Múzeumi kommunikáció

Épület_SzM

Már egy jó ideje farkasszemet néztem a múzeum egyik könyvespolcán lévő könyvvel: A muzeológia alapjai” olvasható a gerincen. Akárhányszor elmentem a polc mellett, magára vonta a figyelmem. Az elmúlt napokban viszonylag sok munkaórát töltöttem a számítógép monitorja előtt, az esős időjárás miatt a hosszabb terepek is elmaradtak, ezért engedve kíváncsiságomnak, leemeltem a könyvet a polcról. A „A muzeológia alapjai” kezemben tartott példánya 1988-ban látott napvilágot, szerzője Dr. Korek József. Az évszám és a cím kombója igazán kíváncsivá tett. Hogyan gondolkozhattak a muzeológiáról, és magukról a múzeumokról a kor emberei, mik voltak az irányelvek, az elgondolások? Beleolvastam. Sokszor előfordult már velem, hogy egy könyv olvasásánál átugorva az előszót (ha volt), azonnal az „érdemi résszel” kezdtem. Ez most nem így történt, amit nem is bántam meg. Rögtön az előszóban olvasható volt egy gondolat, amit fel is jegyeztem magamnak: „A ma múzeumának a sokrétű kommunikáció a legfőbb feladata, s a múzeumok jövője attól függ, hogyan tudják a sokirányú elvárást olyan szinten teljesíteni, hogy vonzása ne csökkenjen, hanem állandósuljon.”

Igaz-e az, hogy a múzeumok életében meghatározó szerepet játszik a kommunikáció? Igaz. A múzeum nem egy olyan értelemben vett kutatóintézet, mint az egyetemek, vagy azok a szerveztek, intézmények, amelyek nevükben is feltüntetik: kutatóintézet. Annak ellenére, hogy a muzeális intézményekben is komoly kutatói munka folyik, az ezekben őrzött értékes információk számos kutatás alapját képezik, még is van egy alapvető különbség: a kommunikáció.

A múzeum, mint híd

A múzeum egyfajta hidat képez a tudomány és a laikus közönség előtt. Érthető, izgalmas formában adja át az érdeklődőknek a tudást. A szakzsargon megfelelő mértékű elhagyásával teszi befogadásra alkalmassá a tudást. A cél az, hogy felkeltse az érdeklődést. Személy szerint úgy vélem, hogy ha szeretnénk a szakmai utánpótlást, szükség van már egészen fiatal kortól kezdve a gyerekek érzékenyítésére. Egy nagyon közismert példa: ha az emberrel már egészen kicsi korától kezdve megismertetik a könyvekben rejlő világot, jó eséllyel olvasó felnőtt válik belőle. Nyitott lesz az olvasásra, és ahogy anno kedvenc mesekönyvei, úgy később a kedvenc regényei fognak ott sorakozni a polcán. Az olvasás társadalmi rétegtől és anyagi háttértől függetlenül mindenkinek adott lenne, hiszen nem szükséges könyveket vásárolni, ha azokat a könyvtárból is ki tudjuk kölcsönözni. Például az Országos Széchényi Könyvtárba a teljes árú éves olvasójegy 2500 Ft új belépők számára. Ennek a megújítása már csak 2000 Ft. (2024-es adatok.)

Nincs ez másképpen a természettudományokkal sem. Ha a fiatalnak, legyen az akár óvodás vagy középiskolás megmutatjuk, miért érdekes az, amit csinálunk, ha segítünk neki megérteni az élővilág alapvető működéseit, az már jó alap lehet arra, hogy a jövőben egy, a környezetét és önmagát, mint biológiai lényt jobban ismerő és értő egyén legyen. Azonban tanulni, új ismereteket szerezni sosem késő, és saját tapasztalatból mondhatom azt is, hogy számos felnőtt, legyen az akár egy ifjú vagy akár egy idős ember, egyaránt képesek rácsodálkozni a természetre, és sokszor vannak igazán jó meglátásaik. A múzeumi látogatások pedig többek között különböző tévképzetek eloszlatására is alkalmasak.

