Foglalkoztató füzet? Feladatlap? Hat évvel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy köszönöm, nem! Ha a múzeumban is feladatlapot kell megoldani a látogatóknak, akkor mi a különbség az iskola és a múzeum között? Most mégis úgy gondolom, hogy igenis van létjogosultsága egy foglalkoztató füzetnek a múzeumban.
Hogy mi változtatta meg ennyire a véleményem? Hat év tapasztalata. A múzeumba érkező érdeklődők, akik múzeumpedagógiai foglalkozást is kérnek, kivétel nélkül szeretnek keresni, kutatni, felfedezni. Egy-egy feladatlap, foglalkoztató füzet egyfajta elmélyítési lehetőség, amibe a talált válaszokat le tudják rajzolni, írni.
Egy kis kitérő: szándékosan érdeklődőket írtam, és nem gyerekeket! Általános tévhit, hogy múzeumpedagógiai foglalkozást csak gyerekek vehetnek igénybe! A múzeumi foglalkozások – ahogyan általában a kiállítások is – kortalanok, mindenki egyformán részesülhet belőlük, mindenki építkezhet az itt szerzett információkból a saját életkori sajátosságainak megfelelően. Bárki igénybe vehet múzeumpedagógiai foglalkozást kortól függetlenül. A múzeumpedagógus feladata, hogy a programot, a feladatokat úgy állítsa össze, hogy az élményszerű legyen, észrevétlenül lehessen tanulni belőle.
Sokáig saját kezűleg összeállított, fénymásolt feladatlapot alkalmaztam a foglalkozások során. Valljuk be őszintén, az ilyen lapok nem hosszú életűek, a foglalkozást követően négy eset volt megfigyelhető: a lelkiismeretesebb résztvevők hazavitték megmutatni (ez elhanyagolható számú volt), egy része a foglalkoztató asztalokon maradt, néhány papírrepülőként végezte, és volt, ami papírgalacsin formájában terpeszkedett a kukákban. Aztán jött egy pályázati lehetőség, aminek köszönhetően az idei évtől már kétféle 12 oldalas, színes, képes, rajzos füzet várja a foglalkozásra érkezőket.
A felépítése mindkettőnek hasonló, az Erdőjárók kalauza – Zempléni tájak természeti értékei című kiállítás négy terméhez, vagyis az ott bemutatott négy élőhelytípushoz kapcsol feladatokat. Az egyes oldalakon a zempléni futrinka rajza kalauzolja a kiállítóterekben keresgélő személyt.
Hogy mit is kell keresgélni? Melyik lehet érdekesebb, az, ha tárlatvezetésen elhangzik, hogy a zuzmó lényegében moszatok és gombák szimbiózisa, vagy ha egy színes füzetben a „Mi a zuzmó?” kérdés alatt be kell karikázni a három lehetőség közül a helyes választ – amelyre a kiállítás feliratai is rávezetnek?
A legszembetűnőbb különbség a két foglalkoztató füzet között, hogy a „kis” természetjárók számára készült anyagban színezők szélesítik az interaktivitás lehetőségeit. Az élőlényekről készült fotókat matricákként lehet a megfelelő helyekre ragasztani. Van hely a füzetben gombanyomdázásra és önálló állatrajz készítésére. A „nagy” természetjárók füzete már több szöveges természetrajzi információt tartalmaz. Mindkettőben találhatók tanulmányrajzok növényekről, bogárról, gombáról. A termés és a szárított gyógynövény felismerése az alapfeladatok egy-egy példája, amiben a kiállítótérben elhelyezett természeti tárgyak segítenek.
Aki ebben a kiállításban múzeumpedagógiai foglalkozást igényel, az megkapja ezt a feladatlapot. A foglalkozásnak része, hogy az utolsó néhány percben végignézzük a résztvevőkkel, hogy minden feladatra megtalálták-e a helyes választ.
Mindkét foglalkoztató füzet igényesen elkészített darab, érdemes hazavinni, és később is elővenni, olvasgatni, nézegetni. Hiszen akik készítették, örömmel és odaadással dolgoztak rajta heteken-hónapokon keresztül, hogy elnyerjék a foglalkozásokon résztvevők tetszését. Álljon itt az ő nevük is, mert megérdemlik: Hegyessy Gábor, Kovács Judit, Szoboszlay Marcell, Géczi Katalin és jómagam, e blogbejegyzés szerzője.
Ki lesz az első, aki ezt a blogbejegyzést olvasva erdőjárós foglalkozásra jelentkezik nálam a családjával? 😉
Foglalkoztatófüzeteink az EFOP-3.3.2-16-2016-00281 Kulturális intézmények a köznevelés eredményességéért „ZEMPLÉNI TESTVÉRMÚZSÁK” című projekt keretében készültek.
Gécziné Nagy Mária
múzeumpedagógus
