2022. szeptember 7-9.
Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest
MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma, Zirc
A találkozó muzeológus szemmel – Hegyessy Gábor
A találkozó részeként megszervezett konferencia a budapesti múzeum kiállításainak előcsarnokában, a Ludovika téren zajlott. Mindezt megelőzte egy nappal a természettudományi múzeumi vezetők és fenntartók találkozója ugyanott, ahol a természetrajzi gyűjtemények szerepét és feladatait vázolták a résztvevők. Ezt Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója vezette be, majd Nagy István, agrárminiszter, Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár, Rétvári Bence, a Belügyminisztérium miniszter-helyettese, parlamenti államtitkár, Rácz András, az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős államtitkára, Raisz Anikó, a Technológiai és Ipari Minisztérium környezetügyekért felelős államtitkára, Kovács Zoltán, a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára, Tessely Zoltán, országgyűlési képviselő és Vida József, a Tehetsz méh többet! kampány elnöke tartott előadást. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a múzeumokban zajló természeti alapkutatásokra, a hazai élőlényfajok azonosításában lényeges szerepet vállaló múzeumok munkájára mennyire szükség van a jelenkor változó környezeti feltételeinek megismerésében. Célszerűnek tartották a különálló szakmúzeumok hivatalos hálózatának kiépítését.
Fotó: Dobronoki Dalma
Szeptember 7-én, szerdán délelőtt és délután a budapesti és az ország különböző vidéki múzeumainak képviselői számoltak be a klímaváltozás, diverzitáscsökkenés és globalizáció, mint kihívások témakörben meghirdetett témákban szerzett tapasztalataikról. A tízperces előadásokat követően és a konferencia szüneteiben alkalom adódott a kérdések felvetésére, személyes vélemények megosztására is. A napi ülést Kutasi Csaba, a Magyar Természettudományi Múzeum Bakonyi Természettudományi Múzeumának igazgatója vezette le, aki egyben mint a találkozó későbbi tapasztalatszerző napjainak házigazdája is volt.
Fotó: Dobronoki Dalma
Az előadásokon nagyon sok összegyűjtött információ hangzott el a természettudományos muzeológia és a hozzá kapcsolódó múzeumpedagógia oldaláról. Ezeket igyekeztek az egyes előadók: a budapesti, szombathelyi, esztergomi, zirci, gyöngyösi, békéscsabai, kaposvári, sátoraljaújhelyi, pécsi és miskolci kollégák egymás elé tárni. Nagyon sok elvégzett munka, ezekből leszűrt tapasztalat került átadásra, amelyek a múzeumokban és közvetlen környezetükben történtek, hűen tükrözve a körülmények eltéréseit, helyi adottságait.
Fotó: Dobronoki Dalma
A PIM – Kazinczy Ferenc Múzeumából hárman vettünk részt a konferencián: Dobronoki Dalma muzeológus, Gécziné Nagy Mária múzeumpedagógus és Hegyessy Gábor muzeológus. Utóbbi, mint egy aktuálisan zajló természeti folyamat, a klímaváltozás okozta eltérések zempléni rovarkutatásban mutatkozó érdekességeire hívta fel a figyelmet. Előadásában A Kazinczy Ferenc kortársaitól, a Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály által 1807-ben kiadott Fűvész könyv elöljáró beszédéből, majd száz évvel később, 1905-ből Dr. Chyzer Kornél Zemplén megyei tisztifőorvos által megfogalmazott természeti változásokról olvasott fel rövid idézeteket. Ezek mutatták, hogy a természetben a változás folyamatos, csak nem mindig látszik jól. A beszámolóban bemutatta a sátoraljaújhelyi múzeum 30 éven át tartó rovartani kutatásainak többszáz mintavételi helyszínét összegző térképvázlatot, a kutatások irányait. Néhány feltűnő inváziós rovaron keresztül, amelyek a zempléni tájakon az elmúlt évtizedekben jelentek meg, példákat tett a résztvevők elé. A sokféle rovar terjedésének más és más körülményei, eltérései mutatkoztak. Az elmúlt években elszaporodott amerikai tölgy-csipkéspoloska például jelentős, többezer hektáros erdészeti károkat okoz ebben az évben, a cser, a kocsányos és kocsánytalan tölgyfák szárazság és extrém meleg hőmérséklet okozta levél száradása országos problémának látszik. Csak remélhető, hogy a szipókás rovar nem okoz hasonló gazdasági katasztrófát, mint a 19. század végén a filoxéra (szőlő-gyökértetű), amely a Tokaj—Hegyalján akkor jelentős károkat okozott, sok ezer család veszítette el a szőlőmunkák hiányában a megélhetését, akik közül sokan el is vándoroltak innen. Éppen a Természettudományi Múzeum egyik jeles kutatója, későbbi igazgatója, Horváth Géza volt az, aki rájött, hogy miként lehet a szinte láthatatlan kártevőt kijátszva mégis szőlőt termeszteni az agyagos talajon. Az eredményt, a mai tokaji borokat mindenki ismeri.
