Magyar Költészet Napja Rímhányó Romhányival

Idén március 8-án töltötte volna be a 100. életévét Romhányi József (1921-1983) író, költő, műfordító, aki, ha még élne, biztosan „faragott” volna valamilyen humoros gyöngyszemet ékes magyar nyelvünkön a nők köszöntésére! Ezért is gondoltam arra, hogy a Magyar Költészet Napja alkalmából róla és tőle szeretnék olvasni, írni, egyrészt, hogy megismerjem, másrészt, hogy örülhessen odafenn!

Gondolom, nem meglepő, ha ezen alkalomból készülő írásomat is a természet említésével, ezen belül is egy bagollyal kezdem! A foglalkozásaim és tárlatvezetéseim során az Erdőjárók kalauza – Zempléni tájak természeti értékei című kiállítás földtörténeti előszobájában mindig bemutatom az ott látható madárpreparátumot, az uhut, melynek latin neve Bubo bubo. Itt szoktam megragadni az alkalmat, hogy említést tegyek a Kérem a következőt című klasszikus magyar televíziós rajzfilmsorozatról, vagyis a Dr. Bubóról. A forgatókönyvét Romhányi József és Nepp József írták. A humorral telített párbeszédeket, a zseniális rímeket Romhányinak köszönhetjük. Gyermekként is kedvelt rajzfilmem volt, felnőttként pedig egészen más nézőpontból új dimenziókat, jelentéstartalmakat nyit meg számomra.

Műveinek ritmikája sejteti velünk, hogy a zene mindig is előkelő helyen szerepelt az életében. Ifjú éveiben először muzsikusnak készült, brácsázni tanult. 1944-ben orosz hadifogságba esett, három éven keresztül tartott ez a hányattatott, hastífusszal és kényszermunkával nehezített időszak. Őt ez sem törte meg: a belső ellenállása, élni akarása nyelvi humorcseppek és rímek formáját öltve nyújtott segítséget társainak. Kényszermunkás-zenekart alapított. Később, mivel szeretett főzni, konyhai szolgálatra került, szakácsként kevergette az ételeket és a szavakat egyaránt. A hadifogságból hazatérve rövidesen dramaturg lett a Magyar Rádiónál, majd a Magyar Televízió szórakoztató rovatának a művészeti vezetője. A zenéhez fűződő kapcsolata mindig megmaradt, több magyar opera szövegkönyvét ő írta, mint például Sugár Rezső Hunyadijának, vagy Hajdú Mihály Kádár Katájának. Versírással már diákként is foglalkozott. Ezt a tehetségét olyan művészi szintre emelte, hogy egyesek véleménye szerint „azt csinált a magyar nyelvvel, amit csak akart”! A Rímhányó becenév mondhatni hivatalossá vált, szinte hozzá nőtt a nevéhez. Ha a Dr. Bubó említése még kevés lenne valaki számára, akkor álljon itt a többi is, melyek örök időkre hirdetik Romhányi József költői nagyszerűségét és egyediségét: Mekk Elek, az ezermester, Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai. Ugye, így már mindenki számára ismerős! A Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki különösen izgalmas abból a szempontból, hogy eredeti nyelven egyáltalán nem úgy hangzik, ahogy azt mi, magyar nézők, rajongók megszoktuk. Azok a humoros, sokszor viccesen kétértelmű, rímbe szedett párbeszédek csak is Romhányi fordításának köszönhetők! „Begőzölök, ha nem gőzölög a csülök, mikor lecsücsülök.” – halljuk Frédi mondatát. Ez nem is rímfaragás, ahogy néha említjük, hiszen az valami nehéz(kes) munkát jelöl! Romhányi rímei maguktól értetődően, könnyedén jönnek, gurulnak, gördülnek a szereplők szájából. A költőhöz, fordítóhoz közel állt ez a két kőkorszaki figura. Az egykori budai otthonának téli kertjében volt egy kicsiny medence, melyben két hal úszkált, és mi más lehetett volna a nevük, mint Frédi és Béni! A Macskák című musical szintén sokak számára ismert darab, már a számát sem lehet tudni, hányszor adták elő színházakban. A szövegét szintén Romhányi fordította magyar nyelvre.

Vidám percet szerez magának a kedves Olvasó, ha az interneten rákeresve meghallgatja a Szamármese című verset Romhányi József előadásában.

Másik klasszikusnak mondható tőle a következő költemény, melyhez kellemes olvasást kívánok! Ünnepeljük most ezzel a Magyar Költészet Napját!

 Romhányi József: A teve fohásza.
  
 Monoton
 üget a süppedő homokon
 a sivatag lova,
 a tétova teve
 tova.
 Hátán rezegve
 mozog a
 rozoga
 kúp
 alakú púp.
 A helyzete nem szerencsés.
 Apró szemcsés
 homokkal telve
 a füle, a nyelve.
 Sóvár szemekkel kutat
 kutat.
 Még öt-hat nap
 kullog baktat.
 Az itató tava távol,
 s oly rettentő messze még az oázis.
 Erre utal az alábbi fohász is:
  
 - Tevék ura!
 Te tevél tevévé engem eleve,
 Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
 Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,
 de tévednél, vélvén,
 vén híved neved feledve
 elvetemedve
 vádol.
 Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
 mivel levet - vert vederbe
 feltekerve - nem vedelve
 lett betelve
 a te tevéd szenvedelme.
 Te nevedbe
 legyen eme
 neveletlen tevetetem
 eltemetve!
  
 S evezzevel ava teve
 levelkévét kivilevelhevelteve. 

Szólj hozzá