zen a hiteles KaMu oldalon könnyedebb, közvetlenebb hangon írva megkaphatnak látogatóink minden izgalmas és tartalmas információt, amiket mi is őrzünk, amikről az irodában, a szakmai konferenciákon, a laboratóriumi mikroszkóp felett, az ásóval és régészkalapáccsal a kézben a Várhegyen, a kiállítási enteriőr-tervek mellett, vagy a múzeumi folyosókon beszélünk…
Szathmáry-Király Ágnes
Néhány hete múzeumunk biológusával, Hegyessy Gáborral beszélgetve, kollégám megjegyezte, a nyári esetéken családi házuk ablaküvegének gyakorta koccan neki egy nagyon különleges élőlény, az orrszarvúbogár (Oryctesnasicornis).
A cianobaktériumok– kékbaktériumok – Földünk legősibb élőlényei közé tartoznak. Mintegy 3,6 milliárd éve jelentek meg bolygónkon és kiemelkedő szerepet játszottak oxigéndús légkörünk kialakításában. Igazi túlélők, Földünk szinte bármely pontján megtalálhatóak.
Telnek-múlnak a hetek, és múzeumpedagógusként még mindig gyermekek nélkül peregnek napjaim! Az otthoni munkavégzést felváltotta a múzeumi, bár még mindig zárt ajtós. Unalomról azért szó sincs, csak így nagyon csendesek a múzeum kiállítóterei. Észrevétlen gyorsasággal beköszöntött a nyár, ha az időjárás ritkán is utal erre.
A Magyar Haltani Társaság 2010 óta minden évben meghirdeti az „Év hala” közönségszavazást, melyben három őshonos halfajt versenyeztet – nem úszóverseny során – a megtisztelő címért.
Az olaszországi emigrációban emlékiratain dolgozó Kossuth Lajos 1890. február 12-én levelet keltezett Sátoraljaújhelybe, melyet a Zemplén című társadalmi és irodalmi lap március 23-i számában teljes terjedelemben leközölt. A levél bizonyos sorai később szállóigévé váltak, s Kossuth Gárdos Aladár szobrászművész által készített, az egykori Piac (ma Fő-) téren álló, 1911-ben leleplezett bronz szobrának talapzatára is felkerültek.
Ötven év után azon az udvaron kapott új lendületet az újhelyi cserkészet, ahol ez a kép is készült nagyapám (első sor, balról a harmadik) kiscserkész-csapatáról. Fél évszázad különbséggel, ugyanitt, a Petőfi Sándor Általános Iskolában kerített engem is bűvkörébe a mozgalom. Mindketten 9 évesen kötöttük fel először a zöld nyakkendőt.
„Párás, hűvös a hajnal, csak a cserkészek szállingóznak már mindenfelől megrakott hátizsákokkal a gimnázium udvarán kijelölt gyülekező helyre.” 2020-ban is kezdődhetne így a sajtó tudósítása a cserkésztábori készülődésről. De nem a ma is aktív Csepellény György Cserkészcsapat őrseiről szól a tudósítás. Az idézett cikk majd száz évvel ezelőtti keltezéséről csak a folytatásban felsorolt járművek – szekér, kisvasút – megnevezése rántja le a leplet.
Minden otthon egy múzeum. Igen, kedves olvasó, az Öné is! Lépjen csak oda a polchoz és vegyen le, mondjuk egy régi fényképalbumot! Felbecsülhetetlen értékű kincset, a család számára fontos dokumentumot talál benne akár száz évvel ezelőttről is. Ott lapul a szekrényekben, dobozkákban, fiókokban a régi korok emléke, a családi történelem, szüleink, nagy- és dédszüleink öröksége.
„Aki keres, az talál” – tartja a közkeletű mondás, ám mindez a kincsekre aligha lehet igaz. A tapasztalat azt mutatja, hogy kincseket legtöbbször nem az talál, aki keres, hanem általában véletlenül kerülnek elő. A Kárpát-medence legjelentősebb arany- és ezüstkincsei szinte kivétel nélkül így váltak ismertté.
Az 1906-ban született Csontos Ernő leküzdve gyermekkori komplexusait kiváló eredménnyel végezte el középiskolai tanulmányait a Sárospataki Református Főgimnáziumban. Ezt követően bátyja, József nyomdokaiba lépve jogi tanulmányokat folytatott Budapesten.
