A levelező lapos briganti

Ha nem is haramiavezérként és nem is rablólegendaként került be a zempléni köztudatba, mint Szarvas-Pestik Mihály, mindenesetre a levelező lapos briganti címet és egy hosszabb flekket kiérdemelt tettével a tokaji tizenöt éves Lantos Pál 1901-ben.

Egy névtelen bejelentés miatt „kettőztetett őrjáratok cikáztak” Tokaj utcáin tizenkét nap és tizenkét éjjel. Egy 1901. augusztus 9-én postára adott levelező lapon a „jóakaró” arra figyelmeztette a város elöljáróságát, hogy a településre betörők érkeztek, és „szándékoznak a jobb házakat „szerencséltetni“ éjjeli látogatásaikkal.

Másnap újabb üzenet érkezett postán, ugyanazzal a kézírással. A levelezőlap feladója immár pontosabb hírekkel szolgált a tolvaj banda szándékáról. Eszerint augusztus 12-én éjjel egy úri házat terveznek kifosztani. A postai levelezőlap írója azt állította, hogy ő sem tudja melyik család lesz a betörők áldozata, de jelezte, hogy az üzenetet adják át

Lantos városi pénztáros úrnak is, mert nem lehetetlen, hogy a község pénztárának feltörését is megkísérlik.

Az elöljáróság természetesen minden lehető elővigyázatot megtett. A tokaji csendőrség és rendőrség „karöltve és fokozott éberséggel” teljesítette a szolgálatot nappal és éjjel. Dacára a leggondosabb intézkedéseknek és elővigyázatosságnak, „aug. hó 12-éről másnapra virradó éjjelen” a Lantos család otthonából a betörők száz korona készpénzt, egy órát és több ékszert is elvittek „a vasrostély kinyitása ’s a belső ablak betörése után”.

A pénztáros házát ért betörést követően továbbra is sorra érkeztek a nyílt postai levelezőlapok a városi elöljáróságokhoz. Mindegyiken valamilyen fenyegető tartalommal jelentkezett a feladó.

Majd három nappal a Lantos család kirablása után, augusztus 15-én, az ellopott ékszereket megtalálták a helyszínen. A ház udvarra nyíló szobájának ajtaja előtti padra helyezték azokat, egy levél kíséretében. 

A Zemplén hírlap beszámolója szerint a csendőrség és rendőrség nyomozói egyre inkább kezdték azt hinni, hogy szervezett bandával van dolguk.

Amikor a névtelenül érkező levelezőlapok küldője azt állította magáról, hogy egy „65 tagból álló nemes tokaji szabadegyesület“ tagja, és üzenetében az elöljáróság kiirtását is kilátásba helyezte, az egész városon eluralkodott a rettegés.

Úgyannyira, hogy a közbiztosság fenntartása tekintetéből – úgy éjjel, mint nappal – 12 napon át, az összes csendőrség és rendőrség talpon volt.

A betörők személyének kinyomozása és a köznyugalom helyreállítására érdekében a tokaji képviselő-testület még a királyi belügyminisztérium felé is előterjesztéssel élt, és abban két titkos rendőr kiküldését kérte.

A levelezőlapok szüntelen érkeztek, egészen addig, míg „Zavilla János m. kir. csendőrőrmester tokaji őrsparancsnok” le nem leplezte a város köztiszteletben álló pénztárosának, Lantos Józsefnek, 15 éves, Pál nevű fiát.

A Zemplén hírlap újságírója szerint az őrsparancsnok „12 napi szakadatlan nyomozás után nem kis fáradtság és szakavatottság révén horgászta össze a terhelő adatokat Pál, ifj úr ellen.” Az ötödikes gimnazista augusztus 12-én éjjel „szülői mellől felkelve, ’s az utcára néző szobába átsétálva 11 és 12 óra között követte el a lopást.” Azért, hogy magáról a gyanút elhárítsa, az utcára nyíló egyik ablak belső szárnyát felnyitotta, az ablaktáblát lisztpépes papírral beragasztva kinyomta, majd az ablakszárnyak közt fekvő kulccsal a rácsot kinyitotta, és a külső ablakszárny alsó reteszét – mely különben is lógott – lefeszítette.

A Zemplén hírlap tudósítója szerint, miután Zavilla őrsparancsnok leleplezte a „cselszövőt”, a városban is helyreállt a köznyugalom. Nem így a Lantos családban.

Pál ifjú úr védelmében édesanyja a hírlap szerkesztőségéhez fordult. Lantos Józsefné levelét teljes terjedelemben hozta le az újság három számmal később. Ebben a köztiszteletben álló asszony azt állítja, hogy a korábbi tudósítás tartalma „merő hazugság, a legrosszabb pletyka”, éppen ezért, amíg bírói ítélet nem születik az ügyben, addig fiát megilleti az ártatlanság vélelme. Szerinte csak a csendőr túlbuzgósága vezetett oda, hogy a károsultaknál keresse a bűnöst, a cikk írója pedig bedőlt ennek. Az édesanya levelében bűnbaknak tűntette fel a fiát, amit szerinte mi sem bizonyít jobban, mint hogy Tokajban továbbra sem állt helyre a rend. Újabb, a városi előljáróságoknak címzett, levelezőlapon küldött üzenetről ugyan nem tesz említést a pénztárosné, de tudomása szerint, azóta, hogy fiát hírbe hozták,

Tokajban két betörés volt, az egyik özv. Józsa Pálné úrnő házánál, — a másik az izraelita templomnál, ahonnan a perselyt akarták elvinni; hát ha olyan buzgó és fáradhatatlan nyomozó a tisztelt csendőr úr, miért nem tudja ezek tetteseit felfedezni?”

– írja.LevelébenLantosné rút rágalomnak nevezi a megjelentett cikket. Majd – hogy végül egy jó nagyot döfjön a rendfenntartó hatóság önérzetén –, megkérdőjelezi a nyomozók szakmai hozzáértését. Szemükre veti, még mindig nem sikerült kézre keríteniük azokat az ismeretlen tetteseket, akik a csendőrség és rendőrség szigorú felügyelete alatt

a város közepén egy éjjel hét boltot feltörtek, a kirakatok üvegeit betörték, kőfalakat bontottak és vastáblákat feszítettek fel.

A hazug és rágalmazó jelzőkért Lantosnét a tudósítás írója perbe fogta.

Az ügy további részleteiről és a bírósági döntésekről a Zemplén hírlap már nem számolt be a későbbi lapszámokban (minő sajtótörténeti párhuzam), így nem tudni, kapott-e Lantos Pál büntetést; és ha igen, akkor kitől (bíróságtól vagy szülőtől?). Az újság a hasábjain nem tesz említést a rágalmazási per győztesének és vesztesének nevéről sem.

Az sem derül ki, hogy a sajtó hallgatása ellenére a helyi legendáriumban tovább élt-e ez a helyi elöljáróságokra és a nyomozóhatóságokra nézve egyaránt kényes ügy.

Azonban, ha valami mégis gyanítható, az az, hogy a helyi postán felettébb bizalmasan kezelték akkoriban a nyílt levelezőlapok tartalmát, és a postáskisasszony nemigen olvasott bele az üzenetekbe (respekt Magyar Királyi Posta). Ha ez másként lett volna – és az ügyfél iránti tisztelet felett győz a kíváncsiság –, akkor ez az egész ügy nem került volna 12 rettegésben töltött napjába a város lakosságának és ugyanennyi munkás napjába Zevilla csendőrparancsnoknak sem. De…kevesebb lenne a helytörténet egy levelezőlapos briganti személyével!     

Szólj hozzá