Ez kamu! Csattanunk fel, amikor azt érezzük, hogy valami nagyon hihetetlen információt próbálnak „lenyomni a torkunkon”. Márpedig megesik. Egyre többször – főleg itt az interneten – hírek, álhírek formájában. Szűrni pedig nehéz a hitelességet, és előfordul, hogy fenn is akad a hálónkon egy-egy fake news, amit társalgáskor továbbadunk. (A legműveltebb elmével is megtörténhet.)
Hogy senki se essen ebbe a hibába, amikor elképesztő élményt adó olvasmányra éhezik, ajánlunk egy igazán hiteles KaMu-t. A Kazinczy Ferenc Múzeum blogját. Gyűjteményünk és muzeológus kollégáink kutatásai ugyanis legalább annyi flow élményt adó, szürkeállományt és képzeletet megmozgató információt és adatot nyújtanak, mint a virtuális térben fellelhető álhírek garmadája. Amit itt olvas majd, azzal is lehet szórakoztató, de intellektuális témát villantani egy jó társaságban!
Azért indítjuk magazin jellegű, közvetlen hangvitelű blogunkat, mert oly sok változással és változtatással egyetemben, ezzel is szeretnénk átalakítani a múzeumi élményt a látogatók számára
Azt már minden múzeumunkba betérő látogató megtapasztalhatta, hogy a kiállításainkban a tárgyak máshogy beszélnek, szólnak az érdeklődő vendégekhez, mint ahogyan az a klasszikus közgyűjtemények esetében megszokott. Amellett, hogy a tárlatokban hiteles információkat nyújtunk, arra is törekszünk, hogy a szövegezésekkel, a tematikára szabott enteriőrrel és a tárgyak kontextusba helyezésével inspiráljuk is látogatóinkat: ne csak a témáról, de a hozzá való viszonyukról, vagy tágabb értelemben önmagukról is többet tudjanak meg.
A tárgyak interpretálásánál törekszünk arra, hogy azok – a kiállítási kontextusba helyezve – egy személyes belső utazást indítsanak el látogatónkban: a vágyat arra, hogy felfedezhessék önmagunkban az érdeklődést egy eddig tőlünk távolállónak hitt szakterület, művészeti ág vagy történelmi korszak iránt.
Ezt a friss gondolkodást tükrözi majd blogunk is, függetlenül attól, hogy a szerzők múzeumi szakemberek, kutatók, múzeumbarátok vagy önkéntesek.
Az intézmény körül szerveződő baráti kör és a gyűjtemény sokszínűségéből adódóan bátrabban tudunk a blogban bemutatásra váró témákhoz nyúlni. Olvasható lesz szakmai kiállítás-recenzió, vélemény a tárlatokban és rendezvényeken tett látogatásokról és tárgyismertető a gyűjtemények raktárban rejtőző darabjairól. Kinyitunk titkos múzeumi ajtókat a virtuális térben, és merünk közvetlenebb hangon szólni a közönséghez.
A magazinnal egy újabb lehetőséget adunk, hogy a vendégünk akár először, akár „látogatói törzsgárdatagként” lép be a kiállításainkba, azt érezhesse, hogy otthon van a múzeumban, hogy ő is „bennfentes”, olyan titkok tudója, ami nincs a falcímkéken a nagyközönség elé tárva.
Szeretnénk ezen a felületen arról is KaMu-zni, hogy milyen érzés múzeumban dolgozni, hogy miért több ez, mint munka; vagy arról, hogyan látjuk mi a múzeumi életet, mit gondolunk a mai trendekről és hova soroljuk magunkat. Sok hazai és külföldi nagyobb és kisebb múzeum megteszi már ezt. Miért éppen a mi közönségünk ne kapja meg ezt a szolgáltatást? Bár közösségi felületeinken keresztül engedtünk már korábban is bekukkantást a múzeum életébe, ez az új forma most alaposabb tájékoztatást tesz lehetővé lokális témákban és tágabb értelmezésben is.
Közösséget építeni, barátságot kötni csak nyitott ajtókkal, titkok nélkül lehet! Bár a szakmai, a műtárgy- és gyűjteményvédelmi előírások kötnek bennünket, és kulcsra záratják, vagy alkalmanként hét pecséttel láttatják el velünk a múzeumi kincseket őrző ajtót, mi ebben a virtuális térben kitárjuk azokat.
Ezen a hiteles KaMu oldalon könnyedebb, közvetlenebb hangon írva megkaphatnak látogatóink minden izgalmas és tartalmas információt, amiket mi is őrzünk, amikről az irodában, a szakmai konferenciákon, a laboratóriumi mikroszkóp felett, az ásóval és régészkalapáccsal a kézben a Várhegyen, a kiállítási enteriőr-tervek mellett, vagy a múzeumi folyosókon beszélünk.
