Skip to main content

Egy év a természet ritmusában – szeptember

IMG_6553

Az év minden hónapjának megvan a maga bája. Rózsaszínben játszó tavaszi fák, majd forró nyári éjszakák. Lassan elérkezünk valami máshoz, valami újhoz… Beköszönt az ősz. Hűvös reggelek, a könnyed napfényben játszó nappalok, és a szarvasbikák szerelemittas áriájától visszhangzó éjszakák.

A gólyák már elmentek, és a fecskék nagy része is útra kelt. Ahogy közeledünk a télhez, északról érkeznek hozzánk kisebb-nagyobb tollas vendégek.

Némely növény még csak most borul virágba, mások már régen beérlelték terméseiket. Gyönyörű előhírnöke ez a természet egyik legnagyobb átalakulásának, amelynek már most is láthatjuk nyomait.

Az erdőt járva tompa koppanásokra lehetünk figyelmesek: hullik a beérett makktermés. A hazai erdőkben a tölgyek, a bükk és a szelídgesztenye érlelnek makkot. Aki fogott már a kezében ilyen termést, tudja, hogy segítség nélkül aligha juthat messzire attól a fától, amely megérlelte. A gravitáció legfeljebb a talajig segíti útját.

Makkbő években egy idősebb, terebélyes fa akár több száz életképes makkot is érlelhet. A fa alatt felhalmozódó terméseknek azonban csak kis része válik valaha hatalmas fává. Bár tavasszal, a lombfakadás előtt még elegendő fény éri a talajt ahhoz, hogy a csírázás meginduljon, a sűrűn egymás mellett fejlődő magoncok között hamar megindul a verseny a fényért, a vízért és a tápanyagokért. Az erdőnek ezért szüksége van olyan segítőkre, amelyek a magokat új helyekre juttatják. Erdei kertészek ők, akik munkájukért még fizetést sem kapnak, sőt talán azt sem tudják, hogy kertészek.

A szajkó (Garrulus glandarius) a varjúfélék családjába tartozó, egész Magyarországon gyakori madárfaj. Legkönnyebben barnás-rózsaszín tollazatáról, fekete bajuszcsíkjáról és szárnyának élénk kék-fekete sávozású tollairól ismerhető fel. Óvatos, rendkívül intelligens madár, amely változatos táplálékot fogyaszt: rovarokat, gilisztákat, kisebb gerinceseket, de ősszel étrendjében kiemelt szerepet kapnak a makkok és más termések.

A télre készülve a szajkó több ezer makkot is elrejthet az avarban vagy a talajban. Ezek jelentős részét később megtalálja és elfogyasztja, az elfeledett makkokból azonban új tölgyek fejlődhetnek. Nem véletlen, hogy a szajkót gyakran a tölgyesek egyik legfontosabb természetes magterjesztőjeként emlegetik.

A közönséges mókus (Sciurus vulgaris) hazánk egyik legismertebb erdei emlőse. Elegáns ugrásaival könnyedén közlekedik a fák koronájában, ahol magvakat, terméseket, gombákat és olykor rovarokat is fogyaszt. Az ősz beköszöntével megkezdi a téli készülődést: mogyorót, bükkmakkot, tölgymakkot és szelídgesztenyét gyűjt, amelyeket a talajba vagy a fák odvaiba rejt. Bár kiváló memóriával rendelkezik, nem minden eldugott készletét találja meg. Az elfeledett magok tavasszal kicsírázhatnak, így a mókus – akaratán kívül – maga is hozzájárul az erdő természetes megújulásához.

Az erdők talajszintjén is szorgos kertészek dolgoznak. Az erdei egerek – köztük a hazánk lombos erdeiben gyakori sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) – ősszel makkokat, bükkmakkot és más magvakat gyűjtenek. A télre félretett készleteiket kisebb rejtekhelyeken tárolják, ám nem minden eldugott mag kerül elő újra. Az elfeledett makkok tavasszal kicsírázhatnak, így ezek az apró rágcsálók is hozzájárulnak az erdő természetes megújulásához.

A természetben azonban ritkán dolgozik egyetlen faj önmagában. A pelék, más erdei egerek és számos egyéb kisebb emlős szintén fogyasztanak terméseket, miközben magvakat hurcolnak magukkal vagy kisebb készleteket halmoznak fel. Bár szerepük nem minden esetben olyan jelentős, mint a szajkóé vagy a mókusé, ők is részei annak a bonyolult ökológiai hálózatnak, amely évről évre biztosítja erdeink megújulását.

A szeptemberi erdő rejtekeiben fontos dolgok történnek. Kisebb-nagyobb állatok serénykedésének köszönhetően makkok ezrei jutnak új termőhelyre, ahol tavasszal jóval nagyobb eséllyel csírázhatnak ki, hogy évtizedek múlva hatalmas fákká váljanak.

Az erdő jövőjéről tehát nemcsak a szajkók, a mókusok vagy más állatok gondoskodnak. Az erdészetek is fontos szerepet vállalnak az erdők megújulásában: a begyűjtött makkokból csemetéket nevelnek, illetve megfelelő termőhelyeken közvetlen makkvetéssel is hozzájárulnak a következő erdőnemzedék felneveléséhez.

Amikor ősszel tompa koppanást hallunk az erdőben, talán már nem csupán egy lehulló makkot látunk. Lehet, hogy éppen egy új erdő történetének első fejezete kezdődik.

Forrás:

Fotó: Dobronoki Dalma

Kapcsolódó bejegyzések

Szólj hozzá

Adatvédelmi beállítások
Amikor meglátogatja weboldalunkat, az Ön böngészőjén keresztül információkat tárolhat bizonyos szolgáltatásokból, általában cookie-k formájában. Itt módosíthatja adatvédelmi beállításait. Felhívjuk figyelmét, hogy bizonyos típusú cookie-k letiltása hatással lehet a webhelyünkön és az általunk kínált szolgáltatásokra gyakorolt ​​élményére.