Nyomozás a múzeumban V.

Szurony, bajnét, bajonett

Múzeumunkban az új várostörténeti kiállításhoz válogattuk a tárgyakat, eközben két fegyvert is leemeltünk a polcról. Mindkettő szurony , bajonett, vagy ahogy nagyapámtól hallottam, bajnét. Egy szúró fegyverről van szó, amit a hosszú lőfegyver végére illesztettek, így az a közelharcban jó szolgálatot tett használójának. A 17. században az első szuronyok markolatát úgy képezték ki, hogy az a puskacsőbe betolható legyen, ha leadták a lövéseket, utána már lőfegyverként nem tudták azt használni. Először a vadászok alkalmazták ezt a módszert, a sérült vad ledöfésére, később a harcászatban is megjelentek a szuronyok. A haditechnika fejlődése során kitalálták a puskacsőre ráhúzható, úgynevezett kepés szuronyt, ami így lehetővé tette, hogy lövésre, szúrásra egyaránt használhassák a fegyvert. A 19. században a hátultöltős lőfegyverek megjelenésével terjedtek el a horonnyal, rugós szerkezettel ellátott kardszuronyok, késszuronyok. A polcról leemelt bajonettek is ebbe a típusba tartoznak. Harcászati cselekményeken kívül a bajonettet a katonai övre oldalt felfüggesztve, általában fémtokban tartották és késként is használták ezeket.


A két bajonett sátoraljaújhelyi régészeti feltárás során került elő, erről árulkodik az állapota is, hiszen korrodált fém részekből, és korhadt, hiányos fa markolatból állnak. Az egyiknek az acéllemezből készült tokja is meg van, amelyen réz rögzítő horog és hegyén réz díszítés, erősítés látható. Ez azt mutatja, hogy gazdája nem egyszerű közkatona volt. A bajonett beazonosításában sokat segíthetne a penge tövén beütött gyártói jelzés, de mindkét bajonettnek korrodált a pengéje is, így semmilyen jelzés nem felismerhető rajta. Jellegzetessége a tokos fegyvernek, hogy a markolat tetején szögletes fül látható, a keresztvas pedig horog-szerűen hajlított. Hogy azonosítani tudjam a bajonettet, hasonlókat kerestem az internetes adatbázisokban. Így kiderült, hogy a szóban forgó bajonett egy Mannlicher típusú M95-ös altiszti fegyver. A száma azt jelenti, hogy 1895-ös mintájú, azaz ekkor tervezték meg és készítették először, de természetesen utána is gyártották, hiszen az első világháború időszakában a Monarchia legnagyobb számban használt kézifegyvere volt. A diófa markolattal ellátott, középhegyű, egyélű pengéket OEWG – Österreichische Waffenfabrik Gesellschaft – gyártói jelzéssel látták el, de ebben az időben Budapesten is gyártották ezeket, FGGY jelöléssel. Sajnos – ahogy korábban említettem – a jelzések nem láthatóak a pengén, így nem tudjuk megmondani, melyik gyárból került ki a bajonettünk. Az viszont kiderült, hogy a szögletes fül és a hajlított keresztvas eredetileg a bojt befűzésére szolgált.


A másik bajonett egyszerűbb keresztvassal – már nincs rajta hajlított horog -, de szinte azonos horonnyal és bajonettzárral – azaz rugós szerkezettel – készült. A markolat formája, kialakítása a másiktól csak kis mértékben tér el, a penge kiképzése, mérete is hasonló. Elképzelhető hogy ez is egy Mannlicher? Nézzünk utána!

Az internetes böngészés során rátaláltam a tervező, Ferdinand von Mannlicher nevére. A cseh nagypolgári családból származó feltaláló, fegyvertervező, 1848-ban született Németországban, Mainzban, családjával 9 évesen Bécsbe költözött. Műszaki tanulmányai után osztrák vasúttársaságoknál dolgozott, de már az ezernyolcszázhatvanas évektől foglalkozott lőfegyverek fejlesztésével, több mint 20 lőfegyver – karabély, pisztoly, puska -, vagy töltény, tölténytár fűződik a nevéhez. AZ M95 –ös egyenes húzású puska megtervezésével egy precíz fegyvercsalád jött létre, amelyet 1918-ig gyártottak, s ennek része volt a csőre rögzíthető bajonett. Ez volt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében rendszeresített fegyver, amit aztán – a hozzá tartozó lőszerekkel együtt – később többször áttervezték, így nem csupán az első világháborúban, hanem a második világháború idején is használtak Mannlichert. Magyarországon a harmincas években tervezték át a fegyvert így az M35-ös váltotta le a korábbi M95-ösöket. Ezeket már a FÉG és a Danúvia Gépgyár készítette, s ez a puska új bajonettet kapott. A második bajonettünk tehát ez az új puskához készített, a második világháború idején használt késszurony. Ilyen volt az is, ami nagyapám oldalán ott függött katona korában az 1940-es évek elején.


Nagyapám, Sajószegi György, húgával, Annával, s oldalán a bajonettel, 1940 körül.

Ahogy a fegyverek fotóit nézegettem, szemem elé került a töltőkeret, amelybe 5 töltényt beillesztve lehetett ezt a töltényűrköteget a Mannlicher puskába helyezni. Én már ilyet valahol láttam. Megkerestem a raktárban a sátoraljaújhelyi Várhegyen előkerült II. világháborús fém leletek dobozát, s igen ott van köztük 2 darab töltőkeret. Az áttervezés során a töltőkeret mérete és formája változatlan maradt.


Mindkét bajonett megtekinthető múzeumunknak az új várostörténeti kiállításán.


Forrás:
Wikipédia

Fotók: Szoboszlay Marcell

Kapcsolódó bejegyzések

Szólj hozzá

Adatvédelmi beállítások
Amikor meglátogatja weboldalunkat, az Ön böngészőjén keresztül információkat tárolhat bizonyos szolgáltatásokból, általában cookie-k formájában. Itt módosíthatja adatvédelmi beállításait. Felhívjuk figyelmét, hogy bizonyos típusú cookie-k letiltása hatással lehet a webhelyünkön és az általunk kínált szolgáltatásokra gyakorolt ​​élményére.