Nyomozás a múzeumban I.

Két mesélő sörösüveg

Az internet adta lehetőségekkel elterjedt az, hogy figyelemfelkeltő – sokszor megtévesztő – címeket adnak egy-egy cikknek, hogy minél több kattintást nyerjenek el vele, így az „elhagyta az országot az ilyen és ilyen tévécsatorna sztárja” típusú címekre már azért sem kattintok, mert ez általában nem azt jelenti, hogy a magyar filmművészet valamely ikonikus alakja elköltözött egy másik országba. Általában ezek a cikkek arról szólnak, hogy egy sokadrangú sorozatszereplő – akit esetenként nem is saját nevén, hanem valamiféle ragadványnéven, például KL Bubunak, vagy BKV Lujzának emlegetnek – nyaralni ment a horvát tengerpartra, vagy éppen – jelenkorunk felfordult jövedelemviszonyainak görbe tükreként – a Bahamákra. A fenti címmel bár szeretném a figyelmüket felkelteni, de nem a megtévesztés a célom, így itt az elején rögtön szólok: nem valamiféle bűnügy megoldásáról olvashatnak alább, hanem arról, a múzeumi tárgyak eredetét és korát, használatának módját hogyan próbáljuk felderíteni, hogy minél többet tudjunk meg egy-egy kerámiáról, üvegről vagy porcelánedényről.

Nézzük például a század eleji feliratos üvegeket. A 19. századtól az ipari termelés fellendülésével az élelmiszeripar előszeretettel használt különböző formájú üveg edényeket, palackokat. Kezdetben minden gyártó maga terveztette és készítette el az üvegeit, így nem volt egységes méretű minden boros, sörös palack, vagy konzerves üveg. A palackok, edények lezárására is különböző dugók, csatok, kupakok léteztek. Nagy előrelépés volt az 1910-es, 1920-as években, hogy a tejesüvegek, vagy a sörös palackok mérete, alakja gyártótól függetlenül egységes lett. A termék megnevezésére, vagy a gyártó feltüntetésére ekkor még ritkán használtak nyomtatott papír címkét, ezért is volt a századforduló időszakában nagy divatja az üvegen domború formában megjelenő feliratoknak, ábráknak. Egyes feliratokból azonnal kiderül, mire használták őket, hol palackozták a termékeket, mit szállítottak benne. Ilyen például a raktár polcán egymás mellé került két sörösüveg, az egyik Dreher-Haggenmacher Részvény-Serfőzdék, Budapest-Kőbánya, a másik Bettelheim Márton, Sátoralajújhely felirattal.  Ilyen esetekben a „nyomozásnál” van kiindulási alapunk, hiszen tudjuk, hogy a kőbányai sörfőzés és a sátoraljaújhelyi kereskedelem történetében kell kutatgatni. A „nyomozó” munkát nagyban segíti, hogy létezik az internet, s nagyon sok információt találunk ott, de a szakkönyvek, régi folyóiratok is segítségünkre vannak. Így derítettük ki, hogy Dreher Antal, schwechati serfőzde tulajdonos, az 1855-ben alakult Kőbányai Serház Társaságot vette meg – ekkortól beszélhetünk Kőbányán Dreher sörről, majd az Ifjabb Dreher Antal 1907-től Dreher Antal Serfőzdéi Rt. néven működtette a céget. A Dreher sörbirodalom magyarországi vezetője Aich Ferenc volt, ennek később még jelenetőssége lesz „nyomozásunk” során. Az üvegen szerepel egy másik név is, Haggenmacher Henrik vezetékneve, aki Svájcban született 1827-ben, molnár családban, s ez determinálta a munkásságát, hiszen molnárként dolgozott, később malmokat üzemeltetett Csehországban, majd a XIX. század második felében Magyarországon. Felmerül a kérdés – „nyomozásunk” során ilyen és hasonló kérdésekre keressük a választ -, mi köze a molnár családból származó fiatalembernek a kőbányai sörgyártáshoz? Nagyvállalkozóként, malomtulajdonosként, igyekezett pénzét befektetni, s 1867-ben kereskedő társaival megvette a Kőbányai Serfőzdét, amit Első Magyar Részvényserfőzde néven üzemeltettek, majd Budafokon vett sörgyárat, amely termelékenységben a második lett a század végére a Dreher gyár mögött, s azt 1880-tól fia, Ifj. Haggenmacher Henrik irányította. Hogyan kapcsolódik össze a Dreher és a Haggenmacher név? Poirot is mindig boncolgatja a családi szálakat, s bár messze nem hasonlítom magam e kitalált nyomozózsenihez, de követem példáját. Az Ifj. Haggenmacher szemet vetett a már említett Aich Ferenc lányára, 1884-ben feleségül is vette, így veje lett a magyarországi Dreher gyár vezető személyiségének. Ha ez még nem lenne elég szoros kapocs, kiderült az is, hogy az Ifj. Haggenmacher húga 1898-ban feleségül ment Dreher Antal fiához, Jenőhöz, akinek a nevéhez fűződik a családi cég világhírneve, a harmincas években. Ezek után nem meglepő, hogy 1933-ban egyesült a két sörgyár és az Első Magyar Részvény Serfőzde, s Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde néven működött tovább.  Mivel a mi egyik üvegünkön hasonló formában található a cégnév, így tudhatjuk, hogy az 1933-ban, vagy azt követően volt használatban.