Időutazni majd’ mindenki szeret! Egymást érik a kihívások a közösségi oldalon, amik arra buzdítanak, hogy töltsünk fel magunkról retro képet a 1980-as és 1990-es évekből, vagy éppen posztoljunk gyermekkori fotókat. Ránézve a fényképekre, szinte érezzük a neilondzsörzét a bőrünkön, eszünkbe jutnak a fiatalkori bohóságaink a Burda-szabásminta alapján készült ruhákról.
Nagy divatja van manapság annak, hogy nyilvánosságra hozzák híres elődeink leveleit, naplóbejegyzéseit. Könyvek és felolvasó estek is születtek már ezekből, amelyet a közönség nagy érdeklődéssel fogad. Hogy szabad-e mások személyes, intim gondolatait a széles közönséggel megismertetni, azt a kérdést nem ennek a bejegyzésnek kell megválaszolnia.
A Föld napja testvérünnepeként tekinthetünk a Madarak és fák napjára. Ennek a jeles napnak a története majdnem 130 évre nyúlik vissza. Nemzetközi szinten az európai államok 1902-ben Párizsban írták alá azt az egyezményt, melynek fő tartalma a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme. E témában Magyarországon már az 1890-es évektől megindultak az előkészületek.
Világéletemben, ha itthon, a Zemplénben voltam, bármerre néztem, hegyeket láttam. Ezt a blogot is úgy írom, hogy ablakomon kitekintve elém tárul a Zempléni-hegység egy részének pazar látványa. Látom néhol lankás, néhol meredekebb lejtőit, és azt, ahogy a nappali fényben látszódnak a gerincen álló fák körvonalai.
A hazai rablóromantika mára ismeretlen figurájának filmbe illő tevékenységét mutattuk be írásunk első, majd második részében, s utalást tettünk egy büntetőtárgyalásra is. Az erről készült korabeli tudósítását olvasva, bő évszázad távlatából sem tudja eldönteni az ember, hogy mindezen nevessen, vagy inkább sírjon – netalán írjon, hogy minél többekhez eljuthasson ez a történet. Mi a nevetés mellett ez utóbbit választottuk.
Az idei Föld napja nevű világnap a szokatlan, globális koronavírus-járvány miatt csökkentett kirándulásokat és inkább több gondolati magunkba fordulást jelentett. Ebben a helyzetben talán jobban belegondolhattunk, hogy mekkora hatással is vagyunk arra a bolygóra, amelyen élünk, és amelynek megóvása a jövő nemzedékek számára a mi feladatunk.
A múzeumkerti pázsittal, az éledező birsfával és a naspolyabokorral kedveskedik a kertben a természet annak érdekében, hogy megbocsássuk a februárt, amikor nyakunkra engedte a COVID-19-et.
Az ember szeret olyan dolgokról beszélni, írni, amiben járatos, ha nem is tudományos mértékben. Sok kedvenc élőlényem van, de a békák az első számúak. Számtalan foglalkozás alkalmával beszéltem már gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ezekről a bámulatos állatokról.
A Zempléni-hegységben kirándulva számos ritka, különleges, hazai viszonylatokban egyedülálló természeti jelenséget, élőlényt figyelhetünk meg akár teljesen testközelből. Ha az elmúlt napokban sétánk áttetsző vizű hegyi patakok mellett vezetett, könnyen felfigyelhettünk a patakmeder kavicsos aljzatán egymás hegyén-hátán lévő, furcsa élőlények gyors, kígyószerű mozgására. A tiszai ingolák (Eudontomyzon danfordi) szerelembe estek. Kígyózó táncuk pedig nem más, mint az ívásuk.
Aki ennek a blognak rendszeres olvasója, az a könyveknek is barátja. Éppen ezért egy pillanatra sem bizonytalanodik el Szép Ernő szavainak hitelességén. Az idézet mondanivalója örökérvényű, de komoly visszaigazolás rá a Nagy Háború időszaka. A történelemnek ebben a válságos négy esztendejében a könyveknek nagy jelentősége volt a hadikórházban és a csatamezőn. Ahogyan a folyóiratoknak, leveleknek és anzix kártyáknak is.
Az előző részben valamelyes körvonalazódhatott előttünk Szarvas Pestik Mihály személye. Folytassuk a vele való ismerkedést most kicsit közelebbről!