A találkozó az azon először részt vevő muzeológus szemével – Dobronoki Dalma
Számomra ez volt az első alkalom, hogy részt vettem a Magyar Természettudományos Muzeológusok Találkozóján. A konferencia középpontjába annak megvitatása került, hogyan segíthetnek a természettudományi múzeumok, gyűjtemények bolygónk környezeti problémáinak megértésében, a földi ökoszisztémák, biodiverzitás megőrzésében, a környezettudatosság elmélyítésében.
Az idei Találkozó az idén 220 éves Magyar Természettudományi Múzeum és az 50 éves MTM Bakonyi Természettudományi Múzeum közös szervezésében valósult meg. A szakmai beszámolók, előadások a budapesti Természettudományi Múzeumban hangoztak el, mely során számos érdekes, figyelemfelkeltő előadást hallhattunk. Az előadók között helyet kaptak intézményvezetők, muzeológusok, és egyéb múzeumi területen dolgozó szakemberek, nagyobb és kisebb múzeumi intézményekből egyaránt. Külön kiemelném a múzeumok arra irányuló törekvéseit, melyek során különböző tudományos, tudománynépszerűsítő előadássorozatok, kirándulások, ismeretterjesztő írások segítségével szeretnék a szűkebb és tágabb környezetünk természeti értékeivel, élővilágával, bolygónk pótolhatatlan és sérülékeny ökoszisztémájával megismertetni az érdeklődőket.
A kép bal oldalán a Zirci Ciszterci Apátság temploma, középen a Műemlékkönyvtár, jobb oldalon a Bakonyi Természettudományi Múzeum bejárata (Fotó: Dobronoki Dalma)
A szakmai beszámolókkal azonban nem ért véget a Találkozó a szerdai napon. Az utolsó előadás után kis csapatunk busszal utazott Zircre, ahol a program szakmai kirándulásokkal folytatódott. A körülbelül két órás buszút egyáltalán nem tűnt hosszúnak, ugyanis az elénk táruló táj látványa bőven kárpótolt minket.
Csütörtökön és pénteken betekintést nyertünk a helyi múzeumok életébe. Megnéztük a Bakonyi Természettudományi Múzeum természettudományi kiállításait, gyűjteményeit, a Zirci Ciszterci Apátság területén az apátok Műemlékkönyvtárát, a Királytermet, és a templomot, valamint a tradicionális sörfőzéssel foglalkozó sörmanufaktúrát. A zirci Vörös-toronyból csodálatos, 360 fokos panoráma tárult elénk. Meglátogattuk a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház új állandó kiállítását.
Fotók: Dobronoki Dalma, Gécziné Nagy Mária
Az érdekes múzeumlátogatások mellett a környék természeti értékeibe is – a rendelkezésre álló idő csekélysége miatt – rövid betekintést engedtek a szervezők. Vezetett sétát tettünk a Zirci Ciszterci Arborétumba, és gumikerekű kisvonattal a hubertlaki erdészházig, majd onnan a bakonyi Gyilkos-tóig.
