Egy díj, és ami mögötte van

Közösségi múzeum címet kapott a Kazinczy Ferenc Múzeum! 

Vagyis MI! Ringer István köszönő szavaival élve: „Múzeumi Baráti Kör tagok és körön kívüli barátok, lelkes vendégek és ide hazajárók, civil fémkeresősök és közösségi szolgálatosok, utcán spontán módon műtárgyakat felajánlók és múzeumi rendezvényekre süteménnyel érkezők, kultúra iránt elkötelezett városvezetők és névtelenségbe burkolódzó mecénások, kézzel üdvözlő lapokat, leveleket írók és betelefonálók, bátorítólag dicsérők és hasznos kritikát megfogalmazók, online követők, lájkolók és diszlájkolók, megosztók és kommentelők, csöndesen minket figyelők” …és valamennyi múzeumi dolgozó. 

 Az elismerést 2019-ben osztották ki elsőször, és akkor 19 múzeum kapta meg. Idén 14 intézménynek ítélték oda. Tehát a ma Magyarországon működő kb. 700 múzeum közül eddig 33 tudta teljesíteni azt a kritériumrendszert, amelyet a nemzetközi irányzatokat is figyelembe vevő szakmai döntéshozók meghatároztak. Ennek a lényege, hogy a Közösségi múzeum cím tulajdonosa csak az a gyűjtemény lehet, amely közösségi részvételi alapon működik, a múzeumi alaptevékenységével összehangolt közösségépítő munkát folytat, bevonja munkájába a helyi lakosságot, a civil szervezeteket és egyéb partnereket. Ebben pedig immár hivatalosan is éllovas Zemplén múzeuma, mert a minősítési eljárás szakaszait figyelembe véve a legmagasabb, negyedik szinten teljesítettünk! 

Hangos fanfárok kellenének, és nagy ünneplés a Közösségi múzeum cím kapcsán!

Mert – ahogy a fenti számok is mutatják – a KazMúz egy új és modern irányzat képviselőjeként, úttörőként igyekszik eleget tenni a szakma és a közönség elvárásainak egyaránt. Teszi ezt úgy, hogy senkit nem utasít el, aki vele akar dolgozni. Így pedig folyamatosan formáljuk egymást: mi és a múzeum. 

A (nemzetközi) múzeumi szakmában is éledező változás szelét éreztük meg itt Sátoraljaújhelyen, és jókor kapaszkodtunk össze – szakma és közönség –, amikor megfogalmaztuk „A Múzeum mi vagyunk” mottót? Talán mindegy is! A lényeg, hogy itt vagyunk egymásnak egy olyan kapcsolatban, amelybe teszünk és kiveszünk, adunk és kapunk, de amely mindenképp előre visz!

Közönség, közösség, közgyűjtemény, közhasznúság.  Mennyi egyformán kezdődő szó, ami eszünkbe jut a múzeumokról. De vajon minden közgyűjtemény meglátogatásakor érezzük, hogy az a közé? 

Azt, hogy a köznek szól? A közzel kommunikál? A köz hívta életre? A közigény élteti (ha már – többségében – állami közpénzből működik)? A köz művelődését szolgálja? Azt, hogy valóban felemel és művel, vagy csak akar, de a közös hang nélkül mégsem sikerül?

Az a múzeum, amelyik meg akarja találni a közösségi múzeummá fejlődésnek a módját, annak – így a 21. század küszöbét átlépve – nagyon sok lehetőség áll rendelkezésre. A hogyanokról pedig konferenciákon beszélgetnek a szakemberek. Például a november 26. és 27. között zajló MuseumDigit 2020-en, amely átfogó képet nyújt a múzeumi világ aktuális kérdéseiről, meghatározó trendjeiről, és amely az innovatív gyakorlatok és inspiráló példák gyűjtőtára. 

Az idei, széles nemzetközi kitekintést adó MuseumDigit2020 azért is tölthet el minket (is) várakozással, mert a Kazinczy Ferenc Múzeum jó gyakorlatát is listázták a szervezők a programban. Ez pedig szintén nagyon pozitív szakmai visszajelzés. 

Bár a Kazinczy Ferenc Múzeum erős online kommunikációja még a pandémia előtt indult, a járványügyi helyzet alatt sokat idomult a látogatói kör igényeihez. Az ebben szerzett tapasztalatainkról beszél majd Ringer István a 2020, a katalizátor elnevezésű workshopon, ahol olyan prominens múzeumok jó gyakorlatait mutatják még be, mint a chicago-i Field Museum, a párizsi Musée des Arts et Métiers , a svéd Västernorrlands Museum, vagy a melbourne-i  Science Gallery.

Az ebben a témakörben felszólaló előadók a járvány hatására alkotott sikeres stratégiákat és lehetséges jövőbeli múzeumi modelleket mutatnak be; és szerintem a KazMúz szakmai munkájába vetett erős bizalmat érezni az István előadásáról szóló programajánlóban is.

„Az előadásban szó esik közösségépítési praktikákról, a tudományos eredmények társadalmasításának lehetőségeiről, a lokális identitás erősítésének konkrét hasznáról, a hátrányok előnnyé kovácsolásáról, kultúrharcról, ahol a tét a kultúra maga, s arról is, hogy mekkora lehetősége és felelőssége van a mai magyar társadalomban egy múzeumnak.”

Nekünk, a Kazinczy Ferenc Múzeum közösségének nem lesz újdonság hallani a még csak egy éve indított, de 57 írást kínáló blogunkról, a rendezvényeinkről, a Baráti Körünkről, a levelezőlapunkról, a videósorozatokról, a közösségi tér nyújtotta párbeszédeinkről, vagy közösségi kiállításunkról, az Újhely és a Nagy Háborúról. De érzem, hogy lesznek olyan – eddig ki nem mondott – bátor szavak és gondolatok, amik ébresztőt fújnak, és újabb inspirációt adnak a mi közösségünknek is.

A többi szakember előadása pedig visszaigazolást nyújthat nekünk és megerősíthet minket, hogy jó úton járunk. Vagy éppen arra, hogy példánkkal sorsfordítók lehetünk más múzeumok számára: bátran csalhatjuk magunk után ezen a kitaposott ösvényen legalább egy részét annak a 667 hazai múzeumnak, akik még útkeresésben vannak a közösségi múzeummá válás terén.

Jó példa lehetünk abban, hogy közösségünk tagjai mernek történeteket mesélni. Helytörténeti emlékeket idéztünk fel saját családi történeteink, tárgyaink bevonásával a blogon, az Újheli történetek című videósorozatban, vagy „A Múzeum mi vagyunk” felvételein. Amikor mesélésre buzdítottuk, lelkesítettük egymást, nem is gondoltunk arra, hogy a Földünk másik féltekén, Chicago-ban, a világ egyik vezető természettudományi múzeuma, a Field Múzeum éppen erre építi saját stratégiáját. Az Illinois állambeli közgyűjtemény kreatív igazgatója – a MueumDigit-en közvetlenül István után előadó – Brad Dunn ugyanis éppen ebben látja a sikert: „A történetek, melyeket a gyűjtemények mesélnek, létfontosságúak ahhoz, hogy elérjük és bevonjuk közönségünket, a látogatásra való ösztönzéstől az adományozókkal való kapcsolat erősítéséig. Múzeumként minél inkább élünk azzal a lehetőséggel, hogy sokféleképp, sokféle történetet tudunk elmesélni, annál nagyobb lesz a jelentőségünk és ismertségünk a helyi és nemzeti közösségben. Az emberek történetek révén kapcsolódnak egymáshoz, történeteken keresztül tanulnak.”

Ugye, ugye? Most már elhiszik nekem, hogy tényleg jöhet a hangos fanfár, és nagy ünneplés, hiszen nemcsak a Közösségi Múzeum cím és a Museum Digit2020 konferencia, de az elmúlt év-évek munkája is minket igazol. Talán tőlem, aki már nem vagyok múzeumi dolgozó, csupáncsak az intézmény hűséges és támogató barátja, nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom: miénk az ország egyik mértékadó, konzervatív muzeológiára építkező progresszív közgyűjteménye. A Kazinczy Ferenc Múzeum, ami MI VAGYUNK!

Kapcsolódó bejegyzések

Hozzászólások (1)

Progresszív……. és Mi Élvezzük! :). GRATULÁLOK!

Szólj hozzá

Adatvédelmi beállítások
Amikor meglátogatja weboldalunkat, az Ön böngészőjén keresztül információkat tárolhat bizonyos szolgáltatásokból, általában cookie-k formájában. Itt módosíthatja adatvédelmi beállításait. Felhívjuk figyelmét, hogy bizonyos típusú cookie-k letiltása hatással lehet a webhelyünkön és az általunk kínált szolgáltatásokra gyakorolt ​​élményére.