Egy év a természet ritmusában – szeptember

Április a természet éves ritmusában az a hónap, amikor a változás már nem csupán jelekben és előkészületekben mutatkozik meg, hanem láthatóvá és kézzelfoghatóvá válik. Míg január a nyugalomról, február a felkészülésről, március pedig a megindulásról szólt, addig április az első valódi kibontakozás időszaka. A természet ekkor már nem visszafogott: színei, hangjai és mozgása egyre intenzívebbé válik.

Az István-kúti Nyírjes egyik legnagyobb értéke a rendkívüli fajgazdagsága, amely a változatos mikroélőhelyeknek köszönhető. A nyírliget laza lombkoronája sok fényt enged át, így a zárt erdőkkel szemben itt gazdag gyepszint alakulhatott ki. A különböző talajviszonyok, a vízellátottság és a mikroklíma finom eltérései miatt egymás mellett jelennek meg szárazabb és nedvesebb, tápanyagszegényebb és gazdagabb foltok is.

Meleg szellő fuvallatai játszanak versenyfutást a lágyan ringatózó lágyszárú növényeken, titkokat susognak a fás társulások kemény legényeinek milliárdnyi levelei. Beköszöntött a nyár, visszavonhatatlanul. A nappalok hosszúak, s egészen június 21-ig, a nyári napfordulóig hosszabbodnak. A júniusi reggelek még kellemes hűvösséget hordoznak, ám a delelő nap egyre erősebb sugarai már egyértelműen jelzik: megkezdődött az év legfényesebb időszaka.

Varázslatos érzés levélesőben sétálni. Ahogy az is, ahogy az őszi napsugárzás megvilágítja az aranyba, pirosba és barnába öltözött erdőt. Csodálatos az avarba hulló levelek puhasága és mágikus erővel bír az őszi levegő aromája.

Júliusban a természet már nem siet. A tavasz lendülete és a kora nyár robbanása után minden mintha megérkezne egy nyugodtabb, mégis teljes állapotba. A növények már nem növekedni akarnak, hanem beérni, a virágzás helyét egyre inkább a termések veszik át, és a táj színei is lassan mélyülni kezdenek.
Ez a hónap a csendes teljesség ideje. Nincs már annyi új kezdet, mint tavasszal, de minden élőlény a maga módján a kiteljesedés állapotában van.

Május a tavasz utolsó hónapja, amikor egyre gyakrabban kapunk ízelítőt a nyári forróság hangulatából. A nappalok hosszabbodása, a fény intenzitásának növekedése és a talajhőmérséklet emelkedése egyszerre indítja be a vegetáció látványos növekedését, a virágzási folyamatokat és az állatvilág szaporodási aktivitását. Színes virágok, sütkérező hüllők, madárdaltól hangos természet: a május számtalan szépséget tár elénk.

Március a természet éves ritmusának egyik legfontosabb fordulópontja. Míg január a nyugalomról, február a felkészülésről szólt, addig március az első valódi mozdulatok hónapja. A tél visszatérhet még, de már nem uralkodik: a változás iránya egyértelműen a tavasz felé mutat.

A Zempléni-hegység – más néven Tokaj–Eperjesi-hegység – hazánk legészakkeletibb tájai közé tartozik, ahol a Kárpátok közelsége nemcsak a domborzatban, hanem az élővilág összetételében is megmutatkozik. A hegység belső, vulkanikus eredetű területei között található az István-kúti Nyírjes, amely a Zempléni Tájvédelmi Körzet egyik különleges, már 1953 óta fokozottan védett része.

Február különös hónap a természet ritmusában. Még tél van, a hideg sokszor kitartóbb, mint januárban, a táj gyakran szürkébbnek, mozdulatlanabbnak tűnik. Ugyanakkor ez az időszak már nem a teljes nyugalomról szól. Február a felkészülés hónapja, amikor az élővilág láthatatlanul hangolódik át a tavasz felé.

Különleges hónap az augusztus: átmenetet képez a nyár és az ősz között. Amíg a nappalok még az igazi nyári hőség meglétét igazolják, addig a közeledő esték egyre inkább betekintést engednek valami másba… Az ősz első lehelletei ezek. Jelen blogbejegyzésben az augusztusi természet lassan búcsúzó „nagy urai”, a gólyák kerülnek középpontba.

„Az ősz (…) egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.”
/Albert Camus/

Idén októberben egy, a megszokottól eltérő túrán vettem részt, egészen pontosan geotúrán. A felhívásra a Zemplén Fanatik weboldalán lettem figyelmes.

Januárban a természet látszólag megáll. A lombhullató fák csupaszon állnak, a tájat dér vagy hó borítja, az élővilág mintha visszahúzódna. Könnyű ilyenkor azt hinni, hogy a tél az üresség időszaka. Valójában azonban éppen ellenkezőleg: a hideg egy lappangó, de aktív alakítóerő, amely látható és láthatatlan módon formálja az élő környezetet.

A duzzadó rügyek, egy-egy előmerészkedő rovar, a madarak megváltozott éneke mind azt jelzi, hogy beköszöntött a tavasz. Ha nyitottak vagyunk az apró szépségek felismerésére, akkor különleges élmény ilyenkor az erdőben sétálni.