A Föld napja testvérünnepeként tekinthetünk a Madarak és fák napjára. Ennek a jeles napnak a története majdnem 130 évre nyúlik vissza. Nemzetközi szinten az európai államok 1902-ben Párizsban írták alá azt az egyezményt, melynek fő tartalma a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme. E témában Magyarországon már az 1890-es évektől megindultak az előkészületek.
A hazai Madarak és fák napja program kidolgozásának mérföldkövei az 1906-ban megjelent Herman Ottó: A madarak és fák napja Magyarországon című füzetben olvashatók, mely egy különleges csemege a híres természetkutató és zoológus tollából. (Az említett tudós már 1901-ben elkészítette A madarak hasznáról és káráról című könyvet, melyet a Magyar Királyi Földmívelésügyi Miniszter adott ki.) Herman Ottó javasolta még 1892-ben, hogy egy önálló magyar gazdasági madártani mű jelenjen meg. Írójának Chernel Istvánt kérték fel, aki szintén ornitológus, ezen kívül a magyar királyi madártani intézet főnöke, valamint miniszteri tanácsosi posztot is betöltött. 1896-ban Darányi Ignácz „Földmívelésügyi” magyar királyi miniszter rendelte el a „Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségökre” című munka megírását. A munkálatok összefogását Herman Ottó végezte, aki a mű készültével párhuzamosan 1900-ban indítványozta a „Madarak és Fák napja behozatalát”.
Végül így ír Herman Ottó:
„1906. Az Országos Állatvédő Egyesület e sorok írójának 1900-iki indítványából kelve, kéri a magyar kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztert, hogy a „Madarak és Fák napját” az ország elemi iskoláiban mint intézményt elrendelje. A kérésnek a miniszter 1906 április hó 27-én eleget is tett.”
Tehát ettől az évtől kezdve ünnepeljük Magyarországon ezt a jeles napot.
A nagyon rövid történeti áttekintést most kövessék a mindennapi életünk példái!
A fák és a madarak egész életünkben elkísérnek. Kinézve az ablakon azt figyeljük, hogy moccannak-e a fák ágai, fúj-e a szél? Tavasszal megpillantjuk-e végre az első zöld rügyeket, a gyümölcsfák virágait? Ősszel színesednek-e a levelek? Ha fecskét látunk az égen cikázni, akkor itt a tavasz. Ősszel V alakban szállnak a ludak: beköszöntött az ősz. Most május van, ami a természet tobzódásának hónapja. Minden éven látjuk, tapasztaljuk, mégis, olyan, mintha új csodát látnánk, nem tudunk betelni az üde zöld látvánnyal, a szüleiket hívó rigófiókák csivitelésével. Ez nem csak esztétikai szempontból örömteli. Nem is azért fontos ez a két élőlénycsoport, mert az udvaron ülve megnyugtató figyelni őket. Fajgazdag jelenlétük azt mutatja, hogy egészséges környezetben élünk. Ha eltünedezik egy-egy faj, az arra hívja fel a figyelmünket, hogy valami negatív hatás érte környezetünket, és ez előbb-utóbb a mi életünkre, egészségünkre is hatással lesz.A lentebb olvasható csodálatos költemény a fák minden lényegét tartalmazza. Sokan ismerik ezt a szöveget, hiszen erdei ösvények tábláin gyakran olvasható, de kevesen tudják, hogy az írója Fekete István, és először 1948. február 24-én olvasták fel a Kossuth Rádióban.
Az erdő sóhaja Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől és gyümölcsöm oltja szomjúságodat. Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed. Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet: – Ne bánts!
Egyik kedvenc könyvem, melynek írásait gyakran idézem múzeumpedagógiai foglalkozások bevezetéseként, Dr. Nádai Magdától a Madarak és fák a költészetben. Hiszen a teljességhez hozzátartozik, hogy számtalan költőt és írót ihletett meg a természet, írásaiknak célja vagy eszköze a madarak és fák bemutatása, melyen keresztül a természet pillanatnyi rezdüléseit érzékeltetik, megteremtve ezzel az ihletett környezetet. Határozók és szakkönyvek sok-sok polcnyi tömege segít eligazodni minden érdeklődőt e két nagy élőlénycsoport életében, fajaik meghatározásában. Sorra jut eszembe, hogy a számtalan közül melyiket emeljem ki, melyik elolvasásával juthatunk közelebb a mélyebb megismerésükhöz, és úgy általában az élővilág nagy összefüggéseinek megértéséhez. Itt van például a Peter Wohlleben erdész által tett megfigyelések leírása A fák titkos élete – Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése. Különleges megvilágításban, teljesen más oldalról olvashatunk Jankovics Marcell: A fa mitológiája című könyvben.
Azt gondolom, hogy mindezek után már nem is kell kihangsúlyozni, hogy milyen fontos a madarak és fák védelme, ami számunkra, egyszerű szemlélődőként annyit jelent, hogy nem tépkedjük, tördeljük az utunkba hajló ágakat, nem zavarjuk a fészkükön lapuló madarakat. Esetleg ültetünk egy-egy fát az udvarunkon, mesterséges madárodút helyezünk ki, ha van lehetőségünk rá, illetve télen madáretetővel, nyáron pedig itatóval segítjük az égi szárnyasokat.
Most írás közben jut eszembe a sok lehetőség, amiről lehet beszélni akár egy foglalkozás, előadás alkalmával, vagy akár írni ebben a blogbejegyzésben. Ha már Madarak és fák napja, akkor nem szabad kihagynunk az idei év madarának és fájának említését!
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület még tavaly ősszel három bagolyfajt bocsájtott szavazásra, melyek közül a legismertebb került ki győztesen: az erdei fülesbagoly. Gyönyörű és gyakori éjszakai ragadozó madarunk.
Az idei év fája a tatárjuhar lett. Általában a juharról lehet némi fogalmunk, hiszen tudjuk, hogy a kanadai zászlót juharlevél díszíti, biztosan kóstoltunk már juharszirupot, illetve a juhar szó latinul Acer, ami az informatika terén járatosaknak lehet ismerős. A tatárjuharra ezek közül egyik sem igaz, viszont gyönyörűek a színei augusztus tájékán.
Mostanában annyira magával ragadott a májusi természet hangja, zöldje, hogy nem az íróasztalomnál történő kreatívkodást választottam, hanem egy élettel teli csodálatos film megtekintését. Magyar szakemberek, kutatók, biológusok a gerecsei Öreg Tölgy életközösségét mutatják be A Nagy Fafilmben. Egy idős fán számtalan élőlény megfordul egy év alatt, csak nyitott szemmel kell figyelnünk. A film készítői segítettek ebben az amatőr természetbúvároknak. Jó szórakozást kívánok hozzá!