Méhekkel a virágtól a termésig

Szerző: Hegyessy Gábor Beporzók napja KaMu 2021.03.10.

A zempléni tájakon különösen jelentős a beporzó rovarok, különösen a méhfélék tevékenysége. Ezen a nagyon tarka életközösségű természeti tájon valóban rendkívül sokszínű az élővilág. Ebbe bele tartoznak azok az emberek által művelt szántóföldek és kertek is, amelyek az érintetlen természet értékei között nincsenek feltüntetve, ugyanakkor tájképi szinten jól láthatók. Ne gondoljuk, hogy például a gyümölcsültetvényeken vagy a szőlőskertek sok hektáros összefüggő vidékén nem segítenek nekünk a hatlábú birodalom önkéntes képviselői. Kertes házban lakó emberként naponta találkozok velük, elismerem értékteremtő munkájukat. A fényképeim zöme ezekből a személyes találkozásokból villant fel néhányat

Hegyessy Gábor, biológus, muzeológus képes bemutatója

Hegyessy Gábor / A szerzőről

Egészen kis gyermekkorom óta érdekeltek az állatok, amit biológia tanár édesapám, Hegyessy Sándor a kezdetektől táplált. Rendszeresen kirándultunk Sátoraljaújhely környékén. Középiskolás koromban már egyedül is el mertem menni a hegyekbe vagy a Bodrog mellé. Sok időt töltöttem a bogarak, főként a látványos cincérek és futrinkák tanulmányozásával. Később Debrecenben biológus-ökológus diplomát szerezve már sok más szempontból is vizsgáltam ezeket az állatokat, miközben több más hasonló érdeklődésű társsal is összeismerkedtem. Különösen hasznos volt a botanikusok tudását megkapni, hiszen az állatok környezetének jobb megismerését a növények életmódjának ismerete igencsak segítette. Ifjú koromban több európai hegységben és mérsékelt övi tájon (pl. az ázsiai Altaj hegységben és az észak-afrikai Tunézia sivatagában) is jártam, de legszebbnek mindig a hazai tájat láttam, főleg amikor onnan hazatértem. A Kazinczy Ferenc Múzeum muzeológusaként már közel három évtizede kutatom a zempléni vidékek faunáját, flóráját. Az utóbbi évtizedben már a gombák világa is figyelmem körébe került. Több tízezer digitális fényképet készítettem az elmúlt időszakban, amelyek nemcsak a feltalált élőlényeket, de folyamatosan változó környezetünk alakulását is dokumentálják.
Az idők során rájöttem, hogy e táj vizsgálatával elődeim is hasonlóan foglalkoztak, ha eszközeik mások is voltak. A Tokaj-Hegyalja korabeli képét kőnyomatok ábrázolják abból a korból, amikor még a fotográfia nem terjedt el, az 1860-as évekből. Nagyszerű tudósok járták vidékünket, írásaikban megörökítették a korabeli viszonyokat. Kazinczy Ferenc kortársai, a debreceni Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az 1807-ben megjelent „Magyar fűvész könyv” elöljáró beszédében arra hívják fel koruk írástudóinak figyelmét, hogy ki-ki a saját lakóhelye környékét ismerje meg, s ezeket összegezve hazánk növényvilága is alaposan ismert lesz. Valóban aprólékos, sok fáradsággal járó munka a természet megismerése, a gyönyörködtető tudomány elsajátítása is.
Napjainkba közelebb járunk mindehhez, de még nincs készen a nagy mű. Elődeim nyomán haladva igyekeztem hiányosságaikat kiegészíteni. Én is hagyok az utókorra még feladatokat, melyeket nem állt módomban megoldani. Remélem, hogy lesz olyan fiatal, aki folytatja ezt a tevékenységet, s az elvégzett munkát alátámasztó dokumentumokat, képeket értő kezekben tudhatom.

Kezdőlap

Kapcsolódó bejegyzések

Szólj hozzá Válasz megszakítása