A Magyar Haltani Társaság 2010 óta minden évben meghirdetett „Év hala” választásán 2022-ben a bodorka (1. kép) nyerte el a győztesnek járó megtisztelő címet. A Társaság online felületén beérkezett 4155 szavazat 55%-át a bodorka kapta, maga mögé utasítva a széles durbincsot (Gymnocephalus baloni) és a bagolykeszeget (Ballerus sapa).
A népnyelvben hívják pirosszárnyú koncérnak, bódorkeszegnek, tamáskeszegnek, de bodrinak vagy bükének is nevezik.
Az őshonos bodorka hazánk területén gyakori, általánosan elterjedt faj (2. kép). A magasabb régiók kis patakjainak, gyors sodrású folyószakaszainak kivételével az ország szinte minden halasvízében megtalálható. Jelentősebb állományai növényzetben gazdag állóvizekben, lassú folyású vizekben élnek.
Kistestű, tenyérben is elfér. Nagyobb példányainak hossza 15-20 cm, nagyon ritka esetekben 30 cm. Az állat szemgyűrűjének és testének alsó oldalán található úszók színe narancssárga. Megjelenésében könnyen összetéveszthető a vörösszárnyú keszeggel (Scardinius erythrophthalmus), de annak szája felső állású, hátúszója pedig jóval a hasúszók alapja mögött kezdődik.
A fiatalok planktonnal táplálkoznak, az idősebbek rákokkal, rovarlárvákkal, férgekkel. A puhatestűeket is képesek elfogyasztani, vázukat garatfogaival képesek összezúzni.
A bodorkák 3-4 éves korukban válnak ivaréretté. Leginkább víz alatti növényzetre ívnak. Nagyon kedvelik az elöntött ártéri réteket. Növényzet hiányában a sóderes mederfenékre rakják ikráikat. Szaporodási időszakuk április-május. Az ikrás állat (nőstény) 20-200 ezer, 1-1,5 mm átmérőjű ikrát rak le.
A bodorkák fontos szerepet töltenek be a vizek táplálkozási hálózatában, ugyanis kiemelkedő szerepet kapnak a ragadozó halak táplálkozásában. Húsa az emberi táplálkozás tekintetében is kedvelt halhús: irdalva, paprikás lisztben kisütve igazi finomság.
Felhasznált irodalom:
Harka Ákos – Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája (2004)
Magyar Haltani Társaság online felülete