Az itthoni irodámban látható mellettem egy világító Földgömb. Most, hogy az idei terveink mozgalmasabb, utazósabb része mind hamvába halt, ábrándozva bökök egy-egy pontra a Glóbuszon.
Egy haramiavezér, aki mind a tíz ujján aranygyűrűt, derekára csavarva pedig egy akasztott emberről levágott kötelet és egy denevértetemet viselt – ez utóbbit pusztán babonából. Egy haramiavezér, aki rablásait előre bejelentette. Egy haramiavezér, akinek büntetőtárgyalására csak pénzért lehetett bejutni, s azon így is kétszeres teltház volt.
A zárt ajtó itt már másként értelmezendő. Egy héttel ezelőtt még odabent lehettem, most viszont már előttem is bezárult ez a bizonyos ajtó, áttértem az itthoni munkavégzésre. Ha egészségesek vagyunk, és családi körben tölthetjük ezt a zárt időszakot, akkor nem lehet semmi probléma.
Lehet egy kiállítás nőies vagy férfias? Micsoda felvetés ez! Az én fejemben sem fordult még meg korábban, hogy különbséget tegyek. Akkor történt, amikor úgy döntöttem, hogy nem egyszerűen csak kíváncsi látogatóként, hanem nőként, anyaként, feleségként lépek be az Újhely és a Nagy Háború című tárlatba.
A biológia az élettel, az élőlényekkel foglalkozó természettudomány. Vizsgálja az élet keletkezését, megjelenését és működését. Az élővilág feltérképezésének folyamatában jelentős mérföldkő volt a mikroszkóp feltalálása.
Alig több mint 100 esztendővel ezelőtt egy új típusú influenzajárvány söpört végig Európában. Az influenza A-vírustörzséhez sorolt, spanyolnátha néven elhíresült ragály összességében több áldozatot szedett, mint a négy éven keresztül pusztító Nagy Háború.
Hetek óta készültem ezzel a címmel bejegyzést tenni arról, hogy néhány múzeumkedvelő barátommal megalakítottuk az Újhelyi Múzeumbarát Kört. Lelkesítő, figyelemfelkeltő cikkben akartam bemutatni a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum által kínált művelődésre, szórakozásra egyaránt alkalmas lehetőségek széles körét.
A sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum természettudományi gyűjteményének jelentős részét képezi Fóriss Ferenc (1892-1977) zuzmógyűjteménye.
Múzeumpedagógusként érdeklődő csoportok és főként gyermekek hiányában félkarú óriásnak érzem magam a múzeumban. Természetesen ez a feladatkör sokkal szerteágazóbb, sokrétűbb annál, minthogy most tétlenül üldögéljek az íróasztalomnál!…
A tankönyvvel heverésző kamasz képe idillinek számít aktuálisan is. Most, amikor a járványügyi helyzet a négy fal közé szorította a diákokat, nem elég a tankönyveket bújni, még önállóan meg is kell érteni és jegyezni azt, ami benne van.
Az elmúlt hetekben, napokban sokféle forrásból értesülhettünk a március 10-én megrendezésre került Beporzók napjáról. Ezen alkalmon felbuzdulva fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy egy külön írást szentelek a beporzást követő folyamatok rövid ismertetésének, annak, hogy mi is történik azután, hogy a pollen a bibére kerül. Hogyan is lesz például az almafa virágaiból alma?
„Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember.”
Szenteljünk most némi időt a beporzó rovarokra, vagy ahogyan Hegyessy Gábor biológus előadáscímében nevezi őket: a „termésfelelősökre”! Itt az elején ki kell jelentenem, hogy beporzó rovarokon nem csak a házi méhet értjük!
…és sosem találkozott Ráskay Magdolnával. Azzal az igéző szépségű nemes asszonnyal, aki a történetírók szerint a férjéhez, Pálóczi Antalhoz való hűségét még a mohácsi csatában elesett zempléni alispán halála után sem szegte meg. …
Előtérbe helyezzük kutyabarát múzeum mivoltunkat, és tudomást sem veszünk arról az irodalmi tényről, hogy Tömörkényi István egykor „kutyaijesztgető” (JÓ FRANCIA DOHÁNY…novella) üvegeknek aposztrofálta az új, időszaki tárlatunkban bemutatott szódavizes palackokat. Jöjjenek bátran ebekkel is a „Szódát vegyenek!” című kiállításunkba, kedves Látogatók!
