Tokaj-hegyaljai szövetkezetek tárgyi emlékei
A múzeum raktári polcain sorakozó üvegek sokszor első ránézésre csak tisztítandó, raktározandó, becsomagolandó tárgyak, lehetnek közömbösek, érdekesek, szépek, akár csúnyácskák is. A palackok kilencven százaléka hengeres, ezért mindig megakad a szemem a szögletes, érdekes formájú üvegeken. Amelyiken ábra, vagy felirat domborodik, azokon még inkább. Így emeltem le a polcról egy színtelen, élein lapolt szögletes üveget, RUM ÉS LIKŐRGYÁR SÁROSPATAK felirattal. Gyermekkoromban még működött Sárospatakon a Szeszipari Vállalat, az üdítő gyártói részlegén –ahol Pataki Üdítőt palackoztak – két nyáron is dolgoztam, mint diákmunkás. Amire emlékszem, hogy rengeteg szénavas narancsot ittunk, mert kihozni nem lehetett, csak odabent fogyasztani. Abban az időben is készültek likőrök egy másik részlegen, de ilyen szögletes üvegre nem emlékszem. Sőt, ennek a palacknak a szája nem csavaros és nem koronakupakos kialakítású, ez eleve gyanús, nagyon gyanús. Évszám az persze nincs rajta. Talpán csak haloványan két keresztbe tett kalapácsot látni, ami – ha jól tudom – a Salgótarjáni Öblösüveggyár jele. Rákeresve a rum és likőrgyárra, egy 11 x 15 cm-es számolócédulát találtam, amelyen háttérben a pataki vár, míg elől egy barackpálinka feliratú üveg mellett lám ott a szögletes palackunk rajza. A palackon címke, a címkén felirat: HEGYALJAI GYOMORERŐSÍTŐ. A számoló cédula tetején felirat: TOKAJHEGYALJAI SZŐLŐSGAZDÁK GYÜMÖLCSSZESZFŐZŐ SZÖVETKEZETE RUM ÉS LIKŐRGYÁR GYÜMÖLCSKONZERVGYÁRA SÁROSPATAK.
Foglaljuk össze, mit tudtunk meg: Létezett Tokaj-Hegyalján a szőlősgazdákat tömörítő gyümölcsszeszfőző szövetkezet – úgy gondolom ez létrejöttekor a törköly pálinka főzését célozhatta meg – amelynek volt egy gyára Sárospatakon. Itt rumot, gyümölcspálinkát, gyomorerősítő keserűlikőrt készítettek, palackoztak és gyümölcskonzervet is gyárthattak. Csak még azt nem tudjuk, mikor.
A szövetkezet nevével keresve újabb nyomra bukkantam, mégpedig A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum számlagyűjteményének egyik darabjára. Az, hogy Füzesabonyba szállítottak vegyesízt, szilvaízt, barackízt, annyit árul el nekünk, hogy ezt is gyártottak a gyümölcskonzerv részlegen, ezek ára, a szállítási cím stb. számunkra kevésbé fontos, de azt, hogy a szállítás dátuma 1947. december 21. az már egy válasz a korábban feltett „mikor” kérdésünkre. Így már van információnk arról, hogy kb. 75 évvel ezelőtt használhatták a szögletes üvegünket. Az is kiderül a dokumentumból, hogy a szövetkezet szeszfőzdéket üzemeltetett Sárospatakon, Csépán, Sátoraljaújhelyen, Erdőbényén, Monokon, Kiskinizsen, Göncön, főzelékszárító és gyümölcskonzerv üzemet Sárospatakon.
Tovább keresgélve megtaláltam a szövetkezet alapszabályát is, amit 1943-as dátummal nyomtattak Sárospatakon. Rögtön az 1.§ „a” pontja igazolta korábbi felvetésemet, miszerint a szövetkezet célja a termelők törkölyének, borseprőjének, és különböző gyümölcseinek szesszé, illetve pálinkaneműkké való felfőzése. A további pontok szólnak a gyümölcsízek, főzelékfélék, rum és likőrök előállításáról, kereskedelméről, a tagok számára gépek és anyagok beszerzésének elősegítéséről. Az alapítás évét ugyan nem találjuk az alapszabályban, de hivatkozik egy 1926-os közgyűlésre, az üzletrészekkel kapcsolatban. Ehhez kapcsolódva találtam egy 2 pengős üzletrészről szóló értékpapírt, amelyen ugyan TOKAJHEGYALJAI SZŐLŐSGAZDÁK TÖRKÖLYFŐZŐ SZÖVETKEZETE név szerepel 1926-os dátummal, de a széljegyzet tanúskodik róla, hogy ezt 1943-ban átváltották a GYÜMÖLCSSZESZFŐZŐ SZÖVETKEZET értékpapírjára, azaz, az előző lehetett a jogelőd. Tehát azt tudjuk, hogy törkölyfőző szövetkezet néven 1926-ban már és gyümölcsszeszfőző szövetkezet néven 1947-ben még működött ez a palackozó, így az üvegünk lehet akár 96 éves is. ( A 13 oldalas alapszabály érdekes olvasmány, egyben korrajz is a háború időszakának mezőgazdaságáról. ) Még egy jó hír dédapáinknak – amiből megtudtuk, hogy Újhelyben a Villanytelep mellett volt a szövetkezet telephelye -, a Zemplén című lap 1946-os egyik számából: Darula Andor üzletvezető közzé tett egy értesítést, miszerint a szövetkezet tagjainak a pénzügyminiszter kedvezményes pálinkafőzést engedélyezett.
A köztudatban a második világháborút követő gazdasági és politikai változásokhoz kapcsolódik a szövetkezet kifejezés, hiszen ekkor alakultak a dédszüleink, nagyszüleink életét jelentősen befolyásoló TSZ-ek, de nem ez volt az első időszak, amikor valamiféle érdekvédelmi szövetség fogta össze a gazdálkodókat. A XIX. század első felében – angliai mintára – gazdasági, értékesítési nehézségek motiválták hazánkban a szövetkezeti szerveződést, a mezőgazdaság területén ezt egy 1875-ös törvény tette lehetővé. Zemplénben az első a Tokajhegyaljai Szőlősgazdák Pinceszövetkezete volt, majd 1883-ban megalakult a Magyar Bortermelők Országos Szövetkezete, 1898-ban pedig a „Hangya” Termelő Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, amely a kereskedelem területén jelentősen érintette a bortermelőket is.
A polcról egy másik tárgyat is érdemes leemelni, amely kapcsolódik e „nyomozáshoz”. Ez egy kulacs, kőedény készítmény. A felirata: TOKAJHEGYALJAI BORTERMELŐK PINCESZÖVETKEZETE, SÁTORALJAÚJHELY. Rákeresve erre a szövetkezetre, arról szólnak a források, hogy a két világháború közötti érdekvédelmi szerveződés mentén, állami segítséggel jött létre 1931-ben, szigorú minőségi ellenőrzést valósítva meg. Ennek ellent mond egy 1930-as dátumú, özv. Kincsessy Péterné sátoraljaújhelyi lakos nevére kiállított 40 pengős üzletrészről szóló értékpapír, amely arról tanúskodik, hogy a szövetkezet alapítási éve 1929. Ha a tárgy készítésének idejét keressük, akkor ehhez segítség a fenékbélyeg is. A körvonallal körülfogott RIOLIT HOLLÓHÁZA feliratú, madaras máz alatti pecsétet 1927 és 1939 között használták. Így megállapíthatjuk, hogy a hollóházi gyárban, a szervezet alapításának 1929-es dátuma, és 1939 között készült a kulacsunk. Érdekes adalék, hogy a pinceszövetkezet alapításához kapcsolódik a Tokaji Szüreti Napok rendezvénysorozat, amely az akkori kormányzati szándék mentén, Lázár Miklós tokaji nemzetgyűlési képviselő szorgalmazására jött létre. Először 1932-ben rendezték meg, s mind a mai napig töretlen a népszerűsége ennek az eseménynek. A Felsőmagyarországi Hírlap 1934. október 6-i számában találhatjuk azt a hirdetést, ami a Tokaji Szüreti Hét rendezvényen a Tokajhegyaljai Bortermelők Pinceszövetkezete „remek pavilonjára” hívja fel a figyelmet. Ugyanezen lap 2 évvel későbbi, május 16-i számában olvashatunk a szövetkezet előző évi eredményeiről, például az éves 2864 hektoliteres boreladásról, s arról, hogy a lengyelországi felvevőpiac mellett a németországi és angliai piacok felé terjeszkednek. Egy későbbi lapszám arról is tudósít, hogy Krakkóban palackbor árusító üzletet tart fenn a szövetkezet. Régi plakátok, boros címkék is mesélnek nekünk, az első arról, hogy az állami ellenőrzés alatt működő szövetkezetnek Budapest központjában, a Váci utcában volt kirendeltsége, egy boros címkén pedig azt látjuk, hogy „pecsenye bort” is forgalmaztak. A második világháború ismét jelentősen visszavetette Tokaj-Hegyalján a bortermelést és értékesítést, s a Pinceszövetkezet mintegy 10 éves működés után 1941-ben csődbe ment. A két világháború közötti Tokaj-hegyaljai szövetkezetek működésével kapcsolatban, múzeumunkban csak néhány írott forrás, és ez a két tárgy maradt meg. Nyomozásunk viszont nem maradt eredmény nélkül, hiszen mindkét tárgyról sikerült kideríteni hozzávetőleges korát, s még néhány érdekességet is a vidékünk szőlő- és borkultúrájáról.
Forrás:
Zemplén című folyóirat
1946. 10.03. 35. lapszám
Felsőmagyarországi Hírlap
1936.05.16. 19. lapszám
1934.10.6. 38. lapszám
1938.01.29. 5. lapszám
Egyedülálló hungaricumunk, a Tokaji aszú sikertörténete – 3. rész ( www.kuruc.info)
Hajdú Ildikó: Borászat és gazdasági antropológia (doktori értekezés ) 112. oldal, www.dea.lib.unideb.hu
hu.museum-digital.org – Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum számlagyűjteménye
Tokajhegyaljai Szőlősgazdák Gyümölcsszeszfőző Szövetkezetének Alapszabálya, Sárospatak, 1943
A napokban kaptam egy négyszögletes üvegpalackot ajándékba, egy pincéből került elő a Balatonnál, Kisörspusztán. Rajta a felirat: Rum és likőrgyár Sárospatak. Először az Arcanumban kezdtem kutatni utána, de aztán a Google ide irányított. És látom, hogy az üveg történetét már valaki feldolgozta, méghozzá Darmos Pisti. 🙂
Az üveg szőlőpárlattal van feltöltve, úgyhogy nálunk visszatért eredeti funkciójához.
Kedves Zita!
Örülök, hogy jó helyre került az üveg! Az meg külön érdekesség, hogy Balaton melletti településen, tőlünk jó messze került elő! A szőlőpárlat fogyasztásához jó egészséget kívánok!