Bakonyi Gyilkos-tó (Fotó: Dobronoki Dalma)
Összességében elmondhatom, hogy jól éreztem magam a találkozón. Számos kedves kollégával ismerkedhettem meg, mind az egész országból, mind pedig a határon túlról. A zirci programok, az ottani természettudományi múzeum és gyűjtemény, pedig különösen elnyerték a tetszésemet. Jó volt betekintést nyerni egy vidéki múzeum mindennapjaiba, abba, miben hasonlítanak és miben térnek el tőlünk, új ismertségeket és ismereteket szerezni. A szakmai programok és kirándulás abszolút pozitívumaként éltem meg, hogy a Zempléntől távol eső vidékek muzeológiai munkásságait ismerhettem meg, valamint azt, hogy a Bakonybél, az oda tett kirándulás során, számos különleges élőlényét megpillanthattuk. Míg a gombák varázslatos világa iránt érdeklődő kollégáimat a bakonyi rengetegben talált fajgazdagság hozta lázba, addig számomra a legmaradandóbb találkozást egy, a gumikerekű kisvonatunk mellett, a járművel a sűrűben versenyt futó európai dámvad adta.
Természetesen a találkozón tett pozitív élményeket, új ismereteket és ismertségeket csak megkoronázta a szervező intézmény vendégszeretete.
Bízom benne, hogy részt tudok venni a jövő évi konferencián is.
A találkozó múzeumpedagógus szemmel – Gécziné Nagy Mária
A Kazinczy Ferenc Múzeum által szervezett találkozón kívül ez volt a negyedik alkalom, amelyen részt vehettem az elmúlt évek során. A három napos rendezvényhez idén kapcsolódott még egy nulladik nap, melyen hivatalos minisztériumi, intézményvezetői előadók taglalták a természettudományos muzeológia jelenét és jövőjét. Számomra az első nap előadásai nagyon tanulságosak, inspirálók és megnyugtatók voltak, mindegyik más-más vonatkozásban, más mértékben. Tanulságosak, hiszen szóba került a biodiverzitás és a múzeumi ismeretterjesztés fontosságának kapcsolata. A természettudományos muzeológiára még inkább nagy felelősség hárul, mert az alsó tagozat első két évfolyamából törölték a természetismeret órákat. Ha nem ismerjük környezetünk sokszínűségét, nem is tudjuk megóvni. A természettudományos muzeológusok felelőssége is, hogy meddig és milyen állapotban vagyunk képesek megőrizni a Földet. Nem feltétlenül a pontos fajismeretre van szükség, hanem arra, hogy felismerjük a körülöttünk zajló folyamatokat, tudjuk megfigyelni, szemlélni a természetet, vegyük észre, hogy minden összefüggésben van egymással. Például egy növény eltűnését azoknak az állatok kihalása követi, melyeknek az volt a tápnövénye. Felmerültek olyan új fogalmak is, mint ökotudatosság, rekreáció, erdőfürdő. Egyes előadásokból ötleteket meríthet mindenki a saját szakterületén. Új foglalkozástípusok születhetnek, mert az ötletmozaikokból mindenki összeállíthatja a maga és intézménye számára a legmegfelelőbb egészet. Megnyugtatók ezek a programok számomra, mert azt látom, jó az irány, aminek mentén végzem a munkámat, más múzeumpedagógusok sem csinálnak ettől nagyobb, különlegesebb programokat. És amik még kiemelten fontosak ezeken a szakmai programokon, azok a találkozások. Találkozni az ország legkülönbözőbb pontján dolgozó szakemberekkel, muzeológusokkal, múzeumpedagógusokkal, akiktől szakmai segítséget, új ismereteket kaphatok. Egy-egy ilyen alkalom egyfajta továbbképzéssel ér fel, hiszen itt koncentrálódnak ilyenkor olyan biológus-muzeológusok („rovarászok, fások, lepkészek, csigászok, botanikusok, gombászok”), akik szakmai hitelességgel tudják gyarapítani a múzeumpedagógus tudását ahhoz, hogy azt kellő magabiztossággal tudja közvetíteni a foglalkozások alkalmával. Az ilyen irányú beszélgetések egyébként a találkozó teljes idejét meghatározzák. Ilyenkor érzi az ember, hogy egy még nagyobb csapat része. Vacsoraidő után sem tértünk nyugovóra, hiszen ilyenkor kapnak teret a kötetlenebb előadások, útibeszámolók. Megismerkedhettünk Izland és Jordánia szépségeivel, kihívásaival. A második napon a bakonyi Gyilkos-tóhoz, vagy más néven Hubertlaki-tóhoz vettük az irányt. Őszi kikericsek nagy, virágzó foltjai mellett kanyargott a buszunk, majd gumikerekes kisvonattal, a Dorbi Csi-hu-huval haladtunk tovább. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik természetvédelmi őre kísért utunkon, sok érdekességet tudtunk meg tőle a környék védett értékeiről. Eddig a napig nem is tudtam róla, hogy hazánkban is található az erdélyihez hasonló Gyilkos-tó. A név onnan ered, hogy a víz alá került területen a fák elhalnak, a víz megöli a növényzetet, csak a csonkok állnak ki a vízből. Ez így bizarrul szép látványt nyújt a szemlélődőnek.
