bagolyalakúak. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest.
Svensson, L., Mullarney, K., Zetterström, D. (2018): Madárhatározó, Park Könyvkiadó, Budapest.