A múzeum és az ismeretterjesztés

A múzeumok kommunikációja nem csak a kiállítás tereiben zajlik, hanem egyre inkább helyt kap az online tér. A különböző internetes felületek remek lehetőséget biztosítanak az információ átadásra, a tanulásra, és a kommentek írásával még a kérdezésre is adott a lehetőség.

Amikor egy múzeumi szakember, muzeológus kifelé kommunikál, tegye azt akár szakvezetések vagy ismeretterjesztő tartalmak készítésével, sosem szabad elfeledkeznie a célközönségről. A célközönség pedig nem egy másik biológus, vagy régész vagy bármilyen egyéb kutató az adott szakterületen. Persze a szakmabeliekhez is elérhetnek és el is érnek ezek a kommunikációs csatornák, de többségében az adott tudományterületen laikus, de érdeklődő személyeket ér el, és pontosan ők is a cél. Hiszen azt szeretnénk, hogy a múzeumokban zajló munka, az adott tudományterületekhez tartozó tudásanyag ne csak egy szűk rétegben, hanem szélesebb körökben terjedjen és minél több emberhez eljuthasson. Én azt szoktam mondani, hogy ha 100 emberből akár már 1 is másképpen kezd el tekinteni önmagára, az életműködéseire, és a környezetére, már megérte. Ijesztő volt olvasni a koronavírus-járvány során mennyire hiányos ismeretekkel rendelkeznek az emberek a saját maguk szervezetét tekintve, arról már nem is beszélve, hogy sajnos az emberek többsége az alapvető immunológiai működésekkel sincs tisztában. Ez persze nem baj, viszont a tanulás, az új ismeretek szerzése, a szakemberek megkérdezése mindig adott. Ahogy mondani szokták, a jó pap holtig tanul. Senki nem tud mindent, és minél mélyebbre ássa magát egy ember egy adott témakör mélységeiben, egyre inkább rájön, az egészet tekintve milyen keveset tud még.

Jól kommunikálni

Napjaink múzeumaiban szinte elengedhetetlen a közösségi médiában való megjelenés, és mint ahogy a példa mutatja, a blogírás is. Üdítő olvasni azon muzeológusok írásait, ahol adott téma úgy van kifejtve, hogy az szinte mindenki számára érthető. Amikor az adott kutató célja, hogy a tudást, az ismereteket minél szélesebb körbe eljuttathassa. Valljuk be, ha egy monoton, szakzsargonnal teletűzdelt szöveg látna napvilágot, kevés ember olvasná el, és még kevesebb válna a blog rendszeres olvasójává. Senki nem olvas szívesen olyan írásokat, ahol minden második szó szakszó. Azok az írások más fórumra valók. A tudományos folyóiratok, szakmai konferenciák kiváló lehetőséget nyújtanak a tudomány eredményeinek szakmai szinten történő megvitatására.

Amíg nem dolgoztam múzeumban, én sem gondoltam volna, hogy a múzeumi élet ennyire összetett. A talán sokak által kevésbé ismert pályának viszont megannyi szépsége van, melyek közül az egyik legnagyobb szépsége, amikor hatékonyan adhatjuk át a tudást. Amikor a látogató elégedett megy el a múzeumból, vagy amikor kijelenti, nem gondolta volna, hogy egy múzeum ennyire jó lehet. Szívet melengető élmény, amikor a különböző rendezvényeken érdeklődő fiatalokkal találkozunk. Szép dolog kutatással foglalkozni, hasonlóan emberekkel is, de talán a muzeológusi pálya legnagyobb kihívása (a szó legjobb értelmében) hidat építeni a kettő között.

Fotó: Szoboszlay Marcell

Kapcsolódó bejegyzések

Szólj hozzá

Adatvédelmi beállítások
Amikor meglátogatja weboldalunkat, az Ön böngészőjén keresztül információkat tárolhat bizonyos szolgáltatásokból, általában cookie-k formájában. Itt módosíthatja adatvédelmi beállításait. Felhívjuk figyelmét, hogy bizonyos típusú cookie-k letiltása hatással lehet a webhelyünkön és az általunk kínált szolgáltatásokra gyakorolt ​​élményére.