Lápi póc (Umbra krameri)

A Magyar Haltani Társaság 2010 óta minden évben meghirdetett „Év hala” választásán 2023-ban a lápi póc (1. kép) szerezte a legtöbb szavazatot, maga mögé utasítva a verseny másik két indulóját, a sügért (Perca fluviatilis) és a selymes durbincsot (Gymnocephalus schraetser).

1. kép. A lápi póc (Harka és Sallai (2004) nyomán)

A lápi póc régebben a nagy lápvidékek kiterjedt területein élt, azonban ezen területek lecsapolása miatt napjainkban már csak a lápok maradékaiban, csatornákban, valamint tőzegfejtők gödreiben, sekély vizű tavakban, kisebb vízfolyásokban és csatornákban találkozhatunk vele (2. kép). A természetes élőhelyek csökkenése, az egyre gyakoribb csapadékmentes periódusok, valamint a Kelet-Ázsiából származó inváziós amurgéb (Perccottus glenii) komolyan veszélyeztetik fennmaradt populációit.

2. kép. A lápi póc magyarországi elterjedése (Harka és Sallai (2007) nyomán) Az ábra 2007-es elterjedési adatokat mutat, azóta a lápi póc jelentősen visszaszorult, a Tisza mentén az állományok legalább fele eltűnt.

Apró termetű halfajuk, 10 cm-nél hosszabbra igen kevés esetben nő. Teste kissé zömök, mérsékelten nyújtott, oldalról lapított. Pikkelyei viszonylag nagyok, a testen kívül a fej hátsó részét is beborítják. Alapszíne barna, de a fejen és a testen elszórtan fekete foltok láthatóak.

A fiatalabb lápi pócok zooplanktonnal táplálkoznak, az idősebb példányok rovarlárvákat, férgeket, bolharákokat fogyasztanak, alkalmanként halivadékokat.

Két évesen válik ivaréretté. Ívási időszaka április-május tájékán zajlik. Egy nőstény 100-200 db, körülbelül 2 mm átmérőjű ikrát rak. Az ikrákat az általa a vízfenékre készített kisebb, növényi törmelékkel bélelt mélyedésbe helyezi. Az ikrákat a nőstény kikelésig őrzi és gondozza.

A lápi póc rendkívül értékes, bennszülött halfajunk, mely a hazai Vörös könyvben is szerepel. Természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

Felhasznált irodalom:

Harka Ákos – Sallai Zoltán (2004): Magyarország halfaunája

Magyar Haltani Társaság online felülete

Bănăduc et al. (2022) – Stepping Stone Wetlands, Last Sanctuaries for European Mudminnow: How Can the Human Impact, Climate Change, and Non-Native Species Drive a Fish to the Edge of Extinction? Sustainability 14(20), 13493.

Kapcsolódó bejegyzések

Szólj hozzá

Adatvédelmi beállítások
Amikor meglátogatja weboldalunkat, az Ön böngészőjén keresztül információkat tárolhat bizonyos szolgáltatásokból, általában cookie-k formájában. Itt módosíthatja adatvédelmi beállításait. Felhívjuk figyelmét, hogy bizonyos típusú cookie-k letiltása hatással lehet a webhelyünkön és az általunk kínált szolgáltatásokra gyakorolt ​​élményére.