Magyar Kultúra Napja Nemes Nagy Ágnes költészete jegyében

1989. január 22. óta ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, mely egyben a Himnusz születésének napja. Ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc nemzeti himnuszunkat, a kézirat végére ez a dátum került. Ennek megünneplésére országszerte rendeznek az intézmények magyar kultúrával kapcsolatos programokat. Biztos vagyok abban, hogy idén ez a nap valamilyen mértékben összekapcsolódik Nemes Nagy Ágnes nevével, hiszen idén január 3-án ünnepelhette volna 100. életévét. Költő, író, műfordító, esszéista, pedagógus, számomra pedig főként a Bors néni könyve alkotója.

Az egyik legismertebb verssel indítom ezt a kulturális emlékezést. Télen, mikor sűrű hóesést látok odakinn, önkéntelenül is szavalni kezdem ezt a pár sort:

Hóesésben
Szakad a hó, nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz,
Fölfújtad a tolladat,
Ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető?
Fatető!
Deszka-madár etető.

Vagy ősszel, ha színes falevelet pillantok meg, eszembe jut a Gesztenyefalevél című frappáns versike:

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.
Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
Látom, nagyobb, mint a fejem.
Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

Már egészen kicsi gyermekként, háromévesen a lírai nyelvet hívta segítségül, hogy megfelelően fejezhesse ki magát. Ezt annak idején szülei természetesnek vették, így tehetsége fokozatosan kibontakozhatott. Középiskolás korában a Baár-Madas Református Leánylíceum igazgatója támogatta alkotói fejlődését, aki nem más volt, mint Áprily Lajos. Az ő hatásának köszönheti természetszeretetét.
Hulló hó, egy falevél, egy kismadár… A természet, a hétköznapi élet egyszerű velejárói, apró megfigyelései a verseiben játékos könnyedséggel, ritmussal jelennek meg. Mint gyermekeknek író, fiatalokkal foglalkozó tanár, szabadfoglalkozású szerző, azt vallotta, hogy a gyerekekben alapvetően benne van a velük született élményszerzés képessége, bármilyen hétköznapi tapasztalásból képesek játékot alkotni, örömöt szerezni maguknak. Sajnos, ahogyan nőnek, úgy eltűnik személyiségükből ez a képesség. A kedves Olvasó ugróiskolázott annak idején? Manapság már nem látunk aszfaltra rajzolt, számozott négyzeteket. Nemes Nagy Ágnes Ugróiskola című verse azonban mosolyt csal azok arcára, akik az iskolai szünetekben ezzel a játékkal múlatták az időt:

Járok az utcán,
kip-kop, kip-kop,
még meg is állok
itt-ott, itt-ott.
Jó megállni, nézz oda,
ott egy ugróiskola,
felrajzolva járdaszélre,
zöld krétával nagyra, szépre,
mindenütt van, nézz oda,
itt-ott,
kip-kop,
egy-egy ugróiskola.
Egy,
egy,
egy,
páros,
egy,
páros,
fordulj vissza,
páros,
egy,
nem hibáztam, nagyszerűen
megy, megy, megy,
mi van hátra? Páros,
nem leszel te sáros,
itt a vége:
egy,
egy,
egy.

Nemes Nagy Ágnes precíz megfigyelő volt, megfigyeléseit művészi érzékkel, de egyszerűen öntötte szavakba. Mivel művészettörténetet is tanult az egyetemen, a látványt, a műalkotások benyomásait fényképezőgép hiányában skiccek, rajzok formájában örökítette meg. Ez mutatkozik meg műveiben is: miközben megfigyel, párhuzamosan már alkot is. Öröm volt számára a versírás, esszéírás. A művészetet örömforrásnak, örömszerzésnek tekintette, egyfajta késleltetett gyógyszernek minden bajra.

Férjével, Lengyel Balázzsal alapították az Újhold című irodalmi folyóiratot, mellyel a Nyugat szellemiségét vitték tovább. Az 50-es években, amikor erősen bekorlátozták a művészek alkotói hangját, ő is főként műfordítóként és gyermekíróként tevékenykedett. Később számos alkalommal képviselte Magyarországot külföldön rendezett felolvasóesteken, nemzetközi írótalálkozókon. Az írói tehetség a vérében volt, hiszen távoli rokonságban állt Ady Endrével és Kaffka Margittal is. Költészete tárgyiasnak, precíznek, erőteljesnek, ugyanakkor letisztultnak mondható, ami első köteteinek megjelenésekor kétes fogadtatást eredményezett, mert a kettős mérce miatt azt várták volna el egy nőtől, hogy érzelmes, lágy és szenvedélyes legyen a hangvétele, ezért írásait kevesen értették. Műfordításai és gyermekversei azok, melyek igazán mély nyomot hagytak az olvasókban a 20. század második felében.

Egyik legismertebb verseként emlegetik a Fák címűt, melynek olvasása során két fő dolog jut el hozzám: a „tanulni kell” felszólítás, valamint a fák téli mozdulatlanságának méltósága.

Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.
(Fotó: GNM)

Olvassuk befogadóként, örömmel, gyógyírként Nemes Nagy Ágnes verseit a Magyar Kultúra Napján!

Szólj hozzá

Adatvédelmi beállítások
Amikor meglátogatja weboldalunkat, az Ön böngészőjén keresztül információkat tárolhat bizonyos szolgáltatásokból, általában cookie-k formájában. Itt módosíthatja adatvédelmi beállításait. Felhívjuk figyelmét, hogy bizonyos típusú cookie-k letiltása hatással lehet a webhelyünkön és az általunk kínált szolgáltatásokra gyakorolt ​​élményére.