Hodovánszky László
Nemrégiben azzal keresett meg bennünket Homola Krisztina, hogy egy kéziratos családtörténetet, valamint dédapjának, Hodovánszky Lászlónak 3 db nagyméretű festményét felajánlja a Kazinczy Múzeum számára. A korábbi igazgatóval, Fehér Józseffel is beszéltek már erről, most lett aktuális az adományozás. Mai nyomozásunk részben a képek alkotójára, másik részben arra vonatkozik, hogy mennyire közismert vagy elismert jelenleg az ő tevékenysége Sátoraljaújhelyben.
A családtörténet szerint Hodovánszky László lengyel származású volt, árvaságra jutott, nagybátyja nevelte fel. Magyarországon katonáskodott, majd egy lembergi leányt vett el, a lány szüleinek tiltása ellenére. Mivel Hodovánszky László katonaévei alatt jól érezte magát Magyarországon, Munkácson telepedtek le, ahol egy könyvkötőnél vállalt munkát, míg felesége a dohánygyárban dolgozott. Itt született első gyermekük Margitka, aki 6 hónaposan meghalt, 1905-ben második gyermekük Adelaide, hivatalosan Adél – akit később mindenki Etelkának hívott -, és harmadik gyermekük József. Munkácsról Kassára, majd Újhelybe költöztek, ahol 1914-ben negyedik gyermekük, István is megszületett. Lakásuk a Dobó utca 4. szám alatt volt. Ebben az időszakban kérték a honosítást és a magyar állampolgárságot, így az I. Világháborúban Hodovánszky László mint magyar katona szolgált. Később Sátoraljaújhelyben könyvkötő műhelyt nyitott – a mai főtéren a Kossuth szobor mögötti épületben volt a műhelye – , ahol 2 segédet is foglalkoztatott, felesége a Dohánygyárban helyezkedett el.
Ebben az épületben volt Hodovánszky László műhelye, fotó: Szoboszlay Marcell
Lánya, Adél segített neki a könyvkötészetben. Egy kis nyomozással megtaláltam az újhelyi temetőben Hodovánszky László sírkövét, aminek köszönhetően tudjuk, hogy 1940. július 31-én hunyt el, 66 évet élt, azaz 1874 a születési dátuma. Egy kopott porcelán portré is őrzi az emlékét. Felesége nem sokkal élte túl, 1946-ban hunyt el. Az adományozó dédunoka elmondása szerint nagyon jó kedélyű, vidám embernek ismerték, aki gyakran volt a műhelyben, főleg a segédeket irányította. A családi emlékezet megőrizte azt is, hogy jó kézügyességgel volt megáldva, szépen rajzolt és festett, ennek okán sokat utazott, sok időt töltött szenvedélyével. A múzeumunkhoz került 3 tájképén kívül az adományozó birtokában tudunk még 9 kisebb festményről, amelyek egy része akvarell, többsége olajfestmény. Sátoraljaújhelyben is él egy dédunoka, Tobozné Tálas Katalin, aki szintén őriz mintegy 10 darab festményt. Ezek többsége tájkép, egy akt és egy szentkép.
Hodovánszky László festménye
Sátoraljaújhely Lexikonában nem találtam rá Hodovánszky László nevére. Könyvkötőként a 19. század második felében a Mádról ideköltöző Glück Jakabot és Glück Jakabnét említik, a náluk dolgozó Pick Adolffal együtt, valamint Lipsitz Bernát neve tűnik fel. Az 1931-es Iparos Almanachban Hesiler Zsigmond – Széchenyi tér 9. – és Hodovánszky Szaniszló – Fő út 10. – szerepel, mint könyvkötő. Valószínűleg itt Lászlóról van szó, Szaniszló nevű gyermeket, rokont, nem említ a családtörténet. Elképzelhető, hogy a László és ennek lengyel megfelelője Wladyslaw, Szaniszló keresztnév keveredése figyelhető meg.
Könyvkötó prések
A könyvkötést önálló mesterségként a 17. század végétől tartják nyilván, addig főleg kolostori műhelyekben, nyomdákban kötötték a könyvet. Térségünkben a Református Kollégium tevékenységének köszönhetően Sárospatakon foglalkoztak többen könyvkötészettel, Sátoraljaújhelyben kisebb igény volt erre. Nagyobb megrendelő talán néhány iskola, vagy a Vármegyeházában működő hivatal volt. A korabeli sajtóban nem találtuk meg a könyvkötő műhely hirdetését, ennek vagy az lehet oka, hogy nem akartak, esetleg nem tudtak hirdetésre költeni, vagy pedig állandó megrendelőknek dolgoztak. Ez utóbbi feltevést erősíti az, hogy a családi emlékezet szerint jó anyagi körülmények között éltek, s az újhelyi levéltárban lévő könyvek, levéltári iratok kötésének nagy részét ők végezték a két világháború között. Múzeumunk tárgyi anyagában két – a 20. század elejéről származó – könyvkötő prés emlékeztet az egykori mesterségre, amelyek Kerekes Emiltől vásárlás útján kerültek intézményünkbe, közel 35 évvel ezelőtt.
Könyvkötő prés-részlet
A könyvkötészet emléke megmaradt, de már nem Hodovánszky Lászlóra, hanem István fiának a feleségére, Sári nénire emlékeznek az Újhelyiek, aki az egykori műhely melletti lakásban lakott. Őt és a család többi tagját jó szívű, segítőkész embereknek ismerték.
A Lexikonban a festők között sincs említve Hodovánszky László neve. Felsorolni is nehéz a számos itt született, vagy itt élő, alkotó festőművészt, meg sem kísérlem összefoglalni Sátoraljaújhely képzőművészeti életét. Néhány nevet említek csupán, amelyekkel a Lexikonban találkozunk. Többek között Jencsik Béla, Kássa Gábor, Harasztos Gyula, a Petrasovszky család több tagja – Emánuel, Leó és Pál -, Takács Tibor, Sárdi Éva, Koncz József, Kerényi István, Hubay Miklós, Juhász Jenő, Kulits Kálmán, Lengyel Zoltán, Péter Sándor, Révész György, Romhányi Imre, Szabó Edit, Szabó János, Zakar Zoltán, Zsarnóczy Alajos nevét említik a 19-20. századi, itt született, vagy itt tevékenykedő alkotók között. Találunk szócikket olyan, e városban született képzőművészekről – Boruth Andorról, Bars (Bartizek) Lászlóról, Cserépy Árpádról, Haussmann Gézáról, Legenyei Pintér Jenőről, Horgonyi-Hradil Ágostonról, Hornyay Ödönről – akik országos, vagy nemzetközi hírnévre tettek szert. Többen vannak, akik ugyan nem itt születtek, de életük egy részét itt töltötték, alkottak is Sátoraljaújhelyben, köztük van Czinke Ferenc, Farkas Eszter, Farkas Lajosné Ómajtényi Éva, Kricsfalusi György, Lavotha Géza, Nemes Lampért József. Gross-Bettelheim Jolán – aki szintén neves képzőművész – Bettelheim Frigyes újhelyi orvos neje volt, néhány évet éltek itt, mielőtt kivándoroltak Amerikába. Az internet is szolgál információkkal a városhoz kapcsolódó művészekről. Révész Imre Sátoraljaújhelyben született Csebrai Imre néven, de Nagyszőlősön nevelkedett, európai hírű képzőművészként tartják számon. Csete Ildikó is e város szülötte, híres festőművész, textiltervező.
Könyvkötő prés-részlet
Ha Hodovánszky László életének eseményeiről nem is, de elhunytáról megemlékezett a korabeli sajtó. Gyászhíre a Zemplén című folyóiratban 1940.08.03-án jelent meg: „Sátoraljaújhely város dolgozó magyarsága ismét szegényebb lett egy példásan szorgalmas, ügybuzgó és lelkiismeretes tagjával. Hodovánszky László könyvkötő mester életének 67-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Özvegyével és három gyermekével együtt széles körökben gyászolják az elhunytat, aki munkás életének ujhelyi évtizedei alatt érdemessé tette magát a megbecsülésre. Pénteken temették el, nagy részvét mellett.” Ugyanezen lapban 08.10-én özvegye és gyermekei rövid köszönetnyilvánítása is megjelent.
Hodovánszky László festményei
Látható, hogy Hodovánszky László iparos és képzőművészeti tevékenységéről kevés információ gyűjthető össze, de tudunk arról, hogy legalább 22 db alkotása fennmaradt. Néhány napos nyomozásom során ennyit tudtam kideríteni, de bármilyen információt, amivel kiegészíthető az ő életműve, örömmel fogadunk Önöktől, olvasóktól.
Forrás:
Sátoraljaújhely Lexikona
Wikipedia
Kéziratos családtörténet
Szóbeli visszaemlékezések ( Homola Krisztina, Tobozné Tálas Katalin)
Iparos Almanach
Zemplén című folyóirat
Köszönet Gánóczi Gábornak segítségéért
Fotó:
Szoboszlay Marcell