Fotók: Gécziné Nagy Mária
Körbe sétálva a tavat nagyokat lehetett szakmázni. Egyrészt rengeteg gombát láttam, melyet nálunk az esőhiányos zempléni erdőkben már legalább két éve nem. Másrészt biológus testmozgás volt megfigyelhető a fák és bokrok alatt, között. A dendromán fákat ölelt, na nem pusztán szeretetből, hanem a méret miatt. Amit karral nem tudott átfogni, ahhoz már mérőszalagot vett elő. Tovább haladva láttam valakit, aki egy fa mellett kuporgott és kis ásójával a talajt ásta (mintavétel céljából). Pár méterrel odébb egy bokor alatt négykézláb kutató biológus csigát keresett. Megint más egy lábatlan gyíkot fotózott. A természetben történő tapasztalást követően, visszatérve a városba, a Bakonyi Természettudományi Múzeum kiállítását tekinthettük meg. Majd a település nevezetességeinek sorában az Apátsági Sörfőzde következett, ahol levendulás sört is készítenek. Ezt követően a Zirci Arborétumban barangolhattunk, ahol a szép korú növényzet mellett a biológusok folytathatták más irányú szemlélődésüket is. Én jobbára a gombákat vettem észre itt is, különös tekintettel egy óriás pöfetegre, melyet azért annyira nem nagy kunszt észrevenni. Másnap is sok látnivaló várt még ránk. A múzeumi gyűjteményekbe kaphattunk bepillantást, hogy itt hogyan végzik a gyűjteményezést, állagmegóvást. A Reguly Antal Múzeumban a névadóról készült új kiállításban kaptunk tárlatvezetést, ahol dióhéjban megismertük a néprajzkutató, utazó életét. Ő volt a legelső, legkiemelkedőbb képviselője a magyarországi finnugrisztikának. Az apátsági műemlékkönyvtárban az intarziás bútorokon elrendezett csodálatos gerincű könyvek sokasága ejtett ámulatba. Így nézhet ki a könyvtárosok álma. Ebben a teremben láthattam az ország legrégebbi glóbuszait.
Fotó: Dobronoki Dalma
Zircen is van Vörös-torony, bár itt a csodálatos csigalépcső színe miatt kapta ezt a nevet. A toronyból pazar kilátás nyílt az előző nap belülről látott arborétum kiterjedésére, valamint a völgyben elhelyezkedő településre. A zirci programot az apátsági templom megtekintése zárta, melyet a ciszterci szerzetes pap egy igen humoros és modern bemutatója tett felejthetetlenné. Az épületek közötti séta közben útba ejtettem Cholnoky Jenő emlékoszlopát, melyet a Kéktúra atyjára emlékezve állított a város az Országos Kéktúra megnyitásának 50. évfordulója alkalmából. A hagyományokhoz híven már az idei találkozón megtudhattuk, hogy 2023-ban a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum ad otthont a természettudományos muzeológusok találkozójának. Addig is mindenki teszi a maga dolgát a saját múzeumi keretei között, hogy aztán egy év múlva ott folytathassuk az eszmecserét, ahol idén félbehagytuk.
A csapat egy része a Bakonyi Természettudományi Múzeum gerinctelen zoológiai gyűjteményében (Fotó: Gécziné Nagy Mária)