De mi a helyzet a másik üveggel, s van-e közük egymáshoz, vagy csak a polcon jól megférnek egymás mellett? Bettelheim Márton 1845-ben született Jakob Bettelheim és Rozália Bettelheim gyermekeként Sátoraljaújhelyben. Felesége Sali Bettelheim, gyermekei közül ismerjük Gyula, Jakab, Laura, Rezsin, Jona, Róza, Éva, Salamon és Sándor nevét. Fiatalon, 1864-ben alapította a kassai Bauernebl és Fiai Sörgyár újhelyi lerakatát, de borkereskedelemmel is foglalkozott. 1896-ban szikvízgyárat alapított Sátoraljaújhelyben. Ebben a korban megbecsült polgára a városnak, megyebizottsági tag, az Újhelyi Bankegyesület elnöke, 1902-ben a városi közgyűlés által összeállított legfőbb adófizetők listáján szerepel, a Zempléni Hírlap ugyanebben az évben hírt ad Laura lányának kolozsvári eljegyzéséről is. 1911-ben bekövetkezett haláláig sörkereskedését irányítja, ezt követően azt fia Gyula és egyik öccse vette át. Ebben az időszakban más lerakatok is működtek a városban, például Kornitzer Lipót, vagy Lefkovits Hermán sörkereskedése. Az örökösök a céget Bettelheim Márton nevével vitték tovább – erről tanúskodnak későbbi, például 1916-ban a Felsőmagyarországi Hírlapban megjelent hirdetések – így az üveg gyártási, vagy használati idejét nem tudjuk pontosan meghatározni, de mivel az üvegeket akkor már visszagyűjtötték, visszaváltották, így azt minden bizonnyal 1911 után is használták.

Nézzük csak meg jobban ezt a hirdetést! A Bettelheim lerakatot Hordó és Palacksör Főraktár néven említi. Melyik cégnek a sörkülönlegessége az a fura nevű, Tavaszi Részvény Sör? Első magyar Részvény Serfőzde, Kőbánya. Tehát Bettelheimék forgalmaztak Kőbányait. Hol találkoztunk ezzel a névvel? Haggenmacher Henrik vásárolta meg társaival a céget 1867-ben – igaz, a századfordulón már nem volt a tulajdonosok között -, később pedig egyesült a Dreher-Haggenmacherrel.  Csak van itt egy vékonyka szál, ami összeköti a két üveget!

Sok mindent „kinyomoztunk” ezen a mai napon, lehetséges, hogy nem derítettünk ki szorosabb összefüggést a polcon egymás mellé került két sörösüvegről, de „nyomozásunk” apropóján bepillanthattunk a XIX. század végi, XX. század eleji sörgyártás, sörkereskedelem egy rövidke fejezetébe.

Forrás: Wikipédia, Sátoraljaújhely lexikona, Zempléni Hírlap, Felsőmagyarországi Hírlap