Amilyen gyorsan búcsúzott a tél, olyan hirtelen köszöntött be a tavasz. A tavasz, mely nem egyszer 20 Celsius-foknál is melegebb nappali hőmérsékletekkel „örvendeztetett” már meg minket. A jó idő múzeumunk mindennapi életébe is változásokat hozott. Elkezdődött a tavaszi, nyári programok szervezése, folytatódott a sátoraljaújhelyi vár régészeti feltárása, beindultak a természettudományos kutatások terepi kiszállásai. Mivel én meghatározóan az utóbbiban vagyok érdekelt, arról szeretnék most írni.
Telkibánya felett…
Terepi vizsgálataink elsődleges céljai között szerepel az adott életterek állapotváltozásainak felmérése, a meghatározott, általunk ismert élőhellyel rendelkező fajok térbeli és időbeli elterjedésének, és annak változásainak vizsgálata. Különösen örülünk az esetlegesen új flóra- vagy faunaelemek megtalálásának.
A Magyarországon közismert és kedvelt növény, a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) állományai a meggondolatlan szedés eredményeképpen nagyfokú degradációt szenvedtek. Tovább fokozta a populációk elterjedésének, egyedszámának csökkenését az élőhelyek pusztulása, beszűkülése. A faj védelme érdekében 2005 óta védett növényként tartják számon, természetvédelmi értéke 10.000 Ft. Terepi felméréseink alapján a faj jelentős, évek óta stabil állományait tartjuk számon a múzeum természetföldrajzi kutatásait célzó területeken, a Zempléni-hegység rejtett, emberi bolygatásnak kevésbé kitett völgyeiben, hegyein. A térség hóvirág állományainak vizsgálatával egyben került sor a téli időszakban is aktív ormányos tücsök (Boreus westwoodi) egyedeinek eddig még nem vizsgált, de lehetséges élőhelyének feltárására.
kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)
A Zempléni-hegység völgyei a tavasz beköszöntével azonban nem csak a hóvirág populációk virágzásnak helyszínéül szolgálnak. A nedves, ártéri és völgyalji ligeterdőkben, gyertyános-tölgyesekben és bükkösökben ez idő tájt találkozhatunk a hazánkban jelenleg csak a Zempléni-hegységben és az Észak-Alföldön fellelhető erdélyi csillagvirággal (Scilla kladnii).
erdélyi csillagvirág (Scilla kladnii)
Számomra rendkívül szemet gyönyörködtető látványt nyújtott többek között a nálunk őshonos, védett ikrás fogasír (Cardamine glanduligera), de nem halványulnak el állományai mellett a friss galambvirág (Isopyrum thalictroides), az orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis) és más lombfakadás előtt virágzó növény színpompás virágai sem. Főként az ujjas keltike (Corydalis solida), a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) vagy a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) gyakori a környéken. Egészen más helyeken, száraz hegyoldalakon találhatók ugyanekkor a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) hajtásai, virágai. Kőkapu közelében alig észrevehetető korpafű (Lycopodium sp.) populációkat pillanthatunk meg. Terepi vizsgálataink során nem egy gombafajjal találkoztunk: többek között fekete mirigygomba (Exidia glandulosa), aranyos rezgőgomba (Tremella mesenterica), osztrák csészegomba (Sarcoscypha austriaca), rézrozsdaszínű csészegomba (Chlorociboria aeruginascens) illetve különböző taplófajok példányaival. Az alföldi homokfelszíneken az öves nyelespöfeteg (Tulostoma brumale) tavalyi termőtesteit találtuk. A térség érintetlen területein nem egy ritka bokros zuzmófaj él (Evernia sp., Usnea sp.).
Számos botanikus preferálja a Zemplént, választják vizsgálataik célpontjává értékes flórája miatt. Mindazonáltal a térség faunája is rendkívül változatos, diverz. Szerény tapasztalataim alapján elmondható, hogy az ember mindig akkor találja magát szembe a legizgalmasabb fajokkal, amikor teljesen más miatt megy ki a természetbe. Így történt akkor is, amikor farkasszemet néztem a hegység egyik legnagyobb baglyával, a 100.000 Ft természetvédelmi értékű uráli bagollyal (Strix uralensis), vagy a vadmacskával (Felis silvestris), mely állatfaj természetvédelmi értéke 250.000 Ft. Itt kell megemlítenem az ugyan általam természetben még nem látott, de az egyértelmű nyomait hátrahagyó, térségünkben egyre stabilabb állományban jelenlévő szürke farkast (Canis lupaus), mely hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke – hasonlóan a vadmacskáéhoz – 250.000 Ft-ban került meghatározásra.
A hegységet keletről és délkeletről ölelő, alföldi flóra- és faunaelemeket tartalmazó, valamint a síkvidékre jellemző karakterisztikus bélyegekkel rendelkező Bodrogköz szintén a vizsgálataink tárgyát képezi. A sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum több évtizedre visszamenőleg gyűjt nem csak a Zempléni-hegységből, hanem a Bodrogközből is jelentős mennyiségű tudományos adatot, jelentősen hozzájárulva ezzel a térség természetföldrajzi, főként biogeográfiai ismereteinek bővítéséhez. Az itt őrzött információkból megtudhatjuk, hogyan találkozhatunk nagyobb valószínűséggel például az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) példányaival. Az adatok rámutatnak arra is, hogy a Bodrogköz tájképében számos helyen történt változás. Az ember környezetformáló tevékenysége mellett jelentősek a szukcessziós folyamatok. Mindkét típusú élőhelyváltozás az adott területre új fajok és társulások térhódítását eredményezi.
Lehetséges szürke farkas (Canis lupus) nyom
(A zempléni erdőkben találtunk teljes bizonyossággal farkas által széttépett szarvas tetemet is.)
Az élővilágban zajló olykor talán kevésbé szembetűnő, de állandó változások és a még kevésbé kutatott területek feltárásra folyamatosan ad munkát a múzeumi szakemberek számára. A természettudományi feltárások folynak és a jövőben is folytatódnak.
Fotók: Dobronoki Dalma
