A Zemplén szívében
A Zempléni-hegység – más néven Tokaj–Eperjesi-hegység – hazánk legészakkeletibb tájai közé tartozik, ahol a Kárpátok közelsége nemcsak a domborzatban, hanem az élővilág összetételében is megmutatkozik. A hegység belső, vulkanikus eredetű területei között található az István-kúti Nyírjes, amely a Zempléni Tájvédelmi Körzet egyik különleges, már 1953 óta fokozottan védett része.
A terület viszonylag magasabban, mintegy 500–550 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a hegység belső, csendesebb régiójában. Közigazgatásilag Háromhuta településhez tartozik. Megközelítése viszonylag könnyű, hiszen az Országos Kéktúra útvonala is érinti, így kedvelt kirándulóhelynek számít.
Speciális környezeti viszonyok
A Zempléni-hegység vulkanikus eredetű kőzetein kialakult talajok jellemzően savanyú kémhatásúak, amely alapvetően meghatározza az itt megtelepedő növényfajok körét.
A nyírliget területén a talaj sok helyen vékony termőrétegű, tápanyagban viszonylag szegény, ugyanakkor jó vízáteresztő képességű. A domborzati viszonyok következtében azonban kisebb léptékben jelentős különbségek alakulnak ki: a lejtőkön szárazabb, míg a völgyekben és mélyebb fekvésű területeken üdébb, nedvesebb talajok fordulnak elő.
A talajfelszínen gyakran megjelenő mohapárnák szintén fontos szerepet töltenek be: hozzájárulnak a víz megkötéséhez, és mikroélőhelyet biztosítanak számos apró élőlény számára. A talaj tehát nem csupán „alapja” az élőhelynek, hanem aktív formálója is annak, hiszen a rajta kialakuló finom különbségek közvetlenül befolyásolják a növényzet szerkezetét, és ezen keresztül az egész élővilágot.
A Zempléni-hegység szívében elhelyezkedő terület egyfajta tálszerű mélyedést alkot, ahol a hűvösebb levegő megreked. Ennek következtében itt a környező területekhez képest alacsonyabb hőmérsékleti értékek alakulnak ki, amelyek a hegységre jellemző csapadékosabb viszonyokkal együtt sajátos mikroklímát eredményeznek.
A savanyú talaj, annak vízháztartása, a domborzati viszonyok, valamint a hőmérsékleti és csapadékviszonyok együttesen járulnak hozzá ahhoz a különleges élővilághoz, amely hazánk más részein csak ritkán, vagy egyáltalán nem fordul elő.
Egy természetesnek tűnő mesterséges élőhely
Az István-kúti Nyírjes első látásra természetes nyírligetnek tűnik, valójában azonban kialakulása szorosan összefügg az emberi tájhasználattal. A közönséges nyír (Betula pendula) laza lombkoronája sok fényt enged át, így a zárt erdőkkel szemben itt fajgazdag gyepszint alakulhatott ki.
Ez a fényben gazdag környezet kedvezett a hegyi rétekhez hasonló növényzet kialakulásának, amelyben réti és erdei fajok egyaránt jelen vannak. A nyírligetet körülölelő bükkösök és gyertyános-tölgyesek, valamint a nyíltabb gyepterületek együttese egy változatos, mozaikos élőhelyet hoz létre.
Víz, völgy és idős fák
A terület arculatát a víz jelenléte is meghatározza. Az István-kút forrásból táplált vízfolyás mentén kialakult völgyben egy kisebb, mesterségesen felduzzasztott tó található.
Ez a vízhez kötődő élőhely fontos szerepet játszik az itt élő állatvilág számára: tavasszal kétéltűek szaporodnak benne, nyáron rovarok – például szitakötők – jelennek meg, míg szárazabb időszakokban számos állat keresi fel ivóvízért.
A táj kialakulása: kaszálórétek világa
A Nyírjes mai képe nem érthető meg a múltbeli tájhasználat ismerete nélkül. A Zempléni-hegység belső részeiben a mezőgazdaság korlátozott volt, ezért a megtelepedő ember elsősorban állattartással foglalkozott. Ehhez azonban kaszálókra volt szükség, így az erdők egy részét kiirtották, és helyükön hegyi réteket hoztak létre.
Ezek a kaszálórétek főként a XVI–XVII. századtól kezdve alakultak ki, és fennmaradásukhoz rendszeres kaszálásra volt szükség. A kaszálás megakadályozta az erdő visszatelepülését, így hosszú távon nyílt, fajgazdag élőhelyeket tartott fenn.
Fajgazdagság az erdő és rét határán
A kaszálórétek és az erdők találkozási zónái különösen gazdag élővilágot eredményeztek. Az erdőszegélyek, cserjések és nyílt gyepek mozaikja lehetőséget adott számos növény- és állatfaj megtelepedésére.
Ezek az élőhelyek sok esetben ritka vagy védett fajok számára is megfelelő feltételeket biztosítottak. A fajgazdagság tehát nem a „érintetlen természet” eredménye, hanem az emberi tevékenység és a természetes folyamatok sajátos egyensúlyából jött létre.
A felhagyás következményei
A 20. század második felében a hagyományos tájhasználat visszaszorult, és a kaszálások fokozatosan megszűntek. Ennek hatására elindult a természetes szukcesszió: megjelentek a cserjék, majd a fák is.
A szél által könnyen terjedő nyír gyorsan benépesítette a területet, de mellette más fafajok is megjelentek. Rövid ideig ugyan nőtt a fajszám, de az erősödő árnyékolás miatt a fényigényes réti fajok visszaszorultak. A cserjésedés sok helyen már a lombkoronaszintig terjedt, jelentősen átalakítva a fényviszonyokat.
Természetvédelem és helyreállítás
A kedvezőtlen folyamatok felismerése után a 2000-es évek elején megkezdődött a terület aktív kezelése. Ennek során eltávolították a cserjéket és a nem kívánt fásszárú növényzetet, majd újraindították a rendszeres kaszálást.
A kaszálás során fontos, hogy a levágott növényi anyagot el is szállítsák, így elkerülhető a tápanyagok feldúsulása és a magas füvek túlzott elszaporodása. A nehezebben kezelhető részeken kézi kaszálást alkalmaznak, míg más területeken gépi módszereket is használnak.
A cserjék visszaszorítása folyamatos feladat, hiszen gyorsan újrahajtanak, így az élőhely fenntartása rendszeres beavatkozást igényel.
Egyensúly ember és természet között
A természetvédelmi kezelések hatására a gyepek fajgazdagsága ismét növekedésnek indult, és több korábban visszaszorult faj is újra megjelent. Ugyanakkor fontos tanulság, hogy ezek az élőhelyek nem „maguktól” maradnak fenn.
Az István-kúti Nyírjes jól példázza, hogy bizonyos esetekben éppen a hagyományos emberi tevékenység – jelen esetben a kaszálás – fenntartása szükséges a biológiai sokféleség megőrzéséhez.
Ez a különleges terület tehát egyszerre természeti érték és kultúrtörténeti emlék: a múlt tájhasználatának lenyomata, amely ma is aktív gondoskodást igényel ahhoz, hogy gazdag élővilágát megőrizhessük a jövő számára.
A következő részben megismerkedhetünk a terület értékes flórájával és faunájával is.
Forrás: Tóth Zoltán – Az Istvánkúti Nyírjes (Abaúj-Zemplén Természet Értékei 7.)
Fotók: Dobronoki Dalma
