Kerámia bokály
Múzeumunkba került Dr. Pál Józsefné hagyatékából egy 70 darabból álló bokály gyűjtemény. A többnyire virágos bokályok között akad egy, amely figurális díszítésű, a kerámiakészítés szerszámait, eszközeit, és az 1940-es évszámot festették rá. A fehér alapszínű, mázas bokály eredetét nyomozom, kideríthető-e hol készült, melyik fazekas festette rá saját eszközeit, a korongot, írókát, drótot, mintázó kést.
A bokály elterjedt erdélyi és felvidéki edényforma, készült az alföldi és dunántúli műhelyekben is. A habánok is készítettek bokályokat, de ismertebb edényeik a tálak, korsók, hengeres és szögletes palackok, patikaedények. A habánok a Kárpát-medencében a 16. századtól készítettek jellemzően fehér alapszínű, ónmázas kerámiát, kedvelt díszítő színek voltak a kobalt kék, nápolyi sárga, mangán lila, türkiz zöld. A mi bokályunkon is van türkiz, sárga és kék szín. A habán edényeket a 16-17. században a reneszánszba jól illeszkedő virágdíszítés jellemzi, a 18. században népiesedik, és jellemzőek lesznek a figurális elemek, például a címerek és állatok, épület- és emberábrázolás. Ebbe a sorba akár beleillene a mi bokályunk figurális mintája, de a 20. században már nem készült habán kerámia Magyarországon, a 19. század második felében a közösségek felbomlottak és beolvadtak a magyar lakosságba. Ennek megfelelően a múzeumunkban őrzött bokály nem lehet habán kerámia.
Hogyan folytassuk a nyomozást? Van a bokály fülén egy jellegzetes rácsos minta, ez alapján kezdtem keresni párhuzamokat, mert ezt a mintát a gyűjteményünkben lévő többi bokályon nem láttam. Az interneten megtaláltam egy fehér alapszínű kancsót és egy szarvasos tálat is, amelyeken hasonló rácsos motívumokat lehetett felfedezni. Ezeket Gorka Géza keramikus művész készítette, az 1930-40 es években, tehát ez a korszak is megegyezik a mi bokályunk készítési idejével.
Ki is volt Gorka Géza? 1895-ben született a felvidéki Nagytapolcsányban, szülővárosában és Trencsénben végezte tanulmányait. Művésznek készült, festészettel foglalkozott, de megismerkedett a kerámiakészítéssel, s ezen a vonalon képezte magát tovább. Mezőtúron – amely híres fazekas központ volt, kiváló mesterekkel – a népi kerámiakészítést sajátította el, majd több németországi városban a majolikával, az új technikákkal, ezen belül a modern mázkészítési eljárásokkal foglalkozott. Dolgozott Nógrádverőcén, Mezőtúron, Losoncon, Budapesten a Zsolnay gyárban, s folyamatosan kísérletezett az új technikákkal. Végül Nógrádverőcén telepedett le, s több évtizeden keresztül itt alkotott. Hazai és nemzetközi kiállításokon elért sikerei mellett Munkácsy Mihály-díjat, Érdemes Művész-díjat, és Kossuth-díjat kapott. A XX. századi magyar kerámiaművészet egyik legnagyobbjaként tartják számon, Kovács Margit és Gádor István mellett.
Életrajzában olvastam, hogy a harmincas évektől foglalkozott a népi és a habán kerámia formavilágával és díszítő elemeinek felhasználásával. Ez egy újabb nyom, ami a bokályunkhoz vezet.
Tovább kutatatva az alkotásai között rengeteg modern forma, érdekesen díszített – például repedezett mázzal ellátott – kerámia tárult a szemem elé, de az egyik aukciós ház kínálatában rábukkantam több, a mi bokályunkhoz nagyon hasonló úgynevezett céhbokályra, amelyek szintén az ő kezei alól kerültek ki. Ezeken a miénkkel szinte azonos elrendezésben, díszítésben, egy-egy mesterség – például a szabók – szerszámkészlete volt. Ebbe a sorba tökéletesen beleillik a fazekas szerszámokat ábrázoló kerámia bokályunk. Azt gondolom egyértelműen kiderült a nyomozásunk során, hogy Gorka Géza egy korai alkotói időszakából származó, a népi, valamint a habán kerámiakészítés és díszítés hagyományaiból építkező sorozatának egy darabja az a bokály, amely a raktárunk polcán fellelhető. Mivel ebben az időszakban Nógrádverőcén élt, így minden bizonnyal ott készült ez az alkotása is. A nyomozásnak köszönhetően kiderült, hogy egy újabb híres keramikus alkotásával büszkélkedhet múzeumi gyűjteményünk.
fotó: Szoboszlay Marcell
