35 éve, 1984. december 4-én egy több évtizedes álom vált valóra: megnyitotta kapuit a Kazinczy Ferenc Múzeum  

Most, amikor teljesen természetes számunkra, hogy a gazdag gyűjteményi raktárakból változatos témájú kiállítási anyagok kerülnek „tálcán” a látogatók elé, szinte elképzelhetetlen, hogy a 35 évvel ezelőtti nyitáskor a tárgyak nagy része nem saját volt, hanem a Herman Ottó Múzeum kölcsönözte.

A közönsége elé a Haza és haladás állandó tárlattal lépett először a múzeum, amely kiállítás a város történetét mutatta be a felvilágosodástól az 1848/49-es forradalom és szabadságharcig. A régészeti és természetrajzi anyag már csak a folyosón kaphatott helyet. Bemutatásukhoz mégis ragaszkodtak a kurátorok, hiszen az ásatások anyaga és a tájegység flórája, faunája evidencia Zemplén fővárosának múzeumában. Így már a kezdet kezdetén kinőtte a rendelkezésre álló földszinti – mintegy 200 négyzetméteres – épületszárnyat az alakuló közgyűjtemény. A szűkös helyen való berendezkedés csak átmeneti időszak volt. 4 évig tartott. 1988-ban felszabadult az addig szlovák tanítási nyelvű általános iskolaként működő Dózsa György utcai épület teljes egésze; és a felújítási munkák után, 1991-ben valamennyi termét birtokba vehette a Kazinczy Ferenc Múzeum.

Egyre gyarapodó saját gyűjteményét három állandó kiállítás és megannyi időszaki tárlat mutatta be, de a raktárakba is kerültek értékek terepi gyűjtésekből és kutatásokból, valamint lakossági felajánlásokból.

…érett férfivá vált…

Az épület, amelyben a Kazinczy Ferenc Múzeum felnőtt, és ahol mára „érett férfivá vált”, eredetileg a Sennyey család kúrájaként épült. Hét évvel később, 1834-ben, az akkori családfő, Károly átengedte a Zempléni Casinonak, amely folyamatosan duzzadó – közel kétszáz fős – létszámával a főszervező Balásházy János otthonában már nem fért el. Abban az időben Kossuth Lajos volt a jegyzője a Széchenyi István kezdeményezésére Sátoraljaújhelyen is szerveződő Társaságnak; korabeli tagjai között jegyezzük a múzeum névadóját, Kazinczy Ferencet is.

1894-től Városháza működött az épületben, majd 1950-től a Múzeum beköltözéséig általános iskolának adott otthont az egykori nemesi kúria.

Bár a Kazinczy Ferenc Múzeum még csak 35 éves, mégis jóval korábbra nyúlik vissza Sátoraljaújhely múzeumtörténete. Ha önálló, mai értelemben vett múzeumként nem is, de jelentős gyűjteményezésként értékelendő az, amit a 19. század utolsó harmadában tett Dókus Gyula a Zemplén Vármegyei Múzeum megalapításáért. A 170 éve született tudós alispán a századfordulótól kezdve tudatosan gyűjtötte a régiségeket azzal a szándékkal, hogy megvethesse terve alapjait. A több évtizedig tartó, régészeti feltárásokat is magában foglaló gyűjtőmunka eredményeként felhalmozott gazdag anyagot 1928-as végrendeletében a vármegyére hagyta. A gazdag néprajzi, régészeti anyag, a könyvritkaságok, a fegyver-, pénz- és érmegyűjteményt felölelő anyag azonban a II. világháború végén szétszóródott.

Dókus Gyula eszméje azonban jó táptalajra talált 35 évvel ezelőtt, és korunkra virágozni is kezdett

Talán most, a gazdag természettudományi anyaggal és a jelentős helytörténeti tárgyi és dokumentációs gyűjteménnyel igazán közel járhatunk ahhoz, amit az alispán Zemplén Vármegyei Múzeumként elképzelt. Legalábbis valami nagyon hasonló célt szolgálhat a felújított, a mai igényeinek is megfelelő 192 éves klasszicista homlokzatú múzeumépület, a benne található állandó és időszaki tárlatok, a gazdag gyűjteményraktárak, és a közművelődési rendezvények élénk tudáscseréje.

Isten éltessen KFM!