Beporzók napja
Szenteljünk most némi időt a beporzó rovarokra, vagy ahogyan Hegyessy Gábor biológus előadáscímében nevezi őket: a „termésfelelősökre”! Itt az elején ki kell jelentenem, hogy beporzó rovarokon nem csak a házi méhet értjük! Minden olyan rovar ide tartozik, amely fás és lágyszárú növények virágait keresi fel étkezés (nektárgyűjtés vagy növényi rész rágcsálása) céljából, és ekkor mellékesen virágport gyűjt be a testét borító szőrszálakon, pikkelykéken, majd ezt továbbítja egy másik, ideális esetben ugyanolyan fajú növényre. Beporzó rovarok közé soroljuk a különböző poszméheket, a nappali- és éjjeli lepkéket, a molyokat, zengőlegyeket, tőrösdarazsakat, mezeipoloskákat és számos egyéb rovart. Nem vitatható el a házi méhek érdeme, hiszen olyan fontos termékeket állítanak elő, amelyek igen sokat javíthatnak az emberek egészségi állapotán. Ilyen termékek az alábbiak: propolisz, virágpor, méz, méhpempő és méhviasz. Ezekről itt nem is írnék bővebben, hiszen méhész szakemberek sokkal mélyebben otthon vannak e témában.
Maga a beporzás, mint a rovarok különleges tevékenysége fontos számunkra, amire március 10-én fel szeretnénk hívni a figyelmet. A beporzók napja egy civil kezdeményezésre indult három évvel ezelőtt, és vált idénre egy országos jelentőségű megmozdulássá. A múzeumi világ számos programot szervez ebből az alkalomból. Györfy Borbála ökológus és Vásárhelyi Tamás zoológus voltak az ötletgazdák, vagyis azok a személyek, akik most gondolták úgy, hogy nem nézhetjük tovább tétlenül a sok vegyszer használatát a természetben. Drasztikusan fogalmazva: ha eltűnnek a beporzó rovarok, nem az lesz a legnagyobb gondunk, hogy nem tudjuk mézzel fogyasztani a teánkat, hanem az emberi élet számára fontos élelmiszerek is eltűnnek a Földről! Készült 2007-ben Mézengúz címmel egy animációs mesefilm, ami ezt a témát dolgozza fel, ajánlom felnőttek figyelmébe is.
Amikor az Erdőjárók kalauza című kiállításban múzeumpedagógiai foglalkozás során gyerekekkel beszélgetek, jobbára az derül ki, hogy a rovarokat mindenki utálja (tisztelet egy-két kivételnek). Az ember elsősorban azt érzékeli, hogy nekünk repül egy bogár, megijedünk tőle, belerepül az italunkba, megcsíp bennünket. Olyan rovarok jutnak eszünkbe, mint a csípős szúnyog, a büdös poloska, az invazív harlekin katica, a rettegést okozó lódarázs… Tehát mindent a saját szemszögünkből nézünk. Azt nem látjuk közvetlenül, hogy beporozzák az almafánkat, hónapok múlva ezért tudunk gyümölcsöt enni. És akkor még nem is beszéltünk a táplálékláncbeli szerepükről!
Azon túl, hogy megismerjük környezetünk rovarvilágát, aktív módon segítséget is nyújthatunk számukra. Az egyik ilyen lehetőség, ha olyan virágos növényeket ültetünk kertünkben, amelyek kora tavasztól késő őszig táplálékkal látják el a rovarokat. Másik lehetőség még a rovarhotel készítése, mely különleges dísze lehet kertünknek.
Ha nagyon sok és sokféle rovar él a környezetünkben, akkor az azt jelenti, hogy egészséges helyen élünk.
Úgy gondolom, hogy jó döntés volt a múzeumi szakmát bevonni ebbe a megmozdulásba, hiszen a múzeum egy szakmailag hiteles hely, ahol súlya van annak, ami elhangzik, így ezáltal nagyobb odafigyelést, és kevesebb permetszert kaphatnak a rovarok a jövőben.
A Kazinczy Ferenc Múzeum papírszínházi előadással, színezővel, kreatív foglalkozással, ismeretterjesztő előadással, és egy méhész bemutatójával várja minden korosztály érdeklődő részvételét. Találkozzunk március 10-én a Beporzók napján itt a múzeumban, az év többi napján pedig gondoljunk hálával ezekre az apró élőlényekre!
