„Elemi érzés lesz, megéri.” – írta a múzeumlátogatás kapcsán Szabó Magda, és nem tudok vele vitázni. Nem születtem múzeumbarát családba, de gyermekeim már abban nőnek fel. Természetes közeg számukra, élvezik: együtt fedezzük fel a kiállításokat apránként, érdeklődve, nem futtában. És amikor erről írok, repkednek a pillangók a gyomromban, mint a múlhatatlan szerelemnél. Miért ez a szenvedély? Előbb dolgoztam közgyűjteményben, minthogy lett belőlem szenvedélyes látogató. De ehhez az kellett, hogy megismerjük egymást: a múzeumi világ és én. Bele kellett látnom hogyan készül egy kiállítás, hogyan formálódnak álmok és tervek a realitás talaján kiállítássá. Ma már a múzeum falaink kívül élek, de ő bennem. Nem tehetem meg kommunikációs szakemberként, hogy ne legyek az egyik szószólója, a szenvedély átörökítője! Kezdtem a gyerekeimmel, most megpróbálom Önökkel.