Idén októberben egy, a megszokottól eltérő túrán vettem részt, egészen pontosan geotúrán. A felhívásra a Zemplén Fanatik weboldalán lettem figyelmes.
A geotúra Szepesi János vulkanológus vezetésével valósult meg, aki ezen alkalomra a Szegedi Tudományegyetemen mesterképzésben résztvevő hallgatókat is magával hozott. A fő cél a bejárt terület kőzet- és ásványtani sajátosságainak, bányászatának megismerése volt.
A túra a Telkibánya közelében található Sinta-tetői Pihenőhelyről indult. Néhány alapvető információ elhangzása után megkezdtük utunkat a Kecske-háton keresztül, a Sinta-tető irányába. Érdekes információkat tudtunk meg a horpákról, és ezen a helyen már a kalapácsok és az első kvarcok is előkerültek.
Az őszi erdő még javában pompázott, a napsugarak nem csak a kvarcokon, hanem az avarból itt-ott kibújó gombák kalapjain is megcsillantak. Utunkat vargányák, galócák, már ugyan megfakult, de még büszke tartású páfrányok keresztezték.
A Kánya-hegy oldalában egy légaknát is megfigyelhettünk, persze csak kellő körültekintéssel. Ezután a Mária-táró irányába vettük az irányt.
Elhaladtunk a Kánya-hegy tetején épült lokátor mellett, és újabb érdekességeket tudtunk meg a terület kőzeteiről, ásványairól. A különböző kvarcokat rejtő hegy több ponton is lehetőséget nyújtott a buzgó ásványgyűjtőknek.
A Kánya-hegyi kőfolyástól nem messze rácsatlakoztunk az Aranyásók útja tanösvényre. A malomkövek történetének megismerése után előbb a Lipót-aknához, majd kicsivel később a Fehér-hegyi kőfejtőhöz értünk. A Fehér-hegyi kőfejtő fehér riolitot tár fel. A riolit és a riolittufa a felszínen legelterjedtebb vulkáni kőzet Telkibánya környékén. A kőfejtőben újra előkerültek a kalapácsok, és ki-ki vérmérséklete szerint törte a követ, kisebb-nagyobb hólyagüregek után kutatva, melyek szebbnél-szebb ásványokat rejtetettek magukban.
A geotúra utolsó állomása Konczfalva és a Veresvízi-altáró volt. A Veresvíz-völgyben található Konczfalva a területen kitermelt nyers érc feldolgozásának létesítményeként szolgált a középkorban. Az itt folyó víz sok oldott fémet – elsősorban vasat – tartalmaz, amely megfesti a vizet, annak jellegzetes árnyalatot kölcsönözve. Mint sok más jelenséghez, az itt folyó patakvíz színéhez is fűződik egy legenda – a tudományos magyarázaton kívül. A középkorban a bányában dolgozók a hét csupán egy napján dolgozhattak úgymond a saját zsebükre. Ezeken a napokon azonban a bánya tulajdonosa gyakran próbálta munkásait valamivel megzavarni, feltartani, hogy azok kevesebb haszonnal dolgozzanak, neki így több maradjon. Történt egyszer, hogy egy ilyen napon, amikor a munkások maguknak dolgoztak, a bányáért felelős mérnök közelgő veszélyt érzett, még a fákat is dőlni látta. Azonnal beszólt a bányában dolgozóknak, tüstént hagyják el a járatokat és jöjjenek a felszínre. A férfiak viszont úgy gondolták, ez megint csak vaklárma… Nem jöttek a felszínre, és a beomló bánya kövei között adták vissza lelküket Teremtőjüknek. A legenda szerint a patakot a bányában veszett munkások vére színezi vörösre.
A több mint 6 órás geotúra végén egy kellemes levezető sétával értünk le az Erdész-Bányász Barátság Pihenőhöz.
Összefoglalva elmondható, hogy geotúránk során a kellemest kötöttük össze a hasznossal. Egy lelkileg feltöltő kirándulást tettünk a hegységben, mely során számos érdekes információra tettünk szert a térség kőzeteiről, ásványairól és bányászatának történetéről. Remélem, mihamarabb csatlakozhatok egy újabb geotúrához. Végezetül pedig pár felvétel néhány ásványról, amiket a túra során gyűjtöttem.